Új művészméh-faj bukkant fel Gyöngyösön
MŰTÁRGYSÉTÁNY
Múzeumok a kertben - kertek és múzeumok, ez a 22. Múzeumok Majálisának témája, az apropót pedig a Múzeumkert rekonstrukciója adta. Hányféleképp jelenhet meg a múzeumok gyűjteményében a kert? Kiválogattunk néhány beszédes tárgyat, illetve most egy méhet...
| Magyar Múzeumok Online |
2017-05-17 17:59 |
Ha feltesszük a kérdést, mi az, ami minden más kulturális intézménytől megkülönbözteti a múzeumokat, vitán felül áll a válasz: műtárgyakat őriznek és mutatnak be. A 22. Múzeumok Majálisán több mint 40 múzeum fogott össze, hogy 2017-ben ne csak a Múzeumkertet, hanem a Magyar Nemzeti Múzeum belső tereit is behálózhassák az ország különböző településeiről érkező intézmények. Az 50 tárgy együttese, párbeszéde látványosan tárja fel, hányféleképp jelenhet meg a múzeumok gyűjteményében a kert, legyen szó művészetről, gazdálkodásról, utazásról, szórakozásról, tudományról vagy épp a mindennapokról.
A 22. Múzeumok Majálisa témaválasztásának apropója a Múzeumkert rekonstrukciója, annál is inkább, mert a múzeumok munkája sosem volt független a természeti környezettől. A természettudományos kutatásokon, gyűjtéseken, tematikus programokon túl számos múzeum élen jár a természeti örökség megismertetésében, védelmében, illetve a környezettudatos szemlélet elmélyítésében. Gyűjteményeikben műtárgyak sokasága beszél arról a változatos viszonyról, amely az embert és környezetét összekapcsolja.
1 tárgy az 50-ből
Magyarország faunájára nézve új művészméh-faj bukkant fel
a gyöngyösi Mátra Múzeum kertjében
Gyöngyös város szívében, az MTM Mátra Múzeumának kertjében, 2015 júliusában nyolc-tíz nagy méretű hártyásszárnyú rovart vettem észre röpködni egy árnyékos helyen levő nyugati ostorfa körül. A kéreg nélküli, diófacincér (Aegosoma scabricorne) röpnyílásokkal tarkított ágcsonk, mely körül rajzottak, a földtől 185 cm magasságban helyezkedett el, hossza 75, átmérője 30 cm volt. A rovarokat először lódarázsnak (Vespa crabro) gondoltam, de közelebbről megnézve kiderült, hogy nem azok. A sötét színű méhek a gyerekkoromban rongyosra olvasott „Rovarok közelről…” című Móczár László könyvben látható szabóméhekre (Megachile) emlékeztettek. Egy példányt begyűjtöttem, ez a határozás során Megachile sculpturalis–nak bizonyult. Ez a faj nem szerepel a hazai rovarfaunánkban, ezért nincs neki magyar neve.
A művészméhek az ostorfa ágcsonkján lévő röpnyílásokhoz tartozó járatokban készítették el ivadékbölcsőiket. A nyár folyamán tizenegy nyílásból négyet zártak le. Az első észlelést követő napon még nyolc-tíz példány repkedett, majd számuk csökkenni kezdett, de augusztus elejéig, jó időben mindig akadtak néhányan a fa körül. Az utolsó méhet 2015. augusztus 24-én észleltem. A következő évben július 11-én jelentek meg a már nálunk kifejlődött méhecskék, hasonlóan viselkedve előző évi szüleikhez. Így nem csak a magyarországi megjelenés, hanem a tenyészés bizonyítást nyert.
A Megachile sculpturalis egy dél-kelet ázsiai faj, eredeti élőhelye: Kína, Korea, Tajvan, Japán. Számos országba behurcolták. Észak-Amerikából 1994-ben jelezték, ott azóta is gyorsan terjed. Európában először 2008-ban Franciaországban (Allauch), észlelték. Ezt követően 2009 Olaszországból (Verbania), jelentették, 2010-ben pedig Svájcból (Ascona). 2012-ben ismét Franciaországból (Les Mées) közölték.
Az, hogy a Kárpát-medencei populáció jelenléte az ismert (Franciaország, Olaszország, Svájc) vagy ismeretlen lelőhelyű példányok terjedésének az eredménye nem tudható biztosan. Amint az az észak-amerikai adatokból is látszik, ez a faj Európában is könnyedén meg tud majd telepedni új életterekben.
Kovács Tibor főmuzeológus
MTM Mátra Múzeuma, Gyöngyös
