Egy ismeretlen gyűjtemény
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárának Adattára
Hogyan őrizzük meg a tárgyak lelkét? Egy mindennapi megoldás, amiről keveset tudunk.
| Kovács Ottó |
2011-12-14 12:52 |
A múzeumlátogatók érdeklődését – a múzeumi kiállításokon túl – természetszerűleg elsősorban a tárgyi gyűjtemények keltik fel. A látogatók számára alig vagy egyáltalán nem ismeretes, hogy a múzeumi és múzeumi jellegű intézmények munkájának hármas funkciójában – gyűjtés, feldolgozás, publikálás – milyen jelentős szerepet is töltenek be a múzeumi dokumentum gyűjtemények. Most egy ilyen múzeumi dokumentumgyűjteménybe, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárának Adattárába kalauzoljuk el az olvasót.
Az 1973-ban létrehozott Országos Műszaki Múzeum 2009. január 1-jén egyesült a Közlekedési Múzeummal, az új intézmény a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum nevet kapta. Fontosnak tartom ezt hangsúlyozni, hogy értsük, a jelenlegi MKM Tanulmánytár Adattáráról értekező írás az MMKM egyik elődjének, az Országos Műszaki Múzeum Adattárának története és működése.
A tárgyakhoz tartozó történetek
Nyugat-Európában, német nyelvterületen, főként a 19. és 20. század fordulóján rendhagyó módon szerveződtek dokumentum- és dokumentumjellegű gyűjtemények. A múzeumok és más, tudományos intézetek az évek során felhalmozódott, nem használt dokumentumanyagot megőrizték, majd idővel leltározták, katalogizálták, és önálló gyűjteményeket hoztak létre belőlük.
A történeti és történeti jellegű múzeumokban általánossá vált, hogy elsősorban a 20. századi anyagukhoz kapcsolódóan történeti adattárat létesítettek, azért, hogy a múzeumba bekerülő tárgyak járulékos, kiegészítő, magyarázó iratait és a történetüket dokumentáló adatokat megőrizzék. Ezek közvetlenül egy-egy kiállításon nem mutathatók ugyan be, de egyrészt a tudományos feldolgozáshoz, másrészt a kiállítások történeti részéhez őrzik meg azt az anyagot, amit a tárgyak önmagukban nem.
Tárgyak „életre keltése”
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárának Adattára jó évszázaddal később, ezen az úton elindulva alakult meg. Bár az Országos Műszaki Múzeum hivatalosan 1973-ban jött létre, előzményei már egy évszázados távlatra tekinthetnek vissza. Hazánkban 1808-tól működött a Magyar Nemzeti Múzeum Technológiai Osztálya, majd 1883-tól a – vegyes feladatkörű, de a kortárs ipari kutatást is magára vállaló – Technológiai Iparmúzeum. Ez utóbbi hamarosan funkcióját veszítette, és a feladatot az 1935-ben Lósy-Schmidt Ede igazgatóságával megalakult Országos Magyar Műszaki Múzeum látta el. Önálló épületet keresve az intézmény 1943-ban Kassára költözött, az 1947-es békekötések következében pedig hamarosan az országhatárokon kívülre került. A világháború pusztítása után, a műszaki emlékek szisztematikus gyűjtéséről az Elnöki Tanács 1954-es rendelete döntött, ekkor alakult meg a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport, amely 1964-ben a Kaposvár utcában kapott épületet. A csoport 1973. január 1-jén Országos Műszaki Múzeum néven múzeummá alakult, majd a nyolcvanas években a gyűjtött anyag őrzésére egy újabb, a maga korában korszerű raktárépülettel is kiegészült.
Az Adattár létrehozására és kutatószolgálatot is ellátó működtetésére 2002. év októberében dr. Bencze Géza főigazgató-helyettes nyújtott be javaslatot. Az 1935-ös megalakulástól ekkora már majd hét évtizede gyarapodó gyűjteményanyag megkövetelte, hogy a tárgyak akár legrészletesebb leírásán túl is megőrződjenek azok a még fellelhető, illetőleg az új gyűjtések során rögzített adatok, amelyek a tárgy majdani „életre keltéséhez”, annak sokszínűségéhez és sokszintűségéhez, a közönség előtti bemutatásához szükségesek. Megkívánta ezt a mind teljesebb tudományosságra törekvés és a kutathatóság is. Az itt őrzött dokumentumok feladata, hogy segítsék a tárgy meghatározását, amennyiben a tárgyat nem azonnal dolgozzák fel, emlékeztetőt adjanak a feldolgozónak, mivel a gyűjtéskor fontosnak tartott adatokat, tényeket és mellékleteket már a tárgy gyarapodásba vételekor is rögzítik.
A gyűjtemény szervezése struktúrájának és kezelési rendjének kialakítása 2002/2003. év során történt meg, melyben első adattárosunk, Sima Péter végzett úttörő munkát. A gyűjtemény gerince a ma már mintegy 40 000 oldalnyi dokumentumanyag, melyet nyomtatott, fényképes, mozgókép- és hangzóanyagok egészítenek ki. A gyűjtemény szerkezetileg három nagy egységre tagolódik, közülük terjedelmi korlátok miatt kizárólag a legfontosabbakat ismertetjük.
Az életelixír komponensei
A múzeum tárgyi és dokumentumgyűjteményének legfontosabb részét a gyűjteménybe került tárgyak lehető legteljesebb ismeretanyagát rögzítő adattári gyűjtési jelentések alkotják, melyek nélkül tárgy nem leltározható be, és melyeken 2004-től már több mint 2000 tárgy adatait, gyűjtési körülményeit dokumentáljuk.
A gyűjtési jelentéseket egészítik ki a gyűjtés idején készült, a tárgyak, illetve dokumentumok eredetére vonatkozó, a muzeológusok (vagy mások) által készített feljegyzések, visszaemlékezések, hangzó vagy képi dokumentumok. Ez utóbbiak az Adattári Dokumentumgyűjteményen belüli Adattári Fényképgyűjteményt gyarapítják.
Nem hagyhatóak ki a tárgyak restaurálásának dokumentumai, azaz a restaurátorok munkanaplói, restaurálási leírásai, jegyzőkönyvei sem. Ezek mind időben és témakörben széles területet fognak át: honfoglalás kori kengyel, 18. század elején készült barokk orgona vagy 1914-ben készült fényképezőgép restaurálását is dokumentálják.
A múzeum szervezetének és működésének, valamint kulturális-oktató tevékenységének dokumentációs anyagai sorában természetszeresen első helyen a múzeumnak és a múzeumi szerveknek összes működési és szervezeti szabályzatai állnak.
Ugyancsak ebbe a részbe kerültek a múzeum történetére vonatkozó, de nem irattári jellegű dokumentumok, feljegyzések, tanulmányok, iratmásolatok, sajtóanyagok. Részben hasonló feladatot töltenek be a múzeum működésével kapcsolatos, szintén nem irattári dokumentumok: munkatervek és munkajelentések, kiállítási tématervek.
A kiállítások forgatókönyveiből közel 60 tételt őrzünk, a legrégebbiek a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport készítette kiállítások. A legtöbb forgatókönyv az Országos Műszaki Múzeum korából származik, őrizzük közöttük az óceánon túlra is eljutott tárlatok terveit, de vannak dokumentumaink meg nem valósult, papíron maradt kiállítások ötleteiről is. Témájában ide sorolható az a fél ezer, az utóbbi években jobbára digitális hordozóra készült, de arányában inkább analóg rögzítésű (hang- és videokazetta) felvétel, melyeken a múzeumi munka, az ünnepek, rendezvények, műtárgyszerelések, épületfelújítások pillanatait őriztük meg.
A múzeumi kulturális-oktató tevékenységet dokumentálják a múzeum közművelődési munkájának írásos anyagai és dokumentumai, rendezvénytervek, programok és műsorok, meghívók, kiállítási megnyitók szövegei, fényképei, a kiállítások eredmény- és hatásfelmérései, a kiállításokhoz kapcsolódó rendezvények anyagai és sajtóanyagai. Ezeknek szintézisét adják a látogatók impresszióját rögzítő vendégkönyvek, illetőleg a sajtó észrevételeit tükröző, a sajtófigyelőink készítette újságkivonatok, kivágatok.
Elsősorban a múzeumi berkekben ismereteket szerezni szándékozók ismereteit tükrözik azok a dokumentumok, melyeket a felsőoktatási intézményekben gyűjteményükkel, illetőleg kutatási szakterületükkel kapcsolatosan oktató-előadó muzeológus kollégák gyűjtenek adattárunknak. A hallgatók a szemeszter végén tanulmányaikról szemináriumi dolgozatot készítenek, az informatika, az elektrotechnika és a muzeológia témáiból készült munkák osztályozás után kerülnek az adattári gyűjteménybe.
Aki keres, az talál. Hogyan?
Az adattári dokumentumok leltározása a hagyományos leltárkönyv mellett elektronikus formában is történik. A leltári tételek egy erre a célra készített Adattári gyűjtési jelentés c. dossziéba kerülnek, melyeket könyv alakban szétnyitható dobozokba helyezünk, ezek gerincére kerül fel a bennük tárolt dokumentumok leltári száma. Ezzel a rendszerrel lehetővé válik, hogy a kezelő a gyűjteményben gyorsan és könnyen igazodjon el, és keressen dokumentumot, illetve gyorsan és hathatósan nyújthasson segítséget a kutatónak. A gyűjtemény folyamatosan gyarapodik, és előzetes egyeztetés után jelenleg is kutatható.
