A zengő öntvény
Harangtörténeti kutatások az MMKM Öntödei Múzeumában
A harangöntés a fémöntő szakmán belül is igen nagy tekintélynek örvend, nemhiába évszázados technológiával, sokszor titkolt műveleteket is magába foglaló eljárás szerint öntik a harangokat.
| Schudich Anna |
2013-06-09 08:00 |
 Az Öntödei Múzeum megalakulása óta feladatának tekinti a "zengő öntvény", a harang történetének kutatását, a magyarországi harangok adatainak gyűjtését, a harangöntés tárgyi emlékeinek és dokumentumainak megőrzését, bemutatásukat. A munkát Kiszely Gyula múzeumalapító, Maréchal Károly és Buzánszky Albin kohómérnökök kezdték el. Nézzük a folytatást!
Harangfelmérés a Fő utcai görög katolikus templomban, 2007
Az első, harangokkal kapcsolatos kiállítást az Öntödei Múzeumban 1987 szeptemberében tartották, Harangvariációk címmel. Ekkor a múzeum 9 bronzharangja mellett 17, Jeney Tibor iparművész és Oborzil Edit képzőművész által készített alumíniumharangot is bemutattak. Itt volt szó először a 7 méter átmérőjű "Világharang" tervéről, melyet alumíniumból szerettek volna leönteni, s felületén a világ minden országát megjelenítették volna.
Ezután néhány évig a harangkutatás feledésbe merült, de 1996-ban Lengyelné Kiss Katalin megbízott igazgató, a korábbi években fémöntészeti kutatásokkal foglalkozó kohómérnök újraélesztette a témát. Felvette a kapcsolatot dr. Patay Pál nyugalmazott régész-harangkutatóval, aki azonnal rendelkezésre állt, és bekapcsolódott a munkába. Patay Pál csaknem 60 éve folytat harangkutatásokat, fáradhatatlanul gyűjti a hazai harangok adatait, előadásokat tart, cikkeket, könyveket ír. 1950-1957 között a balassagyarmati Palóc Múzeum muzeológusaként régészeti munkája mellett, szabad idejében kezdte meg a harangok kutatását. Gyűjtőmunkájának a kezdeti lökést az 1523-ban öntött, nógrádszakáli harang felfedezése adta.
A kezdeti években az első világháború óta eltelt időszak műhelyei és mesterei munkáinak felderítésére helyeztük a hangsúlyt. E munkában dr. Patay Pál harangadat-gyűjtési módszerére, dr. Pilissy Lajos kohómérnök és Szántai Lajos öntészettörténeti kutató segítségére támaszkodhattunk. A soproni harangöntés kutatásában az utolsó mester leszármazottja, Szedenikné Seltenhofer Mária, valamint dr. Szála Erzsébet, dr. Láng Jánosné, dr. Macher Frigyes soproni helytörténészek és a Tűzoltó Múzeum munkatársai voltak segítségünkre. Gombos Lajos és fia, Miklósaranykoszorús harangöntőmesterek készséggel álltak rendelkezésünkre, hogy őrbottyáni műhelyükben e bonyolult technológiát tanulmányozhassuk, illetve a Szlezák László vezette budapesti öntöde múltját felderíthessük. Az első világháború után gyártott diósgyőri acélharangok, valamint az Európa-szerte híressé vált magyar találmány, a réselt alumíniumharang történetének felderítésével is foglalkoztunk.
Harangtörténeti ankétok, kutatások
Munkáink publikálására és a harang, e kultúrtörténetileg sok irányból vizsgálható tárgy más intézményekben folyó kutatásainak közkinccsé tételére 1997-ben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Öntészeti Szakosztály fémöntő szakcsoportja közreműködésével harangtörténeti ankétot rendeztünk. Hazai kutatók hat, filmvetítéssel kísért előadást tartottak, és közreműködött az Acélhang kórus is. Az egykori Seltenhofer-ház falán elhelyezett emléktábla
Az ankétra az ország különböző helyeiről érkeztek érdeklődők, köztük Gombos Lajos harangöntő mester is. Ezért érdemesnek tartottuk a folytatást, hiszen a harangöntés a fémöntő szakmán belül is igen nagy tekintélynek örvend, nemhiába évszázados technológiával, sokszor titkolt műveleteket is magába foglaló eljárás szerint zajlik.
Az 1999-es, 2. ankéton több magyar kutató mellett már neves német kampanológusok (Hans Drescher, Hans Martin Rincker, Claus Peter) is tartottak előadást. Az Öntödei Múzeumban ekkor mutathattuk be először a Szent István-korabeli, méhkas formájú, ma is megszólaltatható csolnoki harangot. Kétnapos tanulmányutunkon Esztergom híres harangjait és egyházi gyűjteményeit, a visegrádi Mátyás Király Múzeumot, az őrbottyáni Gombos-harangöntödét, az ópusztaszeri restaurált harangformát, valamint a szegedi Fogadalmi templom Sinnben öntött nagy harangját kerestük fel. Ez utóbbi azért volt érdekes, mert az 1590-ben alapított Rincker cég 13. generációját képviselő Hans Martin Rincker harangöntőmester is a résztvevők között volt, s meghatódva hallgatta a nagyapja által 1927-ben öntött, 245 cm átmérőjű, 8537 kg tömegű óriási harang hangját.
1999-ben az Ond környéki harangok adatfelvételekor "lestük el" először Patay Pál kutatómódszerét, majd 2000-ben nyílt lehetőségünk arra, hogy addig gyűjtött jegyzeteit az utókor számára is elérhetően számítógéppel feldolgozzuk múzeumunkban. A későbbiekben erről még külön szólunk. A 3. ankétot az 1816-ban alapított, majd Sopron 1945. januári bombázásakor megsemmisült Seltenhofer harangöntöde és tűzoltószergyár emlékére 2001 áprilisában Sopronban rendeztük. A tíz hazai kutató mellett hat, Németországból és Ausztriából érkezett előadó - többek között Jörg Poettgen, Christof Grassmayr és Kurt Kramer - számolt be munkájáról, kutatásairól. Emléktáblát avattunk az egykori Seltenhofer-háznál, emlékkiállítást rendeztünk a Központi Bányászati Múzeumban. A kiállítás megnyitóján az utolsó harangöntő mester leszármazottait, Török (Seltenhofer) Frigyest és Szedenikné Seltenhofer Máriát is üdvözölhettük. Az első nap estéjén Róth Márton orgonaművész koncertjét hallgattuk meg az evangélikus templomban. A toronyban megtekintettük a legnagyobb, 182 cm átmérőjű Seltenhofer-harangot, melyet Seltenhofer IV. Frigyes az első világháború áldozatainak emlékére öntött 1926-ban. A tanulmányi kiránduláson Bécsben meglátogattuk a Pfundner-öntödét, és belvárosi sétán ismerkedhettünk meg a magyar vonatkozású harangtörténeti emlékekkel.
Ekkor jelent meg az Öntödei Múzeumi Füzetek 7. kötete Lengyelné Kiss Katalin tollából, amelyben soproni harangkutatási eredményeit ismerteti.
A 4. ankéton, 2003-ban a harangjátékokra helyeztük a hangsúlyt. Holland, francia, finn, spanyol, szlovák, német, erdélyi, valamint 12 magyar előadás hangzott el, többek között a különféle harangjátékokról (Pierre Paccard), a harangozógépekről és hibalehetőségeikről (Johan W. Smit) az amerikai óriás harangjátékról (Jeffrey Bossin), a harangok károsodási formáiról (Márton László), a harangfeliratokról (Patay Pál), a harangok védelméről (Turok Margit), a múzeum harangadatbázisáról (Lengyelné Kiss Katalin). Első este a Millenáris Parkban a Szabados György által épített, 60 harangból álló harangjátékon adott koncertet Kárászy Szilvia zongoraművész. A második nap estéjén a Deák téri evangélikus templomban meghallgattuk a homlokzatra felszerelt harangjáték dallamait és egy orgonahangversenyt, Trajtler Gábor közreműködésével. Tanulmányutunkon az Eger környéki középkori harangokat és Gyöngyösön az egyetlen magyarországi öntött bronz keresztelőmedencét néztük meg, de nem hiányzott a programból a borkóstoló sem.
Az ankét kísérőjeként az előadások kivonatát magyar és német nyelven tartalmazó füzet jelent meg. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Tegnap harangoztak, holnap harangoznak - Történelmi harangjaink című kiállításának megvalósításában társrendezőként vettünk részt. A kiállítás a budai várban, az Örökség Galériában, 2004 júniusa-szeptembere között volt látható. A kiállítás tablói a harangadatbázis adatainak felhasználásával és eddigi harangtörténeti kutatásaink alapján készültek el. A kiállítás kurátora a KÖH részéről Turok Margit műtárgyfelügyelő volt, a tablók szerkesztésében, a műtárgyak és dokumentumok megszerzésében és a kiállítás rendezésében múzeumunkból Lengyelné Kiss Katalin, Csibi Kinga, Huszics György és Schudich Anna vett részt.
Az 5. konferencián, 2005-ben Kurt Kramer, az Európa-szerte ismert harangszakértő a harangok egyetemes kultúrtörténetéről tartott megnyitó előadást, majd a másfél napos programon 17 előadást hallgattak meg a résztvevők. Az előadások a harangok pusztulásáról (Patay Pál), a régi harangok javításáról (Thomas Lackenmayer), a soproni harangkincsekről (Kormos Gyula) szóltak. Igen érdekes volt az angol harangozási technikáról (Geoffrey Armitage), és a 90 spanyol katedrális harangjainak számbavételéről (Francesc Llop i Bayo) szóló előadás.
Itt ismertünk meg egy lelkes fiatalembert, Millisits Mátét, aki a budapesti harangkutatásairól beszélt. Ő 2005 végén az Öntödei Múzeum állományába került, s művészettörténész és muzeológus diplomájának köszönhetően azóta is hasznosan és tevékenyen vesz részt a harangkutatásban.
Nem maradt el a hangverseny sem, a Margit körúti ferences templomban Trajtler Gábor adott orgonakoncertet. Az ÖMF 15. számában megjelent Patay Pál Harangöntés Magyarországon című összefoglaló munkája, az Öntödei Múzeumban kiállítást rendeztünk a harangokról, és Horváthné Peterdi Ilona veszprémi magángyűjtő csengettyűiből. Két napig Zemplénben tanulmányoztuk a harangtörténeti emlékeket, Sárospatak és Tokaj nevezetességeit. Megnéztük Tard, Taktabáj és Tolcsva templomát, harangjait, és Mádon a felújított zsinagógát.
2006-ban Millisits Máté dr. Patay Pállal és Turok Margittal együtt részt vett a Szerencs és Sárospatak környéki templomtornyok harangjainak felmérésében. 160 harang adatait vették fel, és fényképek is készültek. Az adatok bekerültek a harangadatbázisba, illetve a miskolci Herman Ottó Múzeum kiadásában 2009-ben már megjelent Patay Pál Zempléni harangok című könyve.
2007-ben a múzeum munkatársainak kezdeményezésére az OMBKE tagjai a budapesti harangok felmérését végezték el a Budapest Bank Budapestért Alapítvány segítségével.
Az illetékes egyházi hatóságoktól kapott engedély birtokában a Budapest területén található református és evangélikus templomok harangjainak felmérése a teljesség igényével megtörtént. A római katolikus templomokban lévő harangok adatainak felvételére engedély hiányában csak részben volt lehetőségünk. Fénykép készült a templomokról, és ahol lehetséges volt, a harangokról is, több harang hangját is felvettük.
Budapest 130 templomának kb. 300 harangjáról sikerült adatokat felvennünk, az összegyűjtött adatokat külön weblapon jelenítettük meg.
2007. június 7-9. között a 6. harangtörténeti ankétot a KÖH-hel közösen rendeztük. Az ankét poszterkiállítással kezdődött, amely a középkori harangöntések ásatási nyomait mutatta be. Dr. Benkő Elek, dr. Vályi Katalin, Szőke Mátyás és Buzás Gergely, Belényesi Károly, Ringer István, dr. Lovász Emese kutatási eredményeit ismerhettük meg.
Az ankéton 19 előadás hangzott el, közte egy-egy osztrák, német és szlovák. Jeles magyar és magyarországi harangöntőkről, öntőműhelyekről (Patay Pál, Aczél Eszter, B. Horváth Csilla), a szlovákiai harangvédelem kérdéseiről (Juraj Gembiczky), az Ausztria területén fellelhető magyar mesterek által öntött harangokról (Jörg Wernisch) szóltak az előadások. Beszámolót hallhattunk a zempléni harangkutatásról (Millisits Máté), a harangtornyok kilengésével kapcsolatos műszaki problémákról (Wolfram Kuhlmann), valamint a megfelelő villamosítási megoldásokról (Kapui Gyula) is. Az előadók fele első ízben szerepelt a konferencián, és örvendetesen megnőtt a fiatal kutatók száma. Így van remény arra, hogy Patay Pál öröksége értő kezekbe kerül és kutatásainak lesz folytatója.
Az előadások után nagy élményt jelentett a kézi harangocskákkal koncertet adó fiatalok műsora a múzeumban, illetve másnap este Pál Diana és Trajtler Gábor orgonakoncertje a Mátyás-templomban.
Az ankét résztvevőinek nógrádi tanulmányutat szerveztünk, meglátogattuk Tereske román kori templomát, Szügy, Patvarc és Nógrádszakál védett harangjait. A szécsényi középkori sekrestye és a városi múzeum megtekintése után, hollókői látogatással zárult az ankét. Az előadások összefoglalója az ÖMF 17. számában jelent meg.
2008 őszén dr. Bencze Géza gyártörténeti kutatásaiból kiindulva és a harangadatbázis adatait felhasználva Millisits Máté az összes budapesti, id. Walser Ferenc által öntött harangot felmérte, és az eredményekről tanulmányt írt. A kutatás eredményeivel gazdagodott a harangadatbázis, és egyes korábbi hibás adatok kijavítására is lehetőség nyílt.
Harangkutatással kapcsolatos munkánk eredménye, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Műtárgyfelügyeleti Irodája védetté nyilvánította az 1711 előtti, ún. történelmi harangokat. Ez ideig 140 védett harangot ismerünk az országban.
 Tisztelet a harangöntőknek! címen indított akciót 2000-ben az OMBKE öntészettörténeti és múzeumi szakcsoportja. A cél az volt, hogy a harangöntők nevét, a harangok öntési idejét és helyét a nagyközönség megismerje. A harangok felmérése után az adatokat az egyházközségek igénye szerint megjelenítik a templom falán elhelyezett öntött táblán. A munka elindítója és azóta is legaktívabb közreműködője Szántai Lajos.
Képeslap Egry Ferenc kisgejőci harangöntő beregszászi harangszenteléséről, 1930-as évek. Matskásí István ajándéka
2009-re már 76 tábla hirdeti a harangöntők nevét bronz-, illetve alumíniumtáblán, vagy a templom bejáratánál elhelyezett ismertetőn.
2009-ben a 7. ankét megtartására sajnos nem volt lehetőségünk. Helyette a Hadtörténeti Intézet és Múzeum rendezésében és finanszírozásával, múzeumunk szakmai támogatásával ágyútörténeti konferenciára került sor. A rendezvényen a harangtörténet iránt érdeklődő baráti kör tagjai és az OMBKE szakemberei is részt vettek. A konferencián a szerző távolléte miatt Lengyelné Kiss Katalin olvasta fel Patay Pál, a két területet összekapcsoló, Harangból ágyú - ágyúból harang című tanulmányát.
Az előadások közötti szünetben hagyományőrző tüzércsapat bemutatója színesítette a programot, majd záró eseményeként tárlatvezetés és krampampulikóstolás várta a résztvevőket az Öntödei Múzeumban.
Reményeink szerint a 7. ankétot 2010 őszén pótolni tudjuk, és ezzel a hagyományos rendezvényünk sora nem szakad meg.
A harangadatbázis
Dr. Patay Pál régész mintegy hat évtizeden keresztül gyűjtötte a történeti Magyarország harangadatait. Személyes megtekintés, az egyházközségekkel folytatott levelezés, az egyházi iratokban és a szakirodalomban való kutatás alapján több mint 20 000 harangról készített feljegyzést. A ceruzával, apró betűkkel írt feljegyzések képeslap nagyságú cédulákon találhatók, megyék, helységek, felekezetek, templomok szerint rendezve. Célunk volt, hogy ezt a páratlanul gazdag anyagot megőrizzük, a kutatások eredményét számítógépen rögzítsük, és hozzáférhetővé tegyük mind a nagyközönség, mind a kutatók számára.
A gyűjteményhez NKÖM-pályázat segítségével, Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet támogatásával 2000-ben sikerült hozzájutnunk, majd egy év múlva pályázati úton a feldolgozáshoz szükséges számítógépes alapfelszerelést is beszereztük.
A Patay Pál gyűjtötte adatok Access adatbázisban való számítógépes rögzítése 2000-2005 között történt meg, az újabb adatokat azóta is folyamatosan feldolgozzuk. Az adatbázis tartalmának, megjelenési formájának kialakítását Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgató irányításával a Hakki Bt. munkatársa, Stocker Terézia informatikus készítette, az adatrögzítést az Öntödei Múzeum munkatársa, Schudich Anna végezte. Ő azóta is gondozója, kiegészítője az adatbázisnak, és segít a kutatóknak eligazodni a hatalmas anyagban. A bevitt adatokat Patay Pál ellenőrizte, aki hasznos észrevételeivel, tanácsaival mindvégig segítette a munkát.
A Harangadatbázis kb. 25 000 jelenleg is létező, vagy már megsemmisült, és csak dokumentumokból ismert harangról tartalmaz adatokat.
Az adatbázisban szereplő valamennyi harangnak egyedi azonosítószámot adtunk. Minden, az adott haranghoz tartozó újabb adat ezt a számot kapja, ugyanis egy harangról több időpontban készülhet adatfelvétel, illetve többféle forrásban található adat ugyanarról a harangról. Az adatforrások között van többek között Patay Pál cédulakatalógusa, Rómer Flóris hagyatéka, az egyházak által kibocsátott kérdőívek, a Historia Domusok, a rekvirálási jegyzőkönyvek, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a harangöntödék katalógusai és reklámfüzetei, levéltári adatok, a témával foglalkozó egyéb szakirodalom, és nem utolsósorban az egyes kutatók személyes adatfelvételei.
Az adatbázis táblákba rendezett, egymással kapcsolatban álló adatok gyűjteménye. A táblák oszlopokra és sorokra tagolódnak. Egy oszlop - mező - az azonos jellegű adatokat (pl. a harang lelőhelye, az öntőmester neve, a harang tömege, méretei stb.), egy sor - rekord - a logikailag összetartozó mezők adatait tartalmazza (pl. az egy harangra egy adott időpontban felvett adatok összessége). Az adatbázis jelenleg kb. 40000 sorból és 50 oszlopból álló táblázat, mely az újabb adatok beérkezése miatt folyamatosan bővül.
A Harangadatbázis a következő 8 adattáblát tartalmazza:
- mester: az öntőmesterek/műhelyek működési helye, ideje, életrajzi adatai;
- helység: a megye és a település neve;
- lelőhely: a helységen belül a harang feltalálási helye: a templom, temető, iskola, múzeum vagy egyéb lelőhely pontos megnevezése, címe;
- harang: egy adott időpontban, egy adatközlő által adott valamennyi adat, helyi történet;
- adatközlő: aki az Öntödei Múzeum számára átadja az adatokat;
- adatforrás: ahonnan/akitől az adatközlő gyűjtötte az adatokat;
- hangfelvétel: lehetőség van a harangok hangjának megőrzésére is, jelenleg ez a tábla üres;
- ábrázolat: fényképek, rajzok.
A táblák között kapcsolatokat lehet meghatározni. A kapcsolatok segítségével nagymértékben csökkenthető az adatrögzítési munka.
Az adatbázis tábláiban található rekordok rendezett formájú kinyomtatása jelentések készítésével valósítható meg. Lehetőség van minden rekord minden mezőjének kinyomtatására, vagy valamilyen szempont szerint kiválogatott rekordhalmaz mezőinek nyomtatására.
Az Öntödei Múzeum mindig szívesen fogadja a téma iránt érdeklődők új adatait, vagy a régebbi adatok kiegészítését, pontosítását. Ehhez adatfelvételi űrlapot adunk az igénylőknek. Az adatfelvételi űrlap itt letölthető.
Az utóbbi években a régi adatok frissítése, a változások követése, az új harangok adatainak felvétele volt a célunk. Ehhez a munkához lelkes fiatal segítőket is találtunk, akik szabad idejükben segítették a harangok adatainak felvételét, fényképek készítését. Reméljük, hogy érdeklődésük e szép téma iránt a jövőben is megmarad, és lesz folytatója a magyarországi harangok kutatásának.
Hálásak vagyunk dr. Patay Pálnak, hogy példát mutatott, s megtanította kutatóinkat a lelkiismeretes, legkisebb részletre is figyelő felmérések kivitelezésére, a felvett adatok célszerű rendszerezésére, az adatok közötti összefüggések kutatására, az ebből levonható történeti, művészeti, helytörténeti, egyháztörténeti és nem utolsósorban szakmatörténeti jellemzők felismerésére. Örülünk, hogy munkásságának folytatói lehetünk.
imho
A harangöntés a fémöntő szakmán belül is igen nagy tekintélynek örvend, nemhiába évszázados technológiával, sokszor titkolt műveleteket is magába foglaló eljárás szerint öntik a harangokat. Az Öntödei Múzeum megalakulása óta feladatának tekinti a "zengő öntvény", a harang történetének kutatását, a magyarországi harangok adatainak gyűjtését, a harangöntés tárgyi emlékeinek és dokumentumainak megőrzését, bemutatásukat. A munkát Kiszely Gyula múzeumalapító, Maréchal Károly és Buzánszky Albin kohómérnökök kezdték el. Nézzük a folytatást!
Az első, harangokkal kapcsolatos kiállítást az Öntödei Múzeumban 1987 szeptemberében tartották, Harangvariációk címmel. Ekkor a múzeum 9 bronzharangja mellett 17, Jeney Tibor iparművész és Oborzil Edit képzőművész által készített alumíniumharangot is bemutattak. Itt volt szó először a 7 méter átmérőjű "Világharang" tervéről, melyet alumíniumból szerettek volna leönteni, s felületén a világ minden országát megjelenítették volna.
Ezután néhány évig a harangkutatás feledésbe merült, de 1996-ban Lengyelné Kiss Katalin megbízott igazgató, a korábbi években fémöntészeti kutatásokkal foglalkozó kohómérnök újraélesztette a témát. Felvette a kapcsolatot dr. Patay Pál nyugalmazott régész-harangkutatóval, aki azonnal rendelkezésre állt, és bekapcsolódott a munkába. Patay Pál csaknem 60 éve folytat harangkutatásokat, fáradhatatlanul gyűjti a hazai harangok adatait, előadásokat tart, cikkeket, könyveket ír. 1950-1957 között a balassagyarmati Palóc Múzeum muzeológusaként régészeti munkája mellett, szabad idejében kezdte meg a harangok kutatását. Gyűjtőmunkájának a kezdeti lökést az 1523-ban öntött, nógrádszakáli harang felfedezése adta.
A kezdeti években az első világháború óta eltelt időszak műhelyei és mesterei munkáinak felderítésére helyeztük a hangsúlyt. E munkában dr. Patay Pál harangadat-gyűjtési módszerére, dr. Pilissy Lajos kohómérnök és Szántai Lajos öntészettörténeti kutató segítségére támaszkodhattunk. A soproni harangöntés kutatásában az utolsó mester leszármazottja, Szedenikné Seltenhofer Mária, valamint dr. Szála Erzsébet, dr. Láng Jánosné, dr. Macher Frigyes soproni helytörténészek és a Tűzoltó Múzeum munkatársai voltak segítségünkre. Gombos Lajos és fia, Miklósaranykoszorús harangöntőmesterek készséggel álltak rendelkezésünkre, hogy őrbottyáni műhelyükben e bonyolult technológiát tanulmányozhassuk, illetve a Szlezák László vezette budapesti öntöde múltját felderíthessük. Az első világháború után gyártott diósgyőri acélharangok, valamint az Európa-szerte híressé vált magyar találmány, a réselt alumíniumharang történetének felderítésével is foglalkoztunk.
Harangtörténeti ankétok, kutatások
Munkáink publikálására és a harang, e kultúrtörténetileg sok irányból vizsgálható tárgy más intézményekben folyó kutatásainak közkinccsé tételére 1997-ben az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Öntészeti Szakosztály fémöntő szakcsoportja közreműködésével harangtörténeti ankétot rendeztünk. Hazai kutatók hat, filmvetítéssel kísért előadást tartottak, és közreműködött az Acélhang kórus is. Az ankétra az ország különböző helyeiről érkeztek érdeklődők, köztük Gombos Lajos harangöntő mester is. Ezért érdemesnek tartottuk a folytatást, hiszen a harangöntés a fémöntő szakmán belül is igen nagy tekintélynek örvend, nemhiába évszázados technológiával, sokszor titkolt műveleteket is magába foglaló eljárás szerint zajlik.
Az 1999-es, 2. ankéton több magyar kutató mellett már neves német kampanológusok (Hans Drescher, Hans Martin Rincker, Claus Peter) is tartottak előadást. Az Öntödei Múzeumban ekkor mutathattuk be először a Szent István-korabeli, méhkas formájú, ma is megszólaltatható csolnoki harangot. Kétnapos tanulmányutunkon Esztergom híres harangjait és egyházi gyűjteményeit, a visegrádi Mátyás Király Múzeumot, az őrbottyáni Gombos-harangöntödét, az ópusztaszeri restaurált harangformát, valamint a szegedi Fogadalmi templom Sinnben öntött nagy harangját kerestük fel. Ez utóbbi azért volt érdekes, mert az 1590-ben alapított Rincker cég 13. generációját képviselő Hans Martin Rincker harangöntőmester is a résztvevők között volt, s meghatódva hallgatta a nagyapja által 1927-ben öntött, 245 cm átmérőjű, 8537 kg tömegű óriási harang hangját.
1999-ben az Ond környéki harangok adatfelvételekor "lestük el" először Patay Pál kutatómódszerét, majd 2000-ben nyílt lehetőségünk arra, hogy addig gyűjtött jegyzeteit az utókor számára is elérhetően számítógéppel feldolgozzuk múzeumunkban. A későbbiekben erről még külön szólunk. A 3. ankétot az 1816-ban alapított, majd Sopron 1945. januári bombázásakor megsemmisült Seltenhofer harangöntöde és tűzoltószergyár emlékére 2001 áprilisában Sopronban rendeztük. A tíz hazai kutató mellett hat, Németországból és Ausztriából érkezett előadó - többek között Jörg Poettgen, Christof Grassmayr és Kurt Kramer - számolt be munkájáról, kutatásairól. Emléktáblát avattunk az egykori Seltenhofer-háznál, emlékkiállítást rendeztünk a Központi Bányászati Múzeumban. A kiállítás megnyitóján az utolsó harangöntő mester leszármazottait, Török (Seltenhofer) Frigyest és Szedenikné Seltenhofer Máriát is üdvözölhettük. Az első nap estéjén Róth Márton orgonaművész koncertjét hallgattuk meg az evangélikus templomban. A toronyban megtekintettük a legnagyobb, 182 cm átmérőjű Seltenhofer-harangot, melyet Seltenhofer IV. Frigyes az első világháború áldozatainak emlékére öntött 1926-ban. A tanulmányi kiránduláson Bécsben meglátogattuk a Pfundner-öntödét, és belvárosi sétán ismerkedhettünk meg a magyar vonatkozású harangtörténeti emlékekkel.
Ekkor jelent meg az Öntödei Múzeumi Füzetek 7. kötete Lengyelné Kiss Katalin tollából, amelyben soproni harangkutatási eredményeit ismerteti.
A 4. ankéton, 2003-ban a harangjátékokra helyeztük a hangsúlyt. Holland, francia, finn, spanyol, szlovák, német, erdélyi, valamint 12 magyar előadás hangzott el, többek között a különféle harangjátékokról (Pierre Paccard), a harangozógépekről és hibalehetőségeikről (Johan W. Smit) az amerikai óriás harangjátékról (Jeffrey Bossin), a harangok károsodási formáiról (Márton László), a harangfeliratokról (Patay Pál), a harangok védelméről (Turok Margit), a múzeum harangadatbázisáról (Lengyelné Kiss Katalin). Első este a Millenáris Parkban a Szabados György által épített, 60 harangból álló harangjátékon adott koncertet Kárászy Szilvia zongoraművész. A második nap estéjén a Deák téri evangélikus templomban meghallgattuk a homlokzatra felszerelt harangjáték dallamait és egy orgonahangversenyt, Trajtler Gábor közreműködésével. Tanulmányutunkon az Eger környéki középkori harangokat és Gyöngyösön az egyetlen magyarországi öntött bronz keresztelőmedencét néztük meg, de nem hiányzott a programból a borkóstoló sem.
Az ankét kísérőjeként az előadások kivonatát magyar és német nyelven tartalmazó füzet jelent meg. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Tegnap harangoztak, holnap harangoznak - Történelmi harangjaink című kiállításának megvalósításában társrendezőként vettünk részt. A kiállítás a budai várban, az Örökség Galériában, 2004 júniusa-szeptembere között volt látható. A kiállítás tablói a harangadatbázis adatainak felhasználásával és eddigi harangtörténeti kutatásaink alapján készültek el. A kiállítás kurátora a KÖH részéről Turok Margit műtárgyfelügyelő volt, a tablók szerkesztésében, a műtárgyak és dokumentumok megszerzésében és a kiállítás rendezésében múzeumunkból Lengyelné Kiss Katalin, Csibi Kinga, Huszics György és Schudich Anna vett részt.
Az 5. konferencián, 2005-ben Kurt Kramer, az Európa-szerte ismert harangszakértő a harangok egyetemes kultúrtörténetéről tartott megnyitó előadást, majd a másfél napos programon 17 előadást hallgattak meg a résztvevők. Az előadások a harangok pusztulásáról (Patay Pál), a régi harangok javításáról (Thomas Lackenmayer), a soproni harangkincsekről (Kormos Gyula) szóltak. Igen érdekes volt az angol harangozási technikáról (Geoffrey Armitage), és a 90 spanyol katedrális harangjainak számbavételéről (Francesc Llop i Bayo) szóló előadás.
Itt ismertünk meg egy lelkes fiatalembert, Millisits Mátét, aki a budapesti harangkutatásairól beszélt. Ő 2005 végén az Öntödei Múzeum állományába került, s művészettörténész és muzeológus diplomájának köszönhetően azóta is hasznosan és tevékenyen vesz részt a harangkutatásban.
Nem maradt el a hangverseny sem, a Margit körúti ferences templomban Trajtler Gábor adott orgonakoncertet. Az ÖMF 15. számában megjelent Patay Pál Harangöntés Magyarországon című összefoglaló munkája, az Öntödei Múzeumban kiállítást rendeztünk a harangokról, és Horváthné Peterdi Ilona veszprémi magángyűjtő csengettyűiből. Két napig Zemplénben tanulmányoztuk a harangtörténeti emlékeket, Sárospatak és Tokaj nevezetességeit. Megnéztük Tard, Taktabáj és Tolcsva templomát, harangjait, és Mádon a felújított zsinagógát.
2006-ban Millisits Máté dr. Patay Pállal és Turok Margittal együtt részt vett a Szerencs és Sárospatak környéki templomtornyok harangjainak felmérésében. 160 harang adatait vették fel, és fényképek is készültek. Az adatok bekerültek a harangadatbázisba, illetve a miskolci Herman Ottó Múzeum kiadásában 2009-ben már megjelent Patay Pál Zempléni harangok című könyve.
2007-ben a múzeum munkatársainak kezdeményezésére az OMBKE tagjai a budapesti harangok felmérését végezték el a Budapest Bank Budapestért Alapítvány segítségével.
Az illetékes egyházi hatóságoktól kapott engedély birtokában a Budapest területén található református és evangélikus templomok harangjainak felmérése a teljesség igényével megtörtént. A római katolikus templomokban lévő harangok adatainak felvételére engedély hiányában csak részben volt lehetőségünk. Fénykép készült a templomokról, és ahol lehetséges volt, a harangokról is, több harang hangját is felvettük.
Budapest 130 templomának kb. 300 harangjáról sikerült adatokat felvennünk, az összegyűjtött adatokat külön weblapon jelenítettük meg.
2007. június 7-9. között a 6. harangtörténeti ankétot a KÖH-hel közösen rendeztük. Az ankét poszterkiállítással kezdődött, amely a középkori harangöntések ásatási nyomait mutatta be. Dr. Benkő Elek, dr. Vályi Katalin, Szőke Mátyás és Buzás Gergely, Belényesi Károly, Ringer István, dr. Lovász Emese kutatási eredményeit ismerhettük meg.
Az ankéton 19 előadás hangzott el, közte egy-egy osztrák, német és szlovák. Jeles magyar és magyarországi harangöntőkről, öntőműhelyekről (Patay Pál, Aczél Eszter, B. Horváth Csilla), a szlovákiai harangvédelem kérdéseiről (Juraj Gembiczky), az Ausztria területén fellelhető magyar mesterek által öntött harangokról (Jörg Wernisch) szóltak az előadások. Beszámolót hallhattunk a zempléni harangkutatásról (Millisits Máté), a harangtornyok kilengésével kapcsolatos műszaki problémákról (Wolfram Kuhlmann), valamint a megfelelő villamosítási megoldásokról (Kapui Gyula) is. Az előadók fele első ízben szerepelt a konferencián, és örvendetesen megnőtt a fiatal kutatók száma. Így van remény arra, hogy Patay Pál öröksége értő kezekbe kerül és kutatásainak lesz folytatója.
Az előadások után nagy élményt jelentett a kézi harangocskákkal koncertet adó fiatalok műsora a múzeumban, illetve másnap este Pál Diana és Trajtler Gábor orgonakoncertje a Mátyás-templomban.
Az ankét résztvevőinek nógrádi tanulmányutat szerveztünk, meglátogattuk Tereske román kori templomát, Szügy, Patvarc és Nógrádszakál védett harangjait. A szécsényi középkori sekrestye és a városi múzeum megtekintése után, hollókői látogatással zárult az ankét. Az előadások összefoglalója az ÖMF 17. számában jelent meg.
2008 őszén dr. Bencze Géza gyártörténeti kutatásaiból kiindulva és a harangadatbázis adatait felhasználva Millisits Máté az összes budapesti, id. Walser Ferenc által öntött harangot felmérte, és az eredményekről tanulmányt írt. A kutatás eredményeivel gazdagodott a harangadatbázis, és egyes korábbi hibás adatok kijavítására is lehetőség nyílt.
Harangkutatással kapcsolatos munkánk eredménye, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Műtárgyfelügyeleti Irodája védetté nyilvánította az 1711 előtti, ún. történelmi harangokat. Ez ideig 140 védett harangot ismerünk az országban.
Tisztelet a harangöntőknek! címen indított akciót 2000-ben az OMBKE öntészettörténeti és múzeumi szakcsoportja. A cél az volt, hogy a harangöntők nevét, a harangok öntési idejét és helyét a nagyközönség megismerje. A harangok felmérése után az adatokat az egyházközségek igénye szerint megjelenítik a templom falán elhelyezett öntött táblán. A munka elindítója és azóta is legaktívabb közreműködője Szántai Lajos. 2009-re már 76 tábla hirdeti a harangöntők nevét bronz-, illetve alumíniumtáblán, vagy a templom bejáratánál elhelyezett ismertetőn.
2009-ben a 7. ankét megtartására sajnos nem volt lehetőségünk. Helyette a Hadtörténeti Intézet és Múzeum rendezésében és finanszírozásával, múzeumunk szakmai támogatásával ágyútörténeti konferenciára került sor. A rendezvényen a harangtörténet iránt érdeklődő baráti kör tagjai és az OMBKE szakemberei is részt vettek. A konferencián a szerző távolléte miatt Lengyelné Kiss Katalin olvasta fel Patay Pál, a két területet összekapcsoló, Harangból ágyú - ágyúból harang című tanulmányát.
Az előadások közötti szünetben hagyományőrző tüzércsapat bemutatója színesítette a programot, majd záró eseményeként tárlatvezetés és krampampulikóstolás várta a résztvevőket az Öntödei Múzeumban.
Reményeink szerint a 7. ankétot 2010 őszén pótolni tudjuk, és ezzel a hagyományos rendezvényünk sora nem szakad meg.
A harangadatbázis
Dr. Patay Pál régész mintegy hat évtizeden keresztül gyűjtötte a történeti Magyarország harangadatait. Személyes megtekintés, az egyházközségekkel folytatott levelezés, az egyházi iratokban és a szakirodalomban való kutatás alapján több mint 20 000 harangról készített feljegyzést. A ceruzával, apró betűkkel írt feljegyzések képeslap nagyságú cédulákon találhatók, megyék, helységek, felekezetek, templomok szerint rendezve. Célunk volt, hogy ezt a páratlanul gazdag anyagot megőrizzük, a kutatások eredményét számítógépen rögzítsük, és hozzáférhetővé tegyük mind a nagyközönség, mind a kutatók számára.
A gyűjteményhez NKÖM-pályázat segítségével, Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet támogatásával 2000-ben sikerült hozzájutnunk, majd egy év múlva pályázati úton a feldolgozáshoz szükséges számítógépes alapfelszerelést is beszereztük.
A Patay Pál gyűjtötte adatok Access adatbázisban való számítógépes rögzítése 2000-2005 között történt meg, az újabb adatokat azóta is folyamatosan feldolgozzuk. Az adatbázis tartalmának, megjelenési formájának kialakítását Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgató irányításával a Hakki Bt. munkatársa, Stocker Terézia informatikus készítette, az adatrögzítést az Öntödei Múzeum munkatársa, Schudich Anna végezte. Ő azóta is gondozója, kiegészítője az adatbázisnak, és segít a kutatóknak eligazodni a hatalmas anyagban. A bevitt adatokat Patay Pál ellenőrizte, aki hasznos észrevételeivel, tanácsaival mindvégig segítette a munkát.
A Harangadatbázis kb. 25 000 jelenleg is létező, vagy már megsemmisült, és csak dokumentumokból ismert harangról tartalmaz adatokat.
Az adatbázisban szereplő valamennyi harangnak egyedi azonosítószámot adtunk. Minden, az adott haranghoz tartozó újabb adat ezt a számot kapja, ugyanis egy harangról több időpontban készülhet adatfelvétel, illetve többféle forrásban található adat ugyanarról a harangról. Az adatforrások között van többek között Patay Pál cédulakatalógusa, Rómer Flóris hagyatéka, az egyházak által kibocsátott kérdőívek, a Historia Domusok, a rekvirálási jegyzőkönyvek, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a harangöntödék katalógusai és reklámfüzetei, levéltári adatok, a témával foglalkozó egyéb szakirodalom, és nem utolsósorban az egyes kutatók személyes adatfelvételei.
Az adatbázis táblákba rendezett, egymással kapcsolatban álló adatok gyűjteménye. A táblák oszlopokra és sorokra tagolódnak. Egy oszlop - mező - az azonos jellegű adatokat (pl. a harang lelőhelye, az öntőmester neve, a harang tömege, méretei stb.), egy sor - rekord - a logikailag összetartozó mezők adatait tartalmazza (pl. az egy harangra egy adott időpontban felvett adatok összessége). Az adatbázis jelenleg kb. 40000 sorból és 50 oszlopból álló táblázat, mely az újabb adatok beérkezése miatt folyamatosan bővül.
A Harangadatbázis a következő 8 adattáblát tartalmazza:
- mester: az öntőmesterek/műhelyek működési helye, ideje, életrajzi adatai;
- helység: a megye és a település neve;
- lelőhely: a helységen belül a harang feltalálási helye: a templom, temető, iskola, múzeum vagy egyéb lelőhely pontos megnevezése, címe;
- harang: egy adott időpontban, egy adatközlő által adott valamennyi adat, helyi történet;
- adatközlő: aki az Öntödei Múzeum számára átadja az adatokat;
- adatforrás: ahonnan/akitől az adatközlő gyűjtötte az adatokat;
- hangfelvétel: lehetőség van a harangok hangjának megőrzésére is, jelenleg ez a tábla üres;
- ábrázolat: fényképek, rajzok.
A táblák között kapcsolatokat lehet meghatározni. A kapcsolatok segítségével nagymértékben csökkenthető az adatrögzítési munka.
Az adatbázis tábláiban található rekordok rendezett formájú kinyomtatása jelentések készítésével valósítható meg. Lehetőség van minden rekord minden mezőjének kinyomtatására, vagy valamilyen szempont szerint kiválogatott rekordhalmaz mezőinek nyomtatására.
Az Öntödei Múzeum mindig szívesen fogadja a téma iránt érdeklődők új adatait, vagy a régebbi adatok kiegészítését, pontosítását. Ehhez adatfelvételi űrlapot adunk az igénylőknek. Az adatfelvételi űrlap itt letölthető.
Az utóbbi években a régi adatok frissítése, a változások követése, az új harangok adatainak felvétele volt a célunk. Ehhez a munkához lelkes fiatal segítőket is találtunk, akik szabad idejükben segítették a harangok adatainak felvételét, fényképek készítését. Reméljük, hogy érdeklődésük e szép téma iránt a jövőben is megmarad, és lesz folytatója a magyarországi harangok kutatásának.
Hálásak vagyunk dr. Patay Pálnak, hogy példát mutatott, s megtanította kutatóinkat a lelkiismeretes, legkisebb részletre is figyelő felmérések kivitelezésére, a felvett adatok célszerű rendszerezésére, az adatok közötti összefüggések kutatására, az ebből levonható történeti, művészeti, helytörténeti, egyháztörténeti és nem utolsósorban szakmatörténeti jellemzők felismerésére. Örülünk, hogy munkásságának folytatói lehetünk.
|
|
Harangfelmérés a Fő utcai görög katolikus templomban, 2007
Képeslap Egry Ferenc kisgejőci harangöntő beregszászi harangszenteléséről, 1930-as évek. Matskásí István ajándéka
Az egykori Seltenhofer-ház falán elhelyezett emléktábla
Blaha János, a Harangművek Rt. csepeli gyárának öntőmestere, haranghangolója, 1920-as évek
Az 1999-es ankéton dr. Patay Pál 50 éves kampanológiai munkásságát ismerteti
Patay Pál kézírásos feljegyzése a Mátyás-templom harangjairól
Az 5. ankét megnyitója az Öntödei Múzeumban, 2005. június 23-án
2011.02.14.
Mióta látunk a fotópapíron színeket?
Mithay Antal autokróm felvételei
2010.12.21.
Gyönyörű látvány, barbár viselet
Fókuszban a világ legkényelmetlenebb szoknyája
2010.12.21.
Hogy kerül a kéményseprő az újévi lapokra?
Egylapos újévi köszöntők és populáris nyomtatványok a Néprajzi Múzeum gyűjteményében
2010.11.23.
Átélni az átélhetetlent
Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája a budavári bálteremben
2010.11.02.
A Hídember függővasútja
A gépkorszak első napjai a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban
2010.10.19.
Helyre tett tárgyak - A tárgyak muzealizálásától virtuális visszaszármaztatásukig
A szellemi kulturális örökség meghatározása, kezelése és gyakorlása című konferencia
2010.09.20.
"Klímagyilkos" hűtőszekrény?
Az energiafogyasztás tárgyai a Deutsches Museumban
2010.09.06.
Mítosz helyett perverz kegyetlenség
2010.08.21.
A zengő öntvény
Harangtörténeti kutatások az MMKM Öntödei Múzeumában
2010.07.29.
Feliratos falvédő vs. Facebook
2010.07.12.
Síron túli mese
Miről "beszélnek" a rupphegyi római kori kövek?
2010.07.05.
A magyar fényképészet hőskorából
2010.05.10.
Kincs a lápban
Egy régészeti lelet meséje
2010.05.03.
Egy legendás óra története
2010.04.19.
Tárgyak egymás vonzásában
Kamarakiállítás a finn metálról
2010.04.12.
Két maszk
2010.03.29.
Hímes - míves tojások otthona
2010.03.16.
Kép 400 ezer gyufából
Zarzetzky József váci úti gyáráról és annak tárgyi emlékéről
2010.03.08.
A susai bíróbot
A Magyar Nemzeti Múzeum legújabb szerzeménye
2010.03.01.
1. Japán
A Néprajzi Múzeum egyes számú tárgya
2010.02.15.
Ferenc József gondolatai a hangrögzítés jelentőségéről
Egy évszázados technikatörténeti-történettudományi hangdokumentum
2009.10.30.
Mikszáth és a telefon
2009.10.10.
Ki gondolná! Ötvenedik születésnapját ünnepli a magyar számítógép
2009.09.17.
Hímes kezek reneszánsza a Kapos-mentén
2009.08.30.
Múzeumi fotógyűjtemény az interneten
2009.03.09.
Fantasztikus hangszergyűjtemény a Néprajzi Múzeumban
Válogatás a Magyar Múzeumok archívumából
2009.03.09.
Egy gyűjteménynek is lehet története
Válogatás a Magyar Múzeumok archívumából
|
|
|
|
|
|
Az Erimtan Múzeum Ankarában
Baselitz. Újrajátszott múlt
|
