©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Törékeny vágyak

Több mint tárgy. Porcelán. A veszprémi múzeum hamarosan a törékeny csodák birodalmába vezeti el a látogatót.

„Oh formák csöndje, anda gyönyöre”...sóhajt fel egy görög váza kecses íveitől ihletetten John Keats, angol költő. A nemes anyag és nemes mondanivaló találkozása valóban békebeli hangulatot, fényt, színt, jómódot és eleganciát sugároz. Ám ha címszavakban kell összegyűjtenünk a porcelán sugallta képzettársításokat, ellentmondásos összképet kapunk. A nemesség, arisztokrácia, igényesség cégére mellett a porcelán „exkluzív” jellege tagadhatatlanul teret enged a sznobizmus, giccs bélyegének. A porcelán nem csak anyagában, de mondanivalójában, árában, ritkaságában is örök státusszimbólum. A parasztember számára maga az elérhetetlenség.  Még a 19. század végén is csak az olcsóbb tömeggyártmányok, gyengébb kivitelű pingált rózsák kerülhettek a sublat tetejére. Míg a falusi asszonyok jóformán csak cselédségük idején tapasztalták meg a porcelán valódi értékét, a városi „úri népek” tucat számra gyűjtötték a kecses porcelán parasztlányokat, békésen furulyáló juhászokat. Tiszta és steril, megkapóan kellemes álomvilág ez. A porcelán elévülhetetlen kultúrtörténeti jellemzője a bájosan életidegen társadalomkép.

A porcelán filozófiája a földhöz ragadt realizmust hívja párharcra, hisz örökké vágyott, nagyon is emberi eszmények hívták életre. Törékeny vágyak és múlékony, korhoz tapadó eszmék: akárcsak maga a porcelán.

A Laczkó Dezső Múzeum és a Herendi Porcelánmanufaktúra május 18-án nyíló, közös kiállítása a keménycserép és a porcelán sokoldalú felhasználásának, társadalom- és kultúrtörténetének hű bemutatását tűzte ki célul. A Veszprém megyei keménycserép és porcelángyárak kevésbé ismert története mellett anyagtörténeti, néprajzi, stílus- és művészettörténeti útmutatók kalauzolják a látogatókat. A tárlatot megálmodó szakemberi gárda az anyag és a motívumok változásán, a használati közeg bemutatásán keresztül kísérelte megragadni a porcelán társadalmi „üzenetét”, összetett, finom szimbolikáját.

A porcelán mindig vonzó alapanyag volt a művészek számára. A kortárs alkotók olykor egészen meghökkentő kreativitással, bátran bízzák a modern kori társadalmi üzenetek közvetítését a porcelánra. A tárlat a porcelán modern kori szerepére is kínál egyfajta választ, miközben 200 év színnel és formával átszőtt változásai elevenednek meg a kiállítótérben.

Fotó: "Cubash" mintájú herendi díszváza, 19. század, A Laczkó Dezső Múzeum
Iparművészeti Gyűjteményében.
Restaurálta: Cziráki Veronika,
Fényképezte: Nyíri Tamás.