©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Mi az? Harapófogó fibula

A tárgyra a Nagykálló Ipari Park régészeti feltárásán bukkantak a nyíregyházi Jósa András Múzeum régészei.

A régészek 2008–2009 folyamán két idényben folytattak ásatásokat a már említett nagykállói területen. A feltárás során a szkíta és avar település részleteivel egyidejűleg egy szarmata falu és a hozzá tartozó temető is napvilágot látott. Számos érdekes és értékes lelet került elő a különböző korszakok objektumaiból, amelyeket egy sorozat keretén belül szeretnénk bemutatni. Elsőként egy római, ún. harapófogó alakú fibulára (ruhakapcsoló tűre) hívjuk fel a figyelmet.

Honnan ered?

Bár a leletek alapján a harapófogó alakú fibulát Hispánia provinciától a Kaukázusig ismerték, maga a típus Észak-Itáliában született, és a Balkán-félszigeten, valamint Burgundia műhelyeiben másolták nagyobb tömegben. A tárgy elterjedését hagyományosan a Kr. u. 2–4. század közé keltezik, virágkorát a 3. században élte.

Merre találták?

A képeken látható bronzból készült, nagyméretű fibula egy szarmata házból került elő, ami már csak azért is fontos, mert a Kárpát-medencei szarmata szállásterületről tudomásunk szerint ez az első bemutatott példány. A tárgy magyar elnevezése nem szerencsés, mert sokkal inkább a kovácsok által használt fogó formáját imitálja. A német terminológia sokkal gyakorlatiasabb: ők egyszerűen Zangenfibel, azaz fogófibula néven emlegetik.

Mire való?

A tű a ruhaviselet elemeinek összetűzésére szolgált, ám bizonyosak lehetünk abban, hogy a fogó „szájának” is volt funkciója: pofájába bármilyen apróságot beakaszthattak, esetleg összecsíptethettek vele. A szarmaták a fibulákat nem feltétlenül a vállon viselték, mint a rómaiak, sokkal inkább a modern biztostűknek megfelelően. Azaz: ahol éppen a ruha szabása, esetleg sérülése indokolta. Hol a nadrág szárát fogták össze vele, hol nyaklánc kapcsaként használták. Esetünkben az előkerülési körülmények miatt sajnos csak találgathatunk. Ha feltesszük, hogy tulajdonosa viseleti kiegészítőként hordta, akkor – a tárgy robusztusságából következtetve – nehéz anyagból, talán bőrből készült köpenyt vagy más felsőruházatot rögzíthetett.

Mikor használták?

A találási helyéül szolgáló épület több tárgya, mint a csontfésű vagy egy kiöntőcsöves fülű korsó, egyértelműen a hun előretörés idejére, a Kr. u. 4. század utolsó harmada és az 5. század közepe közti időszakra tehető.

Ez egyben azt is jelenti, hogy e tárgytípus használatának ideje az eddig gondoltnál későbbi időszakig kitolható, másrészt arra is utalhat, hogy a barbár szarmaták még e vérzivataros időben is élénk kapcsolatban álltak a Római Birodalommal. Más kérdés persze, hogy e kapcsolatnak milyen jellege volt: békés kereskedelmi-e, vagy erőszakos hódító, zsákmányoló?

Az előbbi, azaz a békés kapcsolat lehetősége a település és a temető többi tárgya alapján is könnyen elképzelhető. Ha ez így volt, a kutatásnak mindenképpen újra kell gondolnia azt az álláspontját, hogy vidékünkön a hun megszállást közvetlenül megelőzően a megtelepedő gepidák kiírtották-elűzték a szarmatákat. Másrészről feltehető, hogy a hunok nem háborgatták a meghódolt irániakat, és feltehetően a római kereskedőket sem bántották, hiszen a kereskedelemből a hódítók mindenképpen profitálhattak.