Nyilvánosságra hozza pályázatát az új főigazgató

Kemecsi Lajos

Február elsején kezdi meg munkáját Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum újonnan kinevezett főigazgatója. Mire számíthatunk?

Cikk küldése

e-mail:

A héten végre nyilvánosságra került, ki foglalhatja el a Néprajzi Múzeum igazgatói székét. A posztra hárman pályáztak: Fejős Zoltán, aki három cikluson keresztül volt az intézmény főigazgatója (a Néprajzi Múzeum jövőjére vonatkozó elképzeléseiről júliusban nyilatkozott a Magyar Múzeumok Online-nak), Limbacher Gábor, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum igazgatója és Kemecsi Lajos, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos igazgatója. Kemecsi Lajos, a most kinevezett főigazgató lapunknak fejtette ki először elképzeléseit:

 

− A Néprajzi Múzeum főigazgatói posztját hárman pályázták meg, egyikük pályázata sem kapott nyilvánosságot. Publikálod-e a sajátodat? Melyek voltak benne a legfontosabb célkitűzések?

− A pályázatomat nyilvánossá teszem. Erre az összmunkatársi értekezlettel párhuzamosan szeretnék sort keríteni, melynek időpontját a minisztériumi jelenlét adja meg, és ez még ismeretlen. A benne tömören megfogalmazott elképzelések kibontásában viszont már az intézményben dolgozó munkatársak visszajelzéseire számítok.

Összefoglalva a célkitűzéseimet: a paraszti kultúra átalakulása, illetve folklorisztikus felfedezése; a vidéki életmód, a foglalkoztatottság, a helyi közösségek változásai; a szubkultúrák megjelenése, az utóbbi két évtized dinamikus gazdasági, társadalmi és etnikai változásai és konfliktusai új problémákat vetnek föl. Az új kihívások megválaszolásához a Néprajzi Múzeumnak véleményformáló központi intézménnyé kell válnia, értékközvetítő feladatát teljesítenie kell. Az Európai Unió keretén belül a nemzeti, etnikai, regionális jellegzetességek megőrzése és újraértelmezése, és egy arra építő, befelé a közösségi öntudatot és kohéziót erősítő önkép, illetve kifelé felmutatható hiteles arculat megalkotásában egyértelmű a Néprajzi Múzeum szerepvállalásának jelentősége. A Néprajzi Múzeum egyik küldetése, hogy részt vegyen a nemzeti kulturális örökség meghatározásában, az erre épülő identitások különböző szintjeinek (a helyitől a nemzetiig) kialakításában. Az elkövetkező ötéves ciklusban a múzeum kiemelt feladatának tekintem társadalmi ismertségének és elfogadottságának növelését, amelynek alapvető feltétele a szerteágazó múzeumi tevékenységek egyes elemeinek, a gyűjteményezéstől a kiállításig olyan, egymást támogató rendbe foglalása, amelyek koherens egységet alkotnak. Ezzel párhuzamosan nyilvánvaló, hogy a múzeum számára elsőrendű feladat a Múzeum Ligetbe kerülő intézmény költözésének és megújulási folyamatának szakmai előkészítése. Az intézményi küldetés megújulása és a fizikai átalakulás-költözés előkészítése mellett ugyanakkor a múzeumnak zavartalanul működnie kell.

− Tudományos pozícióként vagy menedzserként fogod fel a munkát?

− A 21. században a múzeumok vezetése nem lehet sikeres, ha a két területet elkülönítjük. A menedzselési technikák akár a tudományos projektek előkészítése és megvalósítása kapcsán is közvetlenül alkalmazhatók. Ugyanakkor egyértelmű, hogy az egyéni tudományos ambícióknak nem kedveznek az intézményvezetői feladat kihívásai. Ezeket tudatosan háttérbe kell sorolnom, mert az intézmény működésének irányítása – formálása lesz az elsődleges. Bizonyos szaktudományi tevékenységeket a Néprajzi Múzeum főigazgatójaként várhatóan befolyásolhatok és alakíthatok. Ezen a téren egyértelműen az intézményi együttműködést tartom alapvetőnek, mind az egyetemi tanszékekkel, mind az akadémiai intézettel és talán legközvetlenebbül más múzeumokkal.

− A Néprajzi Múzeum most leköszönő főigazgatójának, Fejős Zoltánnak markáns elképzelései vannak arról, mit jelent a 21. században a néprajzi muzeológia, vezetése alatt az intézmény társadalmi múzeummá vált. Hogyan viszonyulsz ehhez az örökséghez? Mely eredményekre szeretnél építeni? Mi az, amivel szakítanál?

− A társadalmi múzeum, vagy ahogy a pályázatomban fogalmaztam, a problémaérzékeny múzeum tevékenysége valóban támaszkodhat az előző főigazgató, Fejős Zoltán ezen a téren folytatott elkötelezett és felkészült munkájának eredményeire. A MaDok program intézményen belüli státuszát erősíteni kívánom és integráltan kiteljesíteni a múzeum komplex feladatvégzésében. Szeretném, ha a jelenkutatás eredményei nemzetközi szintéren is ismertté válnának, és ezzel párhuzamosan a nemzetközi együttműködések – akár pályázatokkal – bővülnének. Keresni kell a lehetőséget az átalakuló hazai múzeumi rendszer szereplőinek bevonására is. Célszerű olyan pályázati rendszert kialakítani, amely a közreműködő vidéki múzeumok szakemberei számára kihasználható, és amelyen keresztül a program európai párhuzamainak eredményei ismertté válnak. Elengedhetetlenül szükséges az összmúzeumi középtávú stratégiákban, programokban a MaDok-program megfelelő súlyozása. A megújulást igénylő múzeumi honlapon keresztül elérhető web-felület üzemeltetésén túl, a jelenkori múzeumi dokumentációs munkát és tudományos projekteket támogató adatbázis háttértevékenységének támogatása is szükséges. A dokumentálás/kutatás terepeként kézenfekvők a Néprajzi Múzeum munkatársai által a megelőző évtizedekben folytatott jelentős kutatások helyszínei (pl. Átány, Tiszaigar, Besenyőtelek), ezáltal lehetővé válnak a változásvizsgálatok is. Előnye a dokumentáció során a múzeum filmstúdiója, melynek kapacitása erre a célra is kiaknázható. A MaDok program tevékenységének részeként célszerű virtuális gyűjtemények kialakítását kezdeményezni és koordinálni.

− Milyen új irányokat szeretnél meghatározni, amelyek a hazai néprajzi muzeológiát is érinteni fogják?

− Az intézmény előtt álló középtávú feladatok és kihívások nem kedveznek a nagy ívű koncepcionális elképzeléseknek. Egyébként a korszerű, a nemzetközi tapasztalatokat is a hazai viszonyok között alkalmazó muzeológia közvetlen befolyásolása/irányítása az információs társadalom ismert szintjén már nem lehetséges. Aránytévesztés lenne ilyen szerepet kisajátítania egyetlen intézményvezetőnek. Ezen a téren is a nyitott és konstruktív együttműködés lehet a leggyümölcsözőbb megoldás.

A kortárs jelenségek modern szemléletű és megközelítésű  néprajzi vizsgálata és múzeumi bemutatása Magyarországon nem előzmények nélküli, kétségtelen viszont, hogy a Néprajzi Múzeum ilyen irányú szerepvállalása bővíthető. A vonatkozó múzeumi kutatásokat feltétlenül folytatni kell, a hatékonyság érdekében szoros együttműködésben azon intézményekkel, amelyek tevékenységében hasonlóan hangsúlyos ez a tematika.

A Néprajzi Múzeumnak szélesebb körű intézményi összefogás révén kell szerepet vállalnia a kárpát-medencei romakutatásokban, múzeumi feladatokban. A kutatások eredményei hozzájárulhatnak a cigányság társadalmi és munkaerő-piaci integrációjának felgyorsításához, valamint a kulturális másság jobb megértéséhez, ami elengedhetetlen előfeltétele az interetnikus konfliktusok megelőzésének és hatékony kezelésének.

A Néprajzi Múzeum számára további lehetőség lehet a generációk helyzetét elemző kutatások és múzeumi lehetőségeket alkalmazó értelmezések tematikája. A gyermekek, fiatalok rétegkultúrájának vizsgálata a látogatói érdeklődést is erősítheti, olyan korcsoportok elérését, amelyeket korábban kevés sikerrel tudott megszólítani az intézmény. A világtrendhez igazodva hazánkban is megfigyelhető, hogy a kulturális ökológia fejlődés előtt áll, több tudományszak összefogásának köszönhetően. A Néprajzi Múzeum komplex kutatási és képzési-oktatási szereppel gazdagodva az ilyen jellegű tudományos kutatások vezető laboratóriumává, helyszínévé válhat. Ezáltal a közönségfogadás és a múzeumi attrakciók terén is további komoly lehetőségek előkészítése indulhat meg.

Kiemelt jelentőségű – részben az utóbbi évtizedekben felerősödő nacionalizmus miatt is – a különböző szintű etnikai és anyanyelvi keretek, köztük a nemzetek, nemzeti kisebbségek, szórványok, diaszpórák, vallásfelekezetek közösségeinek kutatása. A regionális és lokális kultúrák iránti érdeklődés várhatóan csak tovább fokozódik napjaink információrobbanásának hatására, az ebből adódó műveltségkeveredések és konfrontációk következtében. Különös jelentőséggel vonatkoztatható ez a problematika a földrajzilag és politikailag széttagolt magyarságra, még inkább, hogy a további szétszóródás, felmorzsolódás mellett integrációs jelenségek is megfigyelhetők. Ezen aktuális témák kutatása, illetve az eredmények múzeumi bemutatása elsőrendűen fontos a Néprajzi Múzeum kiállítási és tudományos tevékenységének szempontjából. A lokális, regionális, a felekezeti, a szociális identitás mind része az egyének, családok s tágabb közösségek önmeghatározásának. A Néprajzi Múzeum nem csupán dokumentálóként, hanem tevőleges formálóként is szerepet játszhat ezekben a folyamatokban. A Néprajzi Múzeum tudományos tevékenységét koncepcionálisan szükséges a problémaérzékenység felé fordítani. Ma a high tech, a virtualitás és az erős vizuális hatások között élő látogatókat kell megszólítani a kiállításokkal. Az egyediség és a különlegesség a Néprajzi Múzeum helyzetében adott: valódi, hiteles tudás átadására alkalmas találkozóhely.

− Hogyan képzeled az első évet?

− Az első évben sokat kell tanulnom az intézmény sajátosságairól, azokról a jellemzőkről, amelyeket – hiába volt élő kapcsolatom az intézménnyel – csak belülről lehet feltárni. Egy új alapító okirat és ezzel összefüggésben egy új Szervezeti Működési Szabályzat elkészítése is az első év feladata lesz. Ezeknek megfelelően alakul a szervezeti struktúra korszerűsítése és a hiányzó közép- és felső vezetői státuszok betöltése. A múzeumok jellegükből adódóan nem alkalmasak a gyors irányváltásokra, s miként a színházakban az évadok, úgy például a kiállítási koncepció, a pályázati programok, a gyűjteményfeltáró feladatok mind-mind akár többéves előkészítést igényelnek. Véleményem szerint ezen tevékenység megvalósításához a múzeumi feladatkörök horizontális kialakítása a megfelelő forma. Ez a szükséges takarékosság, a költséghatékonyság szempontjainak is megfelel. Az elvégzendő feladatok jellegében és arányaiban bekövetkező változások várhatóan feszültségeket okoznak a hagyományosan kialakult munkakörök és elvégzendő feladatok között. Hogy a feladatok egyenletesebben oszoljanak meg, és az intézmény hatékonyan működjön, elengedhetetlen a szervezeti struktúra átalakítása. A Néprajzi Múzeum előtt álló nagy célok és feladatok megoldása megköveteli a magyar néprajzi kutatás törekvéseivel és a múzeum célkitűzésével azonosulni képes, szakmailag színvonalas, a nemzetközi színtéren is versenyképes munkatársi gárda közreműködését. Elengedhetetlen a csapatépítés, a jelentős tudományos publikációkkal, tudományos fokozattal rendelkező, idegen nyelvtudással felvértezett, tettre kész kutatók összefogása a múzeum közfeladatainak sikeres ellátása érdekében. Egy határozott irányvonalat követő, mégis sokszínűségéről ismert intézmény kialakításában alapvető jelentőségű  a munkatársak irányába gyakorolt bizalom. Azaz a vezető abból indul ki, hogy a közösen elhatározott tervek megfelelő színvonalon, határidőre teljesülnek. Ehhez viszont szükséges a következetes ellenőrzés. Ennek feltétele a feladatok részekre bontása, ütemezése és teljesülésük ellenőrzése. A kölcsönös bizalom fenntartása és a hatékony feladatteljesítés érdekében rendkívül fontos a folyamatos kommunikáció, a belső információáramlás biztosítása, az értékelés és visszacsatolás vezetői felelőssége. Ezt a működési modellt kívánom az első évben kialakítani.

− Van-e olyan kiállításterved, amelyet mindenképp szeretnél megvalósítani a Néprajzi Múzeumban?

− A Néprajzi Múzeum látogatottsága – a gazdasági-társadalmi változásokra érzékenyen reagálva – az utóbbi időszakban nem erősödött. Meggyőződésem, hogy amennyiben az intézmény küldetésében érvényesíti a múzeumokkal szemben támasztott új társadalmi elvárásokat, és alkalmazkodik hozzájuk, a közönség egyre sokrétűbb igényeit pedig – túllépve a passzív befogadónak tekintett látogatók számára készített kiállítások feladatkörén – a 21. században elvárható módon szolgálja ki, ez a látogatói adatokat is módosítja. Egy új intézményi állandó kiállítás megvalósítására vonatkozó hazai és nemzetközi tapasztalatok 2–12 éves intervallumban mozognak. Véleményem szerint egy hatékony intézménynek 3-4 év alatt képesnek kell lennie korszerű állandó tárlat előkészítésére. A Néprajzi Múzeum megújuló tevékenységének egyik hangsúlyos feltétele a középtávú kiállítási program kidolgozása. Ilyen jelenleg nem működik. Ezen programnak képesnek kell lennie jelentős közönség elérésére, a szükséges publicitás megteremtésére és azon keresztül szponzori támogatás vonzására. A kiállítási programban szereplő időszaki tárlatok előkészítik, felvezetik a ciklus végére elkészítendő állandó kiállítási koncepciót.

A korszerű múzeumi működési ismérvek szerint a saját tárgyi gyűjteményanyag bemutatása elsőrendűen fontos, mégpedig olyan műtárgyakkal, amelyek tudományos eredményt és/vagy esztétikai tartalmú üzenetet egyaránt hordoznak. Olyan időszaki tárlatok rendezése célszerű, amelyek az intézmény jelenlegi elhelyezésére építve kurrens, turisztikai szempontokat is érvényesítő tematikát képviselnek. Ilyen lehet például a Hungaricum-törvényhez kapcsolódó időszaki tárlat. További időszaki kiállítási tematikát jelez a néprajz által vizsgált tárgyi kultúra esztétikumának – a népművészetnek – múzeumi kutatása és kiállításokon való bemutatása. Egy ilyen tárlat alkalmas a populáris kultúra és a „magas művészet” között érvényes hagyományos szemlélet hiteles revíziójára. A művészi alkotások, valamint az alkotófolyamat társadalmi – etnográfiai – kontextusának vizsgálata a művészetelmélet szempontjából is messzemenően releváns. Indokolt, hogy a Néprajzi Múzeum filmarchívumának kiemelkedő nemzeti értéket képviselő gyűjteményét időszaki tárlaton mutassuk be. Így például Szőts István, a közelmúltban elhunyt Keszi-Kovács László néprajzi filmjei és tevékenysége a közönség számára is vonzó tárlat alapját képezhetik. További komoly látogatói igényre reagálva indokolt egy Erdély tematikájú időszaki kiállítás bemutatása. Az Erdélyben élő különböző népcsoportok, felekezetek együttélésének időről időre változó módját, az arról Magyarországon és Romániában kialakult kép változását is bemutathatja a tárlat. Ennek az időszaki kiállításnak a megvalósítását célszerű összehangolni a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban tervezett erdélyi épületegyütteshez kapcsolódó tevékenységgel, a két kiállítás egymást támogató programként működhet. A csaknem 100 éve kirobbant első világháború kérdései – melynek hatásmechanizmusai a magyarság számára alapvető sorskérdéseket jelentettek, és a néprajzi jelenségek között is számos téren korszakhatárt képeztek – a ciklus folyamán több összefüggés kapcsán is kínálkoznak időszaki tárlat témáinak. Néhány év múlva Európa-szerte erről nyílnak majd a kiállítások, amiből Magyarország sem hiányozhat. „Az első világháború a magyar nép/a magyar falu emlékezetében” témát feldolgozó időszaki kiállítás széles körű intézményi-társadalmi együttműködést generálna.

Az időszaki kiállítások középtávú programjában indokolt a konzekvensen képviselt társadalmi hasznosság további erősítése. Ennek megfelelően a célzott és intenzív tudományos kutatási programhoz igazodva, annak aktuális részeredményeit is bemutatva a kisebbségi kultúrák bemutatásában, a társadalmi konfliktusok feloldásában meghatározó közfeladatot végezhet az intézmény. A Kárpát-medencében egymással kölcsönhatásban élő kultúrák mellett a globalizáció folyamatait is értelmező, civilizációk közötti kölcsönhatások múzeumi bemutatására éppúgy lehetőség nyílik, mint a magyar diaszpóra hagyományainak és eleven kapcsolati hálójának feltárására. Ennek kiváló bázisát jelenthetik a Néprajzi Múzeum ilyen szempontból korábban részben kihasználatlannak tekinthető etnológiai gyűjteményei. A Néprajzi Múzeum tudásbázisának alapjaira építve kiemelt szerepet játszhat a vidéki és határokon túli helyszíneken bemutatható vándorkiállítások menedzselésében, rendezésében.

A múzeum egyenrangú partnerként léphet a nemzetközi kiállításcserék porondjára. A magyar népi kultúra bemutatása mellett a kultúrák és civilizációk párbeszédének is teret adhatnak ezek a tárlatok. Külföldi társmúzeumoktól kölcsönzött tárgyakkal kiegészítve az intézmény nemzetközi gyűjteménye jelentős látogatottságot vonzó kiállítások megvalósítását is lehetővé teszi.

A múzeum saját gyűjteményeire alapozva különböző  országokat bemutató rendszeres hétvégi programokat szervezhet. Ezek előnye, hogy ezen országok nagykövetségei kapcsolataik révén a közönségszervezésben is közreműködnek, hoznak bizonyos kiállítási elemeket, sőt akár a program finanszírozásából is átvállalhatnak. Felmerül például a közép-európai együttműködés részeként Horvátország európai uniós csatlakozása mint aktuális téma – építve a „Balkán” gyűjtemény egyharmadát kitevő horvát anyagra. A közép-ázsiai török népek kultúrájához kapcsolódó időszaki kiállítás apropója lehet Vámbery Ármin halálának centenáriuma 2013 szeptemberében. A múzeum nemzetközi gyűjteménye rendkívül értékes bázist jelent egy ilyen tárlat számára, más Kelet-kutatók (Almásy György, Prinz Gyula, Ligeti Lajos, Györffy István, Tagán Galimdsán) gyűjtéseit is figyelembe véve. A széles körű együttműködésben az akadémiai intézet, az egyetemek turkológusai is közvetlenül szerepet kapnának.

A Néprajzi Múzeum korábbi kiállításainak előkészítésekor kevéssé gondoltak múzeumpedagógiai programok megvalósítására. A középtávú kiállítási program elemeinél kiemelten fontos ennek a területnek az erősítése. A demonstrációs tárgyak, a műtárgymásolatok alkalmazása érdemben segíti a kiállítási üzenetek sikeres közvetítését a gyerekek számára. Elsőrendű a szerepe a múzeumvezetésnek abban, hogy a szakembergárdát ösztönözze az ismeretátadási tevékenységekben való eddiginél komolyabb szerepvállalásra. A muzeológus kapcsolata az általa rendezett kiállításokkal nem merülhet ki abban, hogy megépíti azokat. Szükséges, hogy az adott korosztályokra lebontva ő maga is komoly háttéranyagokat és segítséget biztosítson ezen kiállítások interpretálásához. A múzeumpedagógiai területen indokolt egy közreműködői hálózat szervezése, törekedve az önkéntesek alkalmazására is. Az önkéntesség a múzeum tevékenységi formái közül számos területen hordoz korábban ki nem használt lehetőséget. A múzeumpedagógiai terület az európai uniós pályázati együttműködések egyik súlypontja lehet az intézményben például a Grundtvig-pályázatok felhasználásával.

− Hogyan szeretnéd megoldani a Néprajzi Múzeum egyik rákfenéjét, amelyet Fejős Zoltánnak sem sikerült, az állandó kiállítás megújítását?

− A jelenlegi épületben a formálódó új múzeumi koncepció ismeretében nem indokolt a jelenlegi állandó kiállítás helyett egy új elkészítése. Egy új, korszerű állandó tárlat – amely várhatóan az új, erre már nyilvánvalóan alkalmasabb helyen valósulhat meg – nemzetközi tapasztalatok szerint többéves előkészítést igényel. Ez lesz az egyik legfontosabb feladat a vezetői ciklus során.

− Milyen terveid vannak a múzeum gyűjteményeivel?

− A Néprajzi Múzeum korszerű tevékenységi irányainak megjelölését, az intézményi küldetés nemzeti kulturális örökségi szerepvállalását a gyűjtemények bázisára építve kell felépíteni és formálni. A gyűjtemény gerincét olyan művelődéstörténetileg pótolhatatlan emlékanyag alkotja, amely a nemzeti történelemnek a reformkorban fogant, máig hatóan érvényes eszméi alapján halmozódott föl. A magyar népi kultúra tárgyi forrásanyagát legteljesebben a Néprajzi Múzeum őrzi. Ez a kulturális érték a nemzet jövőjének hiteles kulturális alapjaként értékelhető. A múzeum ugyanakkor a kulturális közösség önképét azáltal is hitelesen képes formálni, hogy a magyarság és a nagyvilág kérdéseit is előtárja gyűjteményei alapján, a múlt és jelen vizsgálatán keresztül. A hagyományos és átalakuló, az újat kifejező-megjelenítő gyűjtemények az új múzeumközi kontextusban fölértékelődnek, és hűen szolgálják a társadalom múltra, közösségi emlékezetre alapozott önismeretét, a különböző hagyományok és kultúrák közötti megértést és ezek identitáspolitikai feladatait.

A fentiek érdekében elsőrendű és halaszthatatlan feladat kidolgozni a Néprajzi Múzeum aktuális gyűjteményezési stratégiáját a tárgy- és az adattári gyűjteményekben egyaránt. Ennek jelenlegi hiánya érdemben gátolja a tudományos és kiállítási tevékenység hiteles tervezését, az intézményi erőforrások gazdaságos felhasználását. A gyűjteményezési stratégia segítségével, az erőforrások célzott felhasználásával párosulva, érdemben javul az intézmény pozíciója a gyűjteményezési feladatrendszerben. A fenntartó költségvetési lehetőségeinek, illetve a vonatkozó pályázati források kereteinek optimális felhasználása érdekében indokolt a Szabadtéri Néprajzi Múzeummal és a vidéki néprajzi gyűjteményeket gondozó intézményekkel a gyűjteményezési program összehangolása. Erre helyzeténél fogva elsőrendűen alkalmas a Néprajzi Múzeum. A nagyobb időszaki kiállítások előkészítésének nyilvánvalóan együtt kell járnia tárgygyarapítással, ezt a jövőben már a koncepció készítésének fázisában szakmailag és pénzügyileg is tervezni szükséges. A gyűjteménygyarapítás egyre nagyobb része lesz a demonstrációs eszközök beszerzése. Az eredeti és másolati tárgyakkal kell élettel megtölteni a kiállítások egy részét, olyan darabokkal, amelyeket a látogató nemcsak kézbe vehet, hanem használhat is.

Az intézmény kiállítási és tudományos kutatási céljaival összhangban, értelemszerűen következik az évek óta gyakorlatilag szünetelő aktív szerzeményezéshez való visszatérés szükségessége, összehangolva a gyűjteményezési stratégiával. Korábban ki nem használt lehetőségként érdemes – elsősorban a nemzetközi gyűjtemény vonatkozásában – a múzeumon kívüli kutatók, külföldi terepmunkát végzők által  lehetséges gyűjteménygyarapítási alkalmakat felhasználni. A külsős közreműködők a múzeumi gyűjtemény adottságait ismerő muzeológus instrukcióival segíthetik a nem magyar, főként az Európán kívüli terepmunkát. Hasonlóan érdemes a szponzori támogatás segítségével megvalósítható gyűjteménygyarapítás lehetőségét figyelembe venni.

Egyértelmű, hogy a Néprajzi Múzeum 1985-óta formálódó Mozgóképtár gyűjteménye kiemelten értékes. Feladatkörének, tevékenységi és működési feltételeinek újrapozicionálása elengedhetetlen az intézmény érdekében. A Néprajzi Múzeum kiállításait megújító koncepcióban az audiovizuális eszközök ma már nélkülözhetetlenül értékes tartalmait komoly bázisként segítheti a néprajzi filmgyűjtemény. Az intézmény mint a néprajzi vonatkozású filmek, egykori filmhíradók, amatőr dokumentumok gyűjtőbázisa a „hivatásos néprajzi filmezés” produktumaival együtt szinte felmérhetetlen értéket képezhet.

A Néprajzi Múzeum jelenlegi gyűjteményi rendszere számos kompromisszum eredménye. A Néprajzi Múzeum gyűjteményei közül többnek az elhelyezése – az utóbbi évek fejlesztési törekvései ellenére – elmarad a 21. századi követelményektől. Sem a Kossuth téri épületben kialakított raktárak, sem a törökbálinti depónia területén lévő raktárak nem felelnek meg a magas szintű, korszerű raktározási igényeknek. A Kossuth téri raktárak túlzsúfoltak. Különösen súlyos a helyzete a mesterség-gyűjteménynek, illetve több nemzetközi gyűjteményi egységnek. A múzeum tárgyi gyűjteményei közül a Kossuth téri épület mintegy 25 helyiségében 14 tárgyi gyűjtemény (kb. 190 000 db műtárgy!), további 10 helyiségben a könyvtár, fényképgyűjtemény és 3 dokumentációs gyűjtemény foglal helyet. Megnyugtató és gyakorlatilag véglegesnek tekinthető megoldást az új Múzeumi Negyedben megvalósuló intézmény jelenthet. Ezáltal a törökbálinti raktár is felszámolható lesz.

A Néprajzi Múzeum raktári struktúrája vegyes képet mutat. Egyes egységeit az évszázados klasszifikáció, illetve formációs folyamatok hatására létrejött gyűjtemények szerinti, míg más elemeit már az állományvédelemnek jobban teret adó, anyag szerinti raktározás jellemzi. Nyilvánvaló, hogy a létrejövő korszerű, 21. századi igényekhez igazodó intézmény csakis a különböző anyagok szerinti raktári rendszerrel működhet. A számítógépes nyilvántartás lehetőségei nem teszik szükségessé a különböző anyagú, de muzeológiai/lokális/tematikai/ összefüggés miatti fizikai összetartozást, raktározást. Így tehát az állagvédelmi szempontból ideális körülmények között raktározott digitalizált műtárgyak muzeológiai feltárása biztonságosan kivitelezhető. Ezáltal nincs szükség fizikailag ténylegesen külön-külön kialakított gyűjteményi egységek raktározására.

A közvélekedés kevéssé tartja számon, pedig tudvalevően a múzeumi tevékenység része a műtárgyak és a kiállítások mellett a dokumentumok, az adattárak, az információs bázisok gyarapítása, feldolgozása és közzététele is. Ezek társadalmi hasznosságát jelzik a helyszíni kutatóknak nyújtott szolgáltatások, illetve az internetes tanácsadások is. Szükséges a múzeumi revízió és a digitalizáció összekapcsolása. Ezek folytatása – különösen a költözés előkészítése céljából – elsődleges érdek. A digitalizálás produktumai közvetlenül is hasznosulhatnak az intézmény számára. A digitalizálás a kiállítások működtetésével kapcsolatban komoly hozadékkal bír. Számítok arra, hogy a tervezett költözés előkészítése és majdan lebonyolítása óhatatlanul leköt középtávon kapacitásokat, és megszakíthatja a múzeum tevékenységeinek hagyományos formáit. A digitalizálás a korszerű jelenlétet teremtheti meg az intézmény számára. A költözés, az új kiállításépítés, az építkezés úgymond „kieső” hónapjai-évei idejére ez a terület, felhasználva a korszerű technológiákat, változatlan intenzitással reprezentálhatja az intézményi küldetést.

A gyűjteményfeltáró munka – a nyilvántartási, revíziós, selejtezési munkálatokkal kiegészülve – súlyponti kérdéssé válhat. A már említett „holt idő”, amit egy intézményi költözés, építkezés eredményez, lerövidíthető, amennyiben jól szervezett, tudatos gyűjteményfeltáró munkára épül. Az intézmény számára alapvető, hogy meg kell teremteni a lehetőséget a gyűjteményfeltáró kutatások eredményeinek gyors közzétételére. A gyűjteményi katalógusok szakmai itinerként való alkalmazása is indokolja a társintézmények, a vidéki és határokon túli magyar vonatkozású közgyűjtemények és egyes tematikák esetében a tájházak anyagainak bevonását.

A Néprajzi Múzeum könyvtára mint a magyar néprajztudomány kiemelten legnagyobb és legértékesebb könyvgyűjteménye, amely közép-európai viszonylatban vezető helyen áll, elismerten alkalmas bázist és hátteret nyújthat a vonatkozó társadalomtudományi tevékenységnek. A Néprajzi Múzeum által folytatott társadalomtudományi alapfeladatként készülő Magyar Néprajzi Bibliográfia munkálatainak továbbvitele elsőrendű érdeke az intézménynek, nemzeti szintű szakfeladatként. Nyilvánvaló, hogy a digitalizáció és az internet, az e-könyvek és e-könyvtárak hozzáférésének rövid távú, forradalmi változásaira fel kell készülnie a hazai muzeológiának. Az OSZK tapasztalatait felhasználva a múzeumi könyvtárnak az intézményi digitalizálási projekt egyik első elemének kell lennie. A számos vonatkozó érv között csak egy, hogy ezt követően érdemben módosulhatnak a könyvtár fizikai elhelyezései, hozzáférési szempontjai, a költözés átmeneti időszaka pedig nem jár majd a szaktudomány számára pótolhatatlan tudásbázis kiesésével.

− A nemzetközi és a hazai példák közül melyeket tartasz követendőnek? A strukturális és tartalmi kérdésekben ezek hogyan fognak megjelenni?

− A múzeum pozicionálásával kapcsolatos összevetésként tanulságos, hogy az európai tematikus gyűjtemények közül másutt is vannak olyan múzeumok, ahol a saját anyag mellett távoli népek kultúrájának tárgyai is megtalálhatók, így például Varsóban, Krakkóban, Ljubljanában, vagy Bécsben az Österreichisches Museum für Volkskunde (ez az említettek közül a legnagyobb, kb. 200 000 tárgy) őriz európai anyagot is. Az új múzeum előkészítése alapvetően kapcsolódik a nemzetközi fejleményekhez, hiszen a saját népi kultúrával, a parasztság hagyományos kultúrájával foglalkozó múzeumok a környező országokban váltás előtt állnak küldetésük átalakításával. A gazdasági válság miatt a múzeumok Európa-szerte működési gondokkal küszködnek. Ezzel szoros összefüggésben nem csak a működési modellek, a szolgáltatások változnak: újrafogalmazódik a múzeumok társadalmi szerepe is. Az a helyzeti energia, amely az intézmény gyűjteményeit jellemzi, egyedülálló Kelet-Közép-Európában. Komplexitásában és méretében hasonló a 2011 májusában megnyílt új antwerpeni MAS, 470 000 műtárgyával. Jelenleg ez a legmodernebb nemzetközi trendeket képviselő múzeum, több szempontból is tanulságos. A jelenben zajló folyamatok múzeumi elemzéséhez kiváló példaként értékelhető a baseli Museum der Kulturen, melyben szintén komplex gyűjteményre építve sikerült kiváló időszaki tárlatokat rendezniük, például az iszlám tematikájáról. A közelebbi környezetben a sikeresen modernizálódott ljubljanai múzeum tapasztalatai szintén különösen hasznosak a Néprajzi Múzeum számára. Az identitásról szóló állandó kiállításuk példaszerűen tárgyalja a komplex tematikát – a legmodernebb technikai megoldásokra építve. A zágrábi múzeumban az utóbbi években több korszerű innovatív kiállítás született, de a Néprajzi Múzeuméhoz hasonló épületgondokkal küszködnek.

A Múzeum Ligetben tervezett épülettel az új intézmény potenciálisan a világ legnagyobb komplex gyűjteményeivel rendelkező múzeumai közé  kerül. Pozicionálható a szerepe az oxfordi Pitt Rivers Múzeum (500 000 db), a British Museum vonatkozó gyűjteményei (350 000 db), a berlini Ethnological Museum (500 000 db), vagy az új alapítású párizsi Musée du quai Branly (200 000 db) között. Az intézménynek a nemzetközi műtárgykölcsönzések – a korábbi évtizedek kedvező tapasztalatai alapján esetenként a cserék – révén komoly tekintélye lesz.

− Hogyan szeretnéd kamatoztatni a Skanzenben szerzett tapasztalataidat a Néprajzi Múzeum egészen más jellegű kihívásai során?

− Tudományos igazgatóként tapasztalataimat nem más jellegű kihívások terén szereztem. A szabadtéri múzeumi működés elsősorban az üzemeltetési és részlegesen az ismeretátadási területeken jelent markáns különbséget. A két, általam irányított állandó kiállítási egység – a Felföldi mezőváros és az Észak-magyarországi falu tájegységek – rendezése vagy az időszaki tárlatok, mint például a Felemelő Század programban rendezett Falu és város határán című, számos, az új munkahelyemen is jól használható tapasztalatot eredményezett. A nemzetközi projektekben való tevékenységben vagy a gyűjteményfeltáró munkában szintén közvetlenül hasznosuló ismeretekre sikerült szert tennem a korábbi évtizedekben. Az általam készített gyűjteményi katalógus DVD-n a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe tartozó műtárgyakat is feldolgoztam. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban szerzett vezetői tapasztalataim várhatóan segítik a Néprajzi Múzeum marketing- és kommunikációs tevékenységének erősítését is. Jelzem, hogy még a tatai múzeumban folytatott évtizedes munkám során nemzetközi néprajzi anyagból is rendeztem tárlatokat, illetve készítettem gyűjteményi katalógust, tehát ez a terület sem ismeretlen számomra.

− Milyen lehetőséget látsz a Múzeum Negyedben? Van-e ezzel kapcsolatos koncepciód?

− A pályázati kiírásban külön kötelező elemként szerepelt ez a téma. A koncepció részletes kidolgozásánál számítok a korábbi főigazgatónak az utóbbi másfél évtizedben szerzett tapasztalataira, éppúgy, mint az intézményben dolgozó munkatársak ismereteire. A Kossuth téren működő intézménynek a napi működés zökkenőmentes biztosításával párhuzamosan kell előkészítenie az óriási kihívást jelentő költözés és tervezés feladatait. A Múzeum Ligetben helyet kapó intézmény működésének előkészítése többoldalú kooperációra, az együttműködésre kell hogy épüljön. Az intézmény érdekében első és legfontosabb lépés a szakmai program megírása a múzeumi terület egyes szakembereinek (muzeológusok, restaurátorok, közönségkapcsolati, gazdasági munkatársak stb.) bevonásával. Ennek során kell megfogalmazni a harmadik évezred Néprajzi Múzeumát; virtuálisan felépítve minden helyiségével, funkciójával együtt. Mindenkinek, így a mai munkatársaknak és a döntéshozóknak egyaránt tudatosítaniuk kell, hogy egy új múzeum szakmai koncepciója nem lehet azonos az eddigi, kényszerűségeket, elavult megoldásokat is tartalmazó tevékenység egyszerű áthelyezésével. A terület kiválasztása, a beruházási program elkészítése, a tervezés és a szerződéskötés csak az egész intézményi filozófia, cél- és feladatrendszer újragondolását követheti. Egy új múzeum megvalósítása természetesen muzeológiai szempontból is vonzó kihívást jelent, s egyben lehetővé teszi, hogy Magyarország a figyelem előterébe kerüljön egy új, nemzetközi színvonalú, „21. századi” múzeum megépítésének várhatóan széles körű visszhangja révén. Az építkezés ideje alatt készülhet a részletes szakmai program, a PR-előkészítés, majd az utolsó évben a gyűjteményi anyag revíziója és tervszerű csomagolása, a költöztetés előkészítése. A funkcionális arányok – kiállítótér, gyűjteményi raktárak, munkaszobák, közösségi terek – optimalizálása, illetve a gyűjteménytárak zsúfolt helyzetének megszüntetése, a további gyűjteménygyarapítási lehetőségek biztosítása rendkívüli kihívást jelent a Néprajzi Múzeum munkatársai számára az elkövetkező években.

Fotó: Deim Péter, Szabadtéri Néprajzi Múzeum