Objektív elképzelések és szemléletváltás Szennán - 2. rész
VIDÉK
Amitől igazán érdekessé válhat a szennai Skanzen!
| Aranyos Sándor |
2013-08-14 08:43 |
Írásom első részében felvázoltam, mik azok az erősségek, amelyek mentén fel lehet építeni egy közgyűjteményi intézmény stratégiáját. Szeretném folytatni, illetve fokozatosan kiegészíteni a puzzle-t, és egy kis ízelítőt adni abból, mi teheti egyedülállóvá a Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményt.
A több lábon állás
 |
Mind a jelenlegi állami szubvenció mértéke, mind pedig az első részben megfogalmazott cél – a múzeumok a 21. században kulturális szórakoztató központokká váljanak – maguk elé vetítenek lehetőségeket, tevékenységeket, profilokat, amiket a közgyűjtemények befogadhatnak. Szem előtt tartva a 2007-ben, az ICOM 24. bécsi kongresszusán elfogadott Etikai Kódexet, a múzeum definícióját a következőképpen fogalmazták meg: „A múzeum egy a társadalom és annak fejlesztése szolgálatában álló stabil, nonprofit intézmény, amely nyitott a nyilvánosság számára, és oktatás, tanulás és élményszerzés céljából gyűjti, megőrzi, kutatja, közreadja és bemutatja az emberiség és környezetének tárgyi és szellemi kultúráját.” A kulcsszavak a tanulás, az oktatás és az élményszerzés, amelyekre fel kell fűzni az intézmény stratégiáját. A nemzetközi múzeumi porondon pedig számos olyan intézmény van, akik az ismeretközvetítés, a tudásátadás hívószavak mentén határozták meg az intézmény tudományos koncepcióját, alapvetően az egész működési stratégiát.
Ezek a „kompetenciák” nemcsak szélesíthetik az intézmény éves programtervét, hanem az adott policy-hez igazodva, alkalmazott tudományként használva jelen esetben a néprajzot, lehetőséget biztosítanak a múzeum profiljának bővítésére, valamint mélyíthetik társadalmi beágyazottságát. A „társadalmi tőke” elmélet alapján a közösségi kapcsolatok értékkel bírnak, a szociális kapcsolatok hozzájárulnak az egyének és a csoportok produktivitásához. A múzeum körül kiépített társadalmi háló mind humán, mind fizikai tőkével segítheti az intézmény működését. Így máris visszacsatolhatunk az első részhez egy ponton; ez pedig a közösség. A szennai Skanzent körbeveszi Szenna lakossága: ez alapján határoztam meg az intézmény elsődleges célkitűzését 2013-ban, ez pedig a múzeum társadalmi bázisának kiépítése.
A pikantéria, ami megízesítheti a stratégiát
Az első részben megjelölt ökomúzeum koncepciót egy tudományosan megalapozott kontextusban valósítjuk meg, amely nem más, mint a permakulturális gondolkodás és gazdálkodás rendszer. A permakultúra alapvetően az emberi élőhelyek és gazdálkodási rendszerek olyan kialakítása, mely a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza és veszi mintául. A rendszer minden egyes elemét annak szükségletei, az általa nyújtott hasznok és alapvető tulajdonságai által összehangoltan illeszti az egészbe.
A szennai Skanzen területén a somogyi ökológiai rendszereket szeretnénk modellezni. Emellett – a rendszer rugalmassága miatt – a hagyományos gazdálkodás határait kissé túllépve új vagy nemesített növényfajok telepítését is tervezzük.
 |
A permakulturális gondolkodás a gazdálkodás minden elemét egy egységes rendszerré formálja. A növények, az állatok, az építmények, a domborzat, a táj és a vízrajzi tényezők figyelembevételével, olyan növény- és állattársulásokat hozunk létre a szennai Skanzen 1,5 hektáros területén, melyek egymással kölcsönös és előnyös kapcsolathálót alakítanak ki. Geológiai vizsgálatok során elemeztük a terület adottságait – vízgyűjtő-területek, a talajvíz mozgása, genetikai talajféleség, napsütötte órák száma stb. –, és ezeknek megfelelően alakítunk ki parcellákat, melyeken olyan növénytársulásokat telepítünk, melyek fény-, hőmérséklet- és vízigénye teljesen illeszkedik a terület tulajdonságaihoz. Cél a talaj kizsákmányolása helyett megfelelő növények és gazdálkodási mód választásával a termőréteg, és a termőréteg flórájának és faunájának megóvása.
Tudásközvetítés és ökologikus gondolkodás
 |
A már felvázolt stratégiára és az új gazdálkodási rendszerre alapozva következő célként egy új ismeretátadási és bemutatási metodika megvalósítását határoztam meg. Ennek keretében alakultak ki az élő múzeumi helyszínek és a permakultúrás kertek. A múzeum területén megtalálható növény- és állatállomány, az építmények és a munkavállalók a permakultúrás gondolkodás keretében fokozatosan egy önellátó rendszerré formálódnak. A területen megtalálható gyógynövényeket használja fel a „füves asszony”, a fűszernövények, zöldségek és gyümölcsök egy részét a rinyakovácsi élő múzeumi helyszínen dolgozó kiállításőr tartósítja, rakja el télire vagy főz belőle különböző ételeket. Az emberi fogyasztásra nem alkalmas részeket az állatállomány takarmányozására fordítjuk vagy komposztáljuk és így használjuk fel a termőtalaj nyersanyagszükségleteinek pótlására. A területen olyan cserjék és fák szaporítását indítjuk el, melyek alkalmasak az építmények állagának javítására – vesszőkerítések karbantartása, a talpas-vázas falszerkezetek kitöltő anyagának pótlása.
A rendszer alapja a Gyűjteményt körülölelő közösség fejében van. Ha ezt gyűjtjük, feldolgozzuk, rendszerezzük, akkor felépíthetjük belőle a szennai Skanzen saját stratégiáját, amelynek kulcsa az önellátásban és az ismeretek átadásában rejlik. A megszerzett tudást ugyanis át kell adnunk, erre alapozzuk múzeumpedagógiai csomagunkat. A bejelentkező csoportok számára, korosztályonként olyan oktatási programokat alakítottunk ki, melyek keretében megtanulhatják az állattartás formáit, technológiáját, megismerkedhetnek a különböző növényekkel, termesztési módjaikkal, mindezt pedig nem statikusan, formális keretek között sajátítják el, hanem maguk is eszközöket ragadnak és aktív közreműködői a folyamatoknak. Mindezzel a felnövekvő generáció számára adunk egy praktikus tudást, mely vidéki környezetben hasznos lehet életminőségük javításában, visszatanítunk olyan alapvető szakismereteket, melyeket már falvakban sem ismernek, továbbá csökkentjük kiszolgáltatottságukat a globalizálódó világgal szemben.
 |
Ugyanakkor célunk az aktív lakosság számára is egy alternatívát biztosítani, az összegyűjtött tudást átadni nekik nagy rendezvények, tematikus hétvégék vagy akár akkreditált továbbképzések formájában. Hiszen a múzeum nem csak geográfiai tekintetben része a településnek. Munkát ad itt élő embereknek, akik energiájukat fektetik be ellenértékként. Célunk, hogy a múzeum képes legyen a kerítéseit pozitív hatásaival átlépni. Helyszínt szeretnénk biztosítani egy helyi piac számára, ahol a helyi termékek cserélhetnek gazdát. Így csökkenthető az az ökológiai lábnyom, ami egy termékhez kapcsolódik. Helyi, jó minőségű termékek a helyi embereknél maradhatnak. Az akár saját kivitelben is elkészíthető megújuló energiaforrások megismertetésével az emberek energiafüggősége is csökkenthető. A közeli város panellakóinak is lehetőséget szeretnénk biztosítani a balkonkertek, közösségi kertek gondolatának, technikájának megismertetése, népszerűsítése által.
Mindezek eredményeképpen a szennai Skanzen egy tudáscentrummá válhat, mely alapanyagot – palánták, magok, vesszők stb. – és szakismeretet biztosít, ezzel lehetőséget teremthet az életvezetési stratégiáik átgondolására és esetleges változtatására.
