Móra Ferenc és a jelenkor muzeológusai
KITÜNTETÉS
2013. augusztus 20., államalapító Szent István ünnepe alkalmából adták át az egyik legfontosabb muzeológiai szakmai díjat.
| Magyar Múzeumok Online |
2013-08-27 17:40 |
A Móra Ferenc-díj azoknak a muzeológusoknak adományozható állami kitüntetés, akik szakterületükön kimagasló szakmai életutat tettek meg, tevékenységükkel, kezdeményezésükkel példaértékű, a muzeológia fejlődését és változását jelentős mértékben befolyásoló eredményt értek el, a muzeális intézményekben folyó szakmai és szervezeti munka előrehaladását és sikerét meghatározó kezdeményezés irányítói, vagy a muzeális intézmények társadalmi beágyazottsága és társadalmi hasznosítása terén meghatározó eredményt érnek el. A díjat eredetileg a nemzeti kulturális örökség minisztere alapította a 3/1999. (II. 24.) NKÖM rendelettel, akkor öt fő kaphatta meg a kitüntetést. Ezt azonban tavaly felülírta a 49/2012. (XII. 15.) EMMI rendelet, amely szerint már csak három muzeológus kaphatja meg az illetményalap (ez 2013-ban 38.650 forint) hússzorosának megfelelő pénzösszeggel járó díjat minden évben, augusztus huszadikához kapcsolódva. A pénzjutalom mellett a pályázó oklevelet és érmet is kap. Ez utóbbi egy kerek, bronz plakett, amelyet Palotás József szobrászművész alkotott. Egyik oldalán Móra Ferencet láthatjuk, míg a másikon „A tudományért, a művelődésért” feliratot.
A kitüntetett személyek körét egy öt évre választott ötfős szakmai bizottság szűkíti. A jelenlegi ciklusban Káldy Mária, az Országos Közgyűjtemények Szövetsége; Fogas Ottó, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége; Papp Katalin, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete; Smohay András, az Egyházi Muzeológusok Egyesülete; valamint dr. Szonda István, a Magyar Tájházak Szövetsége részéről tettek javaslatot az emberi erőforrások miniszterének a jelöltekről, aki végül dönt a kitüntetett személyekről.
A szakmai szervezetek és az intézmények idén nem vitték túlzásba a jelölést: összesen négy főt terjesztettek fel kitüntetésre. Ugyancsak az idei év újdonsága, hogy nemcsak muzeológus részesült a muzeológusoknak járó elismerésben, hanem olyan szakember is, aki a kiállítások gyakorlati megvalósításán fáradozott hosszú éveken keresztül. 2013. augusztus 19-én a Szépművészeti Múzeumban tartott díjátadón Dorcsev András parlamenti államtitkártól az emberi erőforrások miniszterének megbízásából a következő kollégák vehették át a kitüntetést:
Dr. Horváth László Csaba, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának megyei igazgatója,
Nagy Istvánné, kiállításrendező, a Néprajzi Múzeum nyugdíjas dolgozója,
Dr. Szakáll Sándor, a Miskolci Egyetem, Ásvány- és Kőzettani Intézeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, a Herman Ottó Múzeum egykori muzeológusa.
Gratulálunk, épp úgy, mint azoknak a múzeumi szakembereknek, akik augusztus huszadika alkalmából állami kitüntetésben részesültek. Dr. Horváth István régészt, a Balassa Bálint Múzeumának címzetes igazgatója több évtizedes régészeti és építés- valamint településtörténeti kutatásaiért, gazdag publikációs tevékenységéért, műemlékeink védelme érdekében végzett példás munkájáért a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Ugyancsak a Néprajzi Múzeumban vette át a kitüntetését dr. Tóth István, a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményvezetője, akinek munkásságát Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetéssel ismerték el. Marton Klára Annának, a kaposvári Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum restaurátor csoportvezetőjének pedig a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetését nyújtotta át Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az ünnep alkalmából.
Miért Móra Ferenc-díj?
Móra Ferencről kevesen tudják, hogy nemcsak az ifjúsági irodalomban jeleskedett, hanem a hazai muzeológia egyik meghatározó alakja is. A földrajz-természetrajz szakos tanárként végzett Móra a szegedi Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palotában kezdte muzeológiai pályafutását a természetrajzi tár rendezésével, a kultuszminisztertől ajándékba kapott, 11.588 darabból álló csigagyűjteményt kellett rendszereznie. Később néprajzi kutatásokat is folytatott, de igazán kiemelkedővé régészeti kutatásai révén vált. A szegedi múzeum néprajzi osztályának megszervezését 1905-ben határozta el a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége. Móra Ferenc a néprajzi gyűjtemény gyarapítása céljából 1906-1907 folyamán több alkalommal végzett néprajzi gyűjtést Kiskunfélegyházán és környékén, amely során közel 900 tárgy jutott a múzeumba. Többek között édesapja szűcsszerszámait, fésűs eszközöket és cifra kontyfésűket, menyasszonyi ládákat és viseleti darabokat vett fel a múzeumi leltárába. A gyarapodás eredményét néprajzi kiállításon mutatták be. Az író muzeológiai teljesítményét összegző Móra Ferenc Emlékszobában olvasható információk szerint az ásatásokba először 1905-ben kóstolt bele, amikor a Kultúrpalota akkori igazgatója, Tömörkény István maga helyett kiküldte a röszkei Feketeszélre avar sírok feltárására. 1907-1914 között a Zentával átellenben lévő csókai Kremenyákon ásott, ahol közel 7000 m2 területen népvándorlás kori telepek és sírok mellett teljesen feltárt egy újkőkori települést is. Ásatásának eredményeire felfigyelt az európai régészet, és Gordon Child, a neves brit régész is Szegedre jött a leletek tanulmányozására. 1907-1934 között Csongrád vármegyében közel száz lelőhelyen ásatott, de Torontál, Csanád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Békés megyék területére is elkalandozott. Mindezek ellenére sokan amatőrnek tartották, leginkább azért, mert nem volt szakirányú végzettsége. 1908-ban Kolozsváron elvégzett egy tanfolyamot, ami abban az időben hivatalosan is elegendő volt a régészeti munka folytatásához. Ásatási és dokumentálási módszere a tanfolyamon elsajátított modernebb módszerek hatására pontosabb lett. Az ásatások során a sírok bontása közben tett megfigyeléseiről pontos feljegyzéseket, a leletekről rajzokat készített és fotóztatott is. Ásatásáról készült az első régészeti tárgyú filmhíradó Magyarországon. Szakcikket keveset írt, azonban hírlapi cikkeiben tömegesen jelentek meg régészeti vonatkozások: tárgyleírások, temetkezési szokások és néprajzi párhuzamok.
Mindemellett meghatározó volt Móra múzeumvezetői tevékenysége is. Tömörkény István halála után, 1917-ben, a legnehezebb időszakban őt bízták meg a szegedi Kultúrpalota igazgatásával.
Bár Mórát a kortársai és későbbi kollégáitól is számos bírálat érte, főleg régészeti tevékenysége miatt, mégis az ő nevét viseli a szegedi múzeum mellett a legfontosabb, muzeológusoknak adományozható állami kitüntetés is. Ennek pedig a legfőbb oka talán az, amit ő maga írt 1927-ben megjelent múzeumi ismertetőjében: "A múzeumi termekben kalauz nélkül is bárki eligazodik, mert egyetlen tárgy sincs magyarázó felírás nélkül kiállítva, s ez az, amiben a szegedi múzeum megelőzte az ország minden múzeumát, s amivel úgy meg tudta fogni a közönség érdeklődését."
Fotó: Pim.hu
