Régi-új vezető a Szépművészeti Múzeum élén
Baán László főigazgatói pályázata
Újabb öt évig Baán László, az eddigi főigazgató vezeti a Szépművészeti Múzeumot. Hiller István kulturális miniszter, a szakmai bíráló bizottság javaslatát elfogadva nevezte ki a régi-új vezetőt. A pályázat szövege.
Újabb öt évig Baán László, az eddigi főigazgató vezeti a Szépművészeti Múzeumot. Hiller István kulturális miniszter, a szakmai bíráló bizottság javaslatát elfogadva, a múzeum közalkalmazotti tanácsának és szakszervezetének támogatását is figyelembe véve nevezte ki a régi-új vezetőt. A főigazgató a múzeum teljes megújításának folytatását, az intézmény nemzetközi és tudományos tekintélyének megerősítését, valamint az intézmény térszint alatti bővítésének befejezését helyezte pályázatának középpontjába. Az alábbiakban Baán László pályázatát olvashatják.
Középtávú szakmai fejlesztési koncepció
A Szépművészeti Múzeumba 2004. december 1-jével történt főigazgatói kinevezésem után, munkatársaimmal együtt azonnal elkezdtük az intézmény működésének megújítását. A Szépművészeti Múzeum a 2000-es évek elején számos területen mélyen lehetőségei alatt teljesített, sok tekintetben egyre inkább elmaradt úgy a nemzetközi múzeumi élvonaltól, mint a saját legjobb tradíciói által kijelölt mércétől. Éppen ezért az volt öt évvel ezelőtt a szándékom, hogy a lehető legtöbb területen induljanak be, egymással összehangoltan, a megújítás, a változás lépései, hogy a múzeum teljes vertikumában egy új módon, új irányba elinduló szervezetként legyen képes működni és ennek eredményeképpen a hagyományaihoz és lehetőségeihez méltó helyet minél előbb kivívja magának, úgy a hazai, mint a nemzetközi múzeumi világban.
Az akkor elindult fő változások számomra ma is irányadóak, és jelentős mértékben megalapozzák, meghatározzák az elkövetkező évek terveit. Ezért az intézmény középtávú szakmai fejlesztési koncepcióját az elmúlt öt év legfontosabb stratégiai változásainak szerkezetében, azok következetes folytatásaként fogom az alábbiakban felvázolni, kitérve természetesen olyan új elemekre is, amelyek minőségileg új fejezetet jelentenek az öt éve megkezdett úton.
1. A múzeum mindenkié
A múzeum a közösségi emlékezet kitüntetett őrhelye s egyben alakítója. Mára a nyugati világban a múzeum - ideája és egyre általánosabbá váló legjobb gyakorlatai szerint - vitathatatlanul olyan élő, közösségi intézménnyé vált, amely potenciális közönségének lehető legszélesebb körű elérését tűzi ki célul, tudva, hogy legfőbb küldetése a rábízott, általa gyűjtött, őrzött, feldolgozott és bemutatott kulturális javak élményének és üzenetének mind teljesebb átadása az egymást követő nemzedékek számára. A döntő fordulat, a mintegy három évtizeddel ezelőtti paradigmaváltás a nemzetközi múzeumi világban megítélésem szerint az az attitűdváltás volt, amely szerint a múzeum többé nem a saját tradicionális nyelvének, szempontrendszerének elsajátítását kívánta meg a hozzá betérőktől, hanem - hogy eleget tehessen fentebb leírt alapvető küldetésének - elkezdte megtanulni és beszélni, s olykor alakítani az őt körülvevő közösség(ek) időről időre változó, megújuló nyelvét, nyelveit.
Magyarországon a múzeumi élet az 1990-es évek végére egyre jobban elszakadt úgy a nyugati múzeumi világ fő irányvonalától, mint a hazai közönség megváltozott elvárásaitól. Miközben a nemzetközi múzeumi világ a 80-as évektől egy folyamatos "boom"-ot élt meg, addig a magyarországi múzeumok látogatószáma a 90-es években (egészen a 2000-es évek elejéig) a korábbi évtized átlagának felére csökkent. Magyarországon a rendszerváltást követően - szemben sok más társadalmi szektorral - a múzeumi élet nemhogy nyitott volna a nemzetközi múzeumi világ legjobb gyakorlatai és a hazai közönség igényei felé, hanem - néhány tiszteletreméltó, ám elszigetelt kivételtől eltekintve - mély Csipkerózsika-álomba merült. Magyarországon akkoriban szinte semmi nem változott a korábbi évtizedek ódivatú múzeumi gyakorlatában, miközben a múzeumok körül szinte a teljes magyar társadalom erőteljesen átalakult.
A Szépművészeti Múzeum, Magyarország egyetlen átfogó európai művészeti gyűjteményének tudatosan vállalt stratégiája lett 2005-től az intézmény teljes reorganizációja. Elsőrendű prioritássá vált, hogy a múzeum néhány év alatt hozza be két évtized lemaradását, és szolgáljon egyfajta például s egyben kihívásul az egész magyar múzeumi intézményrendszer számára. Bizonyítani akartuk, hogy nem a magyar közönség vált érdektelenné az utóbbi másfél évtizedben a múzeumok iránt, hanem a magyar múzeumoknak egy sajnos igen tekintélyes hányada maradt le a közönség mögött, ők nem voltak hajlandóak megtanulni új nyelven kommunikálni a körülöttük megváltozott világgal. Meggyőződésünk volt, hogy ha mi, a múzeum, hitelesen megváltozunk, akkor gyökeresen meg fog változni az elfogadottságunk is, úgy a közönség, mint a média és az üzleti világ részéről is. A számok a következőket mutatják: a 90-es években és a 2000-es évek elején átlagban évi 200-250 ezer látogatója volt a Szépművészeti Múzeumnak, ezzel a hazai múzeumok mezőnyében többnyire még csak "dobogóközelbe" sem jutott, a nemzetközi összehasonlításokban pedig végképp kevéssé előkelő helyet foglalt el. Ezzel szemben 2005-ben a látogatottság 380 ezer főre nőtt, s azóta is tartósan eléri az évi átlag 4-500 ezres szintet, ezzel a Szépművészeti a leglátogatottabb magyarországi múzeummá vált, s egyben a közép-európai régió egyik leglátogatottabb közgyűjteményévé. A múzeum történetének legkiemelkedőbb sikerű évében, 2007-ben pedig a háromnegyed milliót meghaladó éves látogatószámmal a Szépművészeti a világ 50 leglátogatottabb művészeti múzeuma közé került, egy szintre pl. a New York-i Guggenheim Múzeummal vagy a párizsi Rodin Múzeummal. A múzeum tervezett térszint alatti bővítését követően így józan célkitűzés az éves szinten tartósan legalább 5-600 ezres látogatószám csakúgy, mint néhány évente a világelit ötvenes klubjába való újra és újra bekerülés.
Az összesített látogatószám azonban, bármilyen fontos mérce is, számos minőségi aspektust nem tud megmutatni. Ilyen például, hogy hány látogató válik résztvevővé, a legkülönbözőbb múzeumpedagógiai foglalkozások (a tárlatvezetésektől kezdve az iskolai pályázatokon át a kézműves-foglalkozásokig) révén. Beszédes adat, hogy míg a 2000-es évek elején a Szépművészetiben átlag 200-250 múzeumpedagógiai foglalkozás zajlott, addig mára ez a szám évi 3000 fölé emelkedett, vagyis évente immár több mint 60 ezren válnak nálunk részeseivé egy intenzívebb múzeumi élménynek. Ezen túlmenően standard, a jövőben is folytatandó gyakorlatunkká vált, hogy valamennyi jelentősebb kiállításhoz készül egy ún. családi füzet, amely a gyermekek nyelvén értelmezi a kiállítást és vezeti be őket annak élményszerű megértésébe. A jövőben már nem a mennyiségi növekedés az elsődleges cél (bár a bővítést követően, a múzeumpedagógiai célokra rendelkezésre álló terek számának növekedésével, természetesen növekedni fog a foglalkozások mennyisége is), hanem a múzeumpedagógiai munka további diverzifikálása és elmélyítése, mindenekelőtt az iskolás korosztályok irányába. Ez utóbbi célt szolgálja majd az elkövetkezendő időszakban kidolgozandó ún. "CoolMúzeum" program. Ez, a korábbi generációkétól gyökeresen eltérő kommunikációs mezőben felnövő fiatalokat fogja megcélozni, azon a nyelven, azzal a képi és élményvilággal, amely számukra vonzó és élvezetes - mindezt azzal a szándékkal, hogy beléphessünk abba a kommunikációs térbe, ahol egyáltalában van esélyünk arra, hogy ténylegesen eljuttassuk hozzájuk az emberiség több évezredes kultúrkincsének nálunk őrzött, illetve bemutatott értékeinek üzenetét.
Külön kiemelt cél lett a Szépművészeti számára a fogyatékkal élők és a szociálisan hátrányos helyzetűek hozzásegítése a múzeumi élményhez. Ennek az új célkitűzésnek egyik kiemelkedő programjává váltak az úgynevezett "tapintható tárlatok". Magyarországon nem volt még rá példa és nemzetközileg is ritka gyakorlat, hogy egy-egy művészeti időszaki kiállításhoz tapintható tárlat kapcsolódjon, ahol a kiállítás legjellegzetesebb műtárgyairól készült másolatok és a speciálisan e célra készített audioguide-os vezetés segítségével a vakok és gyengénlátók számára is megtapasztalható legyen egy-egy széles közönséget vonzó nagykiállítás élménye. A jövőben az eddigieknél is több energiát, figyelmet és odafordulást kell szentelni az - olykor halmozottan - hátrányos helyzetben élők elérésére, speciális, élethelyzetre szabott programokkal.
2. Megújult kiállításpolitika
Magyarország művészeti múzeumaiban a rendszerváltást követően egészen 2003 végéig - szemben a nyugati világ múzeumainak gyakorlatával - egyetlenegy "blockbuster", azaz kirobbanó közönségsikerű (100 ezer látogató feletti) időszaki kiállítás sem került megrendezésre. Ezt az állóvizet a Szépművészeti Múzeum 2003-2004 fordulóján megrendezett Monet-kiállítása zavarta fel, az akkori hazai médiatudósításokban szenzációnak minősülő, múzeum előtt kígyózó sorokkal, és a végén 250 ezer látogatóval. A Szépművészeti Múzeum kiállítási naptárjában 2005-től párhuzamosan vannak jelen a nemzetközi rangú nagykiállítások és a szűkebb közönséget megcélzó kamarakiállítások, s a nyugati világ nagy múzeumai gyakorlatának megfelelően nemegyszer 3-4 kisebb-nagyobb időszaki kiállítás látható egyszerre nálunk.
Az elkövetkezőkben is érdemes megőrizni ezt a kiállítási struktúrát, amelynek megfelelően évente legalább egy kiugróan sikeres nagykiállítás szerepeljen a múzeumi naptárban. Ennek a követelménynek felelnek meg a következő tervezett kiállítások:
2010 - Nuda Veritas. Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei
2011 - Cézanne és a múlt
2012 - Rembrandt és a holland festészet aranykora
2013 - Caravaggiótól Canalettóig. Az itáliai barokk festészet két évszázadának remekművei
2014 - Toulouse-Lautrec
A fentebbi, várhatóan kimagasló sikerű tárlatok mellett kiemelném azt a tudományos fókuszú kamaratárlat-sorozatot, amely a 19. és 20. századi Gyűjtemény gondozásában olyan meghökkentően újszerű kontextusokat hozott, s a tervek szerint hoz majd létre, ahol izgalmas párbeszéd születik a jelen és a múlt között. Erre volt példa a Sassetta-Jovánovics-kiállítás és ez a megközelítés folytatódhat majd egy Cézanne - Molnár Vera, egy Manet-Uecker vagy akár egy Bonnard-Scully tárlattal.
Az időszaki kiállítások szerkezetének gyökeres átalakításán túl rendkívül jelentős előrelépés történt az állandó kiállítás megújításában is. Szakmailag, koncepcionálisan újragondolt, technikailag, műszakilag és látványukban megújult spanyol, itáliai és 19-20 századi állandó tárlatokkal találkozhat ma már a látogató. Az elkövetkezendő időszakra fontos cél ennek az újragondolásnak a következetes továbbvitele, amelynek legközelebbi állomása a Régi Képtár német és németalföldi anyagának és az Egyiptomi Gyűjteménynek a megújítása lehet. A történeti épület soron következő rekonstrukciós lépése azt kell hogy célozza, hogy - a raktárgondok és a restaurátorműhelyek problémáinak orvoslásán túlmenően - létrejöhessen két, régóta hiányzó állandó kiállítási egysége a Szépművészetinek: a Régi Szobor Gyűjtemény fő műveinek kiállítása, az ún. Román tömb másfeledik emeletének három termében, illetve a 20. századi állandó kiállítás, a Reneszánsz tömb második emeleti, jelenleg raktározási célokra használt teremsorában. Mindkét tervbe vett állandó kiállítás megvalósításával a múzeum réges-régi adósságát törlesztené közönsége irányába.
2005 végétől a Szépművészeti Múzeum több mint 15 éves szünet után ismét megjelent gyűjteményéből rendezett kiállításokkal a vidéki városok kiállítóhelyein, vallva, hogy egy nemzeti intézmény felelőssége nem pusztán a falain belülre vonatkozik. Ezt a kezdeményezést tovább kell folytatni, sőt kiterjeszteni a határon túli magyarság körébe, amelynek első lépése ez év őszén fog megtörténni, amikor is a múzeum Egyiptomi Gyűjteményének anyagából egy minden korábbinál nagyobb szabású tárlat fog bemutatkozni Csíkszeredán, a Székely Múzeumban.
Mérföldkő volt 2008-ban a Szépművészeti, de a hazai múzeumok életében is, hogy először jelent meg egy magyar múzeum önálló kiállítással a párizsi Louvre-ban, amikor is a Grafikai Gyűjtemény gazdag németalföldi reneszánsz anyaga mutatkozott be a világ legnagyobb és leglátogatottabb múzeumában. A saját gyűjteményből felépülő, magas színvonalú vendégtárlatokkal a jövőben is rendre meg kell jelennie a Szépművészetinek szerte a világban - ez növeli úgy a múzeum, mint Magyarország presztízsét. Erre lesz jó példa idén októberben a bécsi Kunsthistorisches Museummal közös kiállításunk Japán legújabb (Tokió) és legrégebbi (Kyoto) nemzeti múzeumában, valamint a 2010-re tervezett bemutatkozás a moszkvai Puskin Múzeumban.
3. Gyűjteménygyarapítás
Egyetlen élő múzeum sem lehet (néhány történeti jellegű gyűjteménytől, pl. a Wallace Collection eltekintve) lezárt gyűjtemény, így a Szépművészeti Múzeum sem az. Igaz, hogy a műkincspiac mára kialakult áraira tekintettel vásárlások révén érdemben már nem fog megváltozni a múzeum gyűjteményének szerkezete - kivételt ez alól tán egyedül a kortárs műtárgyak vásárlása jelenthet, amelyek tekintetében évtizedek távlatában megvan a lehetőség különleges értékű új gyűjteményrészek kialakítására. A Szépművészeti Múzeum állami támogatása, a legtöbb magyar múzeumhoz hasonlóan, nem tartalmaz forrásokat a gyűjtemény gyarapítására, ezért arra minden esetben külön kell fedezetet teremteni: pályázatok révén, szponzorok segítségével, vagy a Szépművészeti Múzeum saját bevételeiből. Ezen előbb említett források segítségével, vásárlás útján a múzeum 2005-től máig több mint 300 millió forint értékben, mintegy 70 műtárggyal tudta gyarapítani gyűjteményét. Ezen források felkutatására a jövőben is szükség lesz, és lehetőség szerint legalább az eddigi évi átlag 60-70 millió forintos értékben meg kell teremteni a műtárgyvásárlások anyagi fedezetét.
A Szépművészeti számára a műtárgygyarapítás vonatkozásában az igazi lehetőséget azonban az jelenti, jelentheti, ha a múzeum növekvő hazai és nemzetközi elismertsége, a gyűjtők irányába tett tudatos, bizalomépítő lépései eredményeként a jövőben egy vagy több jelentős gyűjtőt sikerül megnyernie donátornak. E tekintetben - a múzeum gyűjtési köréből és a hazai magángyűjtemények szerkezetéből következően - elsősorban, bár nem kizárólag, a külföldi gyűjtők jöhetnek számításba. Ennek az elvi lehetőségnek a valóra váltása tudatos, sok éven át felépülő bizalmi viszonyt, tartósan magas nemzetközi reputációt és hitelességet kíván a Szépművészeti részéről - s tegyük hozzá, egy jó adag szerencse sem nélkülözhető. (S hogy ez egy rendkívül keskeny, ám mégis járható ösvény, arra az eddigi legszebb példa László Károly, a Svájcban élő neves műgyűjtő 2008. évi, sok százmillió forintos összértékű adománya a múzeum javára.)
A vásárlás és a donáció mellett a gyűjteménygyarapítás pénzkímélő módja lehet, ha egyes jelentős, állandó kiállítási értékű, magántulajdonban lévő műtárgyakra vagy műtárgyegyüttesekre vonatkozóan sikerül tartós letéti megállapodást kötnünk a tulajdonossal. (Van már olyan cég, amellyel tízéves megállapodást tudtunk kötni éves rendszerességű műtárgy-letéteményezésre, ám kétségkívül állandó kiállításunknak legjelentősebb letéti tárgya az a mai attribúciója alapján immár milliárdos értékű festmény, amelyről kiváló kollégánk kutatásai alapján nemrégiben bizonyosodott be, hogy Tiziano saját kezű alkotása.)
4. Tudományos munka, tudományos intézet
A Szépművészeti Múzeum a hazai művészettörténet-tudomány nagy hagyományú kutatóhelye. Jól tudott, hogy egy múzeumban dolgozó tudományos szakember a valós élet kihívásainak sokkal rendszerszerűbben van kitéve, mint egy kutatóintézeti vagy egyetemi tanszéki kollégája. Már pusztán a műtárgyak közelsége, no meg a látogatói igényekkel való közvetlen-közvetett mindennapi szembesülés a múzeumi tudósembert a kutató mellett egy kicsit kétkezi munkássá is teszi - ennek a kettőségnek az elfogadása, sőt szeretete nélkül nincs igazán múzeumi ember.
A Szépművészeti Múzeum tudományos stábja bizonyította az elmúlt években, hogy a múzeumi ember mindkét aspektusa kihívásainak képes magas színvonalon megfelelni. A múzeumnak a korábbiaknál sokkal intenzívebb kiállítási naptára rója az egyik legnehezebb feladatot a kutatókra, hiszen a kiállítások koncepciójának megalkotásától kezdve a katalógusszöveg gondozásán át a műtárgyaknak a tudományos kontextussal adekvát installációjáig mindenre gondot kell fordítaniuk. De emellett részt kell venniük az állományvédelmi feladatok felügyeletében az évente több száz műtárgyat érintő restaurálási folyamatokban, a műtárgyrevízióban, a kiállításra utazó műtárgyaink előkészítésében, és még sorolhatnám a mindennapos tudományos teendőket. Mindezek mellett eddig több mint harminc kollégánk szerezte meg a PhD-fokozatot, vagy végzi épp a doktori iskolát. A múzeum évente kétszer megjelenő szakfolyóiratában, a Bulletinben és más fórumokon kollégáink folyamatosan közölnek cikkeket, s folyamatosan készülnek egy-egy gyűjteményrész szakkatalógusai is, a közeljövőben az Egyiptomi Gyűjtemény egy kötetének és a Régi Képtár anyaga két kötetének befejezése várható.
A Szépművészetiben folyó tudományos kutatás nemzetközi jelentőségét és a kiállításoktól elválaszthatatlan összefüggését mutatja be két nemrégiben elindult, s az elkövetkezendő években kiteljesedő projekt is: az egyiknek a Grafikai, a másiknak az Antik Gyűjtemény a gazdája. A Szépművészeti rajzgyűjteményének 15-17. századi német mesterrajzai világviszonylatban is kiemelkedő jelentőségűek. A tervek szerint 2010-ben Los Angelesben, a The J. Paul Getty Museumban mintegy 65 darab 15-17. századi német rajzunkat állítjuk majd ki, az anyagot kiegészítve a Getty Museum német rajzaival. A terv összefügg a budapesti rajzgyűjtemény korai német rajzainak szakkatalógus-munkáival is, amelyek a következő években történő befejezését, a még szükséges kutatások elvégzését, illetve a rajzok restaurálását-konzerválását a Getty Alapítvány jelentős összeggel támogatja. Az Antik Gyűjtemény pedig 2011 végéig fogja elkészíteni a Varázsgemma kiállítást, amely témának a Gyűjtemény vezetője az egyik legkiválóbb nemzetközi szakértője, s amely kiállítás a Szépművészeti koordinációjával, nemzetközi tudományos együttműködésben, egy kétkötetes tanulmánykötet és szakmai konferencia kíséretében nyílik majd meg, s a tárlat a tervek szerint nem pusztán Budapesten, hanem két további jelentős (egy európai és egy amerikai) múzeumban is bemutatásra kerül majd.
Fájó hiátus mindemellett a hazai tudományos intézményrendszer szerkezetében, hogy a Szépművészeti Múzeumon kívül nincs igazi bázisa, székhelye a nemzetközi művészettörténet szisztematikus kutatásának. A Szépművészeti Múzeumnak a jövőben tudatosan fel kell vállalnia ezt a hagyományos szerepköréből fakadó, ám új feladatot, és az elkövetkezendő néhány évben meg kell alapítania a múzeum égisze alatt egy költséghatékonyan működő, nem épületekbe és kiadványokba, hanem ténylegesen a tudományos kutatásba invesztáló online tudományos intézetet. Ennek az intézetnek a múzeum jelenlegi tudományos stábjával együttműködő, a múzeum előtt álló tudományos feladatokban közreműködő, ám ugyanakkor önálló tudományos fókusszal is rendelkező műhellyé kell válnia, amely kutatási fókusz, megítélésem szerint, leginkább Közép-Európa lehet.
5. Az el-lahuni régészeti expedíció
A múzeum kiváló tudósaiban száz éve folyamatosan ott munkált a vágy, hogy a világ vezető múzeumaihoz hasonlatosan a Szépművészeti is önállóan intézményként részt vegyen régészeti expedíciókban valamelyik jelentős antik kultúra bölcsőhelyén. Ez a törekvés, különböző okok miatt eddig mindig meghiúsult, egészen tavalyig, amikor is az Egyiptomi Gyűjtemény kiváló felkészültségű fiatal kutatói révén a Szépművészeti Múzeum régészeti munkára szóló koncessziót szerzett a Kairótól délre fekvő El-Lahun melletti térségben, II. Szeszósztrisz fáraó temetkezési helyén. Egy százéves tudósi álom valósult ezzel meg, amelynek gyümölcsei az elkövetkezendő években fognak megteremni, úgy a régészeti szakma, mint az érdeklődő közönség számára, hiszen az expedíció eredményeiről, annak lezárultát követően kiállítás születik majd a múzeumban. (Az Egyiptomi Gyűjtemény fiatal kutatói, a magyar régészeti expedíciók történetében először, blogjukban naponta tájékoztatták az érdeklődőket az el-lahuni terepmunka során történtekről, példát adva arra, miképpen lehet tökéletesen összeegyeztetni a tudományos igényességet az érdeklődő közönség felé nyitott, naprakész kommunikációval.)
6. Nemzetközi együttműködés
Nincs jól működő szervezet együttműködés nélkül, értve ezen a szervezeten belüli együttműködést ugyanúgy, mint a szervezetnek a külvilággal történő együttműködését. A Szépművészeti Múzeum számára pedig gyűjteményének összetétele okán különösképpen nélkülözhetetlen a jó nemzetközi együttműködés. A személyes megtiszteltetésen túl ezért is volt fontos a múzeumnak, hogy 2007 őszén meghívást kaptam az Ir?ne Bizot francia grófnő által 1992-ben alapított, jelenleg mintegy 60 fős informális múzeumvezetői grémiumba, az úgynevezett Bizot-csoportba. Ez a csoport a nyugati világ legjelentősebb múzeumainak első számú vezetőit tömöríti, s ma vitathatatlanul a világ legexkluzívabb informális múzeumi testülete. (Kelet-Európából jelenleg négy intézményvezető tagja a "klubnak", az Ermitázs, a moszkvai Puskin Múzeum, a prágai Nemzeti Galéria igazgatói, s jómagam.) A Bizot-csoport évente két munkatalálkozón vitatja meg a nemzetközi múzeumi együttműködés legfontosabb kérdésköreit, s alakítja ki alapelveit, amelyek azután követendő mintává válnak, s nem pusztán a csoporton belül, hanem gyakran az egész múzeumi világban. Ám a legfontosabb talán egy Szépművészeti Múzeum méretű intézmény számára az, hogy egy asztalnál ülhetünk a világ legnagyobbjaival, a Louvre-tól a Metropolitanen át a Tate-ig, s ez a tény számos leendő kiállítás tekintetében egészen más lehetőségeket biztosít a Szépművészeti számára, mint a "klubon" kívülieknek. Ezért is volt fontos, hogy Budapest megkapta a 2008. tavaszi Bizot-ülés megszervezésének jogát, amely ülést a legrégebbi tagok is a csoport valaha volt legjobban sikerült, legemlékezetesebb találkozójának minősítettek, ami fontos tőkét jelent számunkra a jövőbeli egyeztetéseken.
Tény, hogy a Bizot-tagságból a Szépművészeti rengeteget profitálhat, ám kellő kreativitással mi is le tudunk tenni valami újat a nemzetközi múzeumi közösség asztalára. Így történt ez, amikor a Szépművészeti Múzeum, elsőként a nemzetközi múzeumi világban, 2006-ra kidolgozta és azóta alkalmazza az állami garancia és a kereskedelmi biztosítás kombinációját, az úgynevezett "fronting" rendszert. Az új biztosítási szisztéma, melyet azóta több nemzetközi fórumon prezentáltunk, miközben a kölcsönadó számára elsőrendű kereskedelmi biztosítást nyújt, a kölcsönvevő oldalán mégis nagyságrenddel csökkenti a műtárgy-biztosítási költségeket.
Jelentősen növeli múzeumunk tekintélyét és a nemzetközi múzeumi együttműködés jövőjének alakításában való érdemi közreműködésünk lehetőségét, hogy Jogi és Regisztrációs Osztályunk vezetőjét a közelmúltban megválasztották az Európai Unió Gyűjteményi Mobilitással foglalkozó OMC (Open Method of Coordination) munkacsoportja egyik almunkacsoportjának társelnökévé. Az általa vezetett csoport célkitűzései közé tartozik egy összehasonlító tanulmány készítése a különböző európai államok állami garanciájáról, a nem biztosítási, illetve a tagállamok által alkalmazott állami garancia és kereskedelmi biztosítás kombinációjával működő modellek összegyűjtése és vizsgálata, az európai garanciarendszer létrehozatalának vizsgálata, az értékbecslés folyamata, valamint a kölcsönzési standardok vizsgálata mint az állami garancia elfogadásának garanciális feltétele.
A gyűjteményi mobilitás kérdéskörében a közeljövőben még intenzívebb lehet a nemzetközi együttműködésben való részvételünk azáltal, hogy az Európai Unió 10 tagállamának intézményei - köztük a Szépművészeti Múzeum - sikeresen pályáztak európai forrásokra az úgynevezett Collection Mobility 2.0 programmal. A program több témát ölel fel, s ezen belül a leendő mobilitás-szakemberek kelet-európai képzését a Szépművészeti Múzeumban tartják majd meg 2011 első félévében, a magyar EU-elnökség ideje alatt.
7. A múzeum arculatának átalakítása, új kommunikáció
A múzeum viselkedése, akárcsak az emberé, árulkodó: vajon szívesen fogadja-e a vendéget, megosztja-e vele azt, amije van, nyitott, együttműködő, barátságos-e a külvilág felé, vagy éppen fordítva - magába forduló, a saját problémáin rágódó, rosszkedvű, rossz modorú, bezárkózó. Vajon ki szereti a találkozást bárkivel az utóbbiak közül, főként, ha ezek dolga rendeltetésük szerint a rájuk bízott javak megosztása volna (ahogy egyébként - engedtessék meg nekem ez az apró antropológiai kitérő - mindannyiunknak ez volna a dolga).
A "látogatóbarát" jelző, bármennyire közhelyes kifejezéssé vált is az utóbbi időkben, mégiscsak alapvető követelmény bármely közpénzből fenntartott közintézménnyel szemben. A Szépművészeti az utóbbi időkben sokat tett érte, hogy azzá váljon. A múzeum az elmúlt években teljesen megújította arculatát és kommunikációját közönsége irányába. 2005 előtt az intézmény honlapja csak magyarul volt olvasható, ami elég különös volt egy olyan, az európai művészetet bemutató múzeumban, amelyben praktikusan egyetlen magyar műtárgy sem volt kiállítva. Azóta elkészült a magyar és angol nyelvű, új designú és tartalmú honlap. 2005 előtt nem működött a múzeumban audioguide rendszer, mára a legkorszerűbb áll a látogatók rendelkezésre (Orpheo System). A nagykiállítások iránti növekvő érdeklődésre tekintettel 2006-tól bevezettük az online jegyvásárlási lehetőséget. Korábban nem volt önkéntes network a múzeum körül, mára közel 100 önkéntes segíti a múzeumlátogatókat, front-line munkakörben. A front-line arculathoz tartozik a teremőrök ódivatú ruhájának lecserélése is, az új formaruhát a Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem hallgatói között kiírt tender győztese tervezte. 2005 őszétől kedvezőbbé tettük a nyitva tartást is a közönség számára: a "Múzeum+" program keretében este 6-tól 10-ig, valamennyi tárlat nyitva tartása mellett élő dzsesszzene, tapasbár, tárlatvezetések és társművészeti programok (zene, tánc, színház, irodalom stb.) fogadják a látogatókat.
2005 előtt a Szépművészeti Múzeum, akárcsak a többi magyar múzeum, szinte kizárólag múzeumszakmai lapokban jelentetett meg hirdetéseket, s a médiavisszhang is többnyire ezekre korlátozódott. 2005-től a Szépművészeti Múzeum kiállításait jelentős kampány előzi meg, illetve kíséri, úgy a nyomtatott, mint az elektronikus médiában. A Szépművészeti Múzeum ez időszaki kiállításai esetében fordult elő először a magyar múzeumok történetében, hogy kereskedelmi tévécsatorna főműsoridőben múzeumi kiállítási spotokat sugárzott, mint ahogy először jelent meg egy magyar múzeum egy magyarországi kiállítás online és outdoor kampányával az országhatáron túl. Ugrásszerűen megnövekedett a múzeummal foglalkozó, nem fizetett megjelenések száma is: a magyarországi médiában a Szépművészeti Múzeumnak évente közel 3000 megjelenése lett. A múzeum 2007 őszétől, a hazai múzeumi világban betöltött szerepére és felelősségére figyelemmel, egyfajta CSR-tevékenységként, kiadja a magyar múzeumok magazinját, a kéthavonta megjelenő MúzeumCafét.
A kommunikációban bevált új eszközöket és módszereket a jövőben is érdemes alkalmazni a múzeumnak, tovább finomítva az egyes célcsoportok elérését, megújítva a honlapot, és létrehozva az önálló Közönségszolgálati Osztályt, amely napi feladatként, mintegy "advocatus visitatorum", koordinálja majd a múzeumba betérők mind teljesebb komfortjának biztosítását, hogy minél többen érezhessék úgy: jó volt itt lenni, s jó lenne mielőbb visszatérni.
Az új épületszárny: a múzeum térszint alatti bővítése
A Szépművészeti Múzeum nagyszerű történeti épületének tervezésekor, a többi akkoriban épült múzeumhoz hasonlóan, számos olyan funkcióban nem gondolkodtak, gondolkodhattak elődeink, amelyek mára, a 21. század elejére a múzeumi működés alapvető tartozékaivá váltak. Ki gondolta volna 100 éve, hogy egy múzeumban étteremre vagy bolthelyiségre lesz szükség, vagy éppen gyermekfoglalkoztatókra és auditóriumra? A mai látogatószámot és az ehhez kapcsolódó jegyértékesítési, információs, ruhatári és egyéb igényeket sem tudta még csak elképzelni sem akkoriban senki. A nyugati világ számos-számtalan múzeuma megújult, bővült ezen új látogatói igényeknek a kihívására, sőt a legkiválóbbak maguk generáltak új igényeket kibővült kínálatukkal.
A Szépművészeti Múzeum az elmúlt öt évben kisebb-nagyobb lépésekkel sokat tett a látogatói igények mind teljesebb körű kielégítésére: 2006-ra klimatizáltunk egy közel 1000 m2-es kiállítási teret a nagy időszaki kiállítások számára, ami alapfeltétel volt ahhoz, hogy nemzetközileg jelentős kiállításokat hozzunk létre a múzeum épületében. Jelentős mértékben növelte a látogatók komfortját, a múzeumi élményt, hogy korszerű lámpákra cseréltük le az elavult, nemegyszer több évtizedes műtárgyvilágítást, s felújítottuk a Régi Képtár spanyol és itáliai gyűjteményének, valamint a 19. és 20. századi Gyűjtemény állandó kiállításának a termeit. A mozgáskorlátozottak bejutását megkönnyítendő a főbejárat oszlopai közé egy üvegliftet építtettünk. Korábban nem volt a múzeumban pihenő tér a közönség számára, a múzeum Márvány Csarnokát ennek megfelelően alakítottuk át 2005-ben. 2006-ra létrehoztunk egy vadonatúj múzeumi boltot, talán a legnagyobb választékkal a magyarországi múzeumshopok közül. A leglátványosabb előrelépés pedig minden bizonnyal egy több évtizede halogatott feladat megvalósítása, a kosztól szürkülő, néhol még háborús belövésekkel tarkított külső homlokzat teljes felújítása volt.
A történeti épület rekonstrukciója folytatásának szüksége megkérdőjelezhetetlen, ám e munka befejezésének időpontja, tekintve annak tízmilliárdos nagyságrendű forrásigényére, körülbelül 10-15 évre tehető. Ugyanakkor európai uniós forrásokból, a 2008 decemberében aláírt támogatási szerződés alapján lehetőség nyílik arra, hogy az elkövetkezendő években egy új, térszint alatti épületszárnnyal bővüljön a Szépművészeti Múzeum. Ezen beruházás 2011. évre tervezett befejezése után a múzeum immár "hardverjében" is egyenrangúvá válik nagy európai társaival, a régi és az új épület együtt tudni fogja mindazt, amit a látogatók elvárnak, elvárhatnak Közép-Európa egyik vezető múzeumától. Az új épületszárnnyal kibővült Szépművészeti minden területen új kihívást fog jelenteni az itt dolgozóknak, hiszen megnyitása óta ilyen léptékű fejlesztés nem történt a múzeumban. Az új főigazgató egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy biztosítsa munkatársai kellő felkészülését erre a mindennapi működésben rövidesen bekövetkező, nagy horderejű változásra.
A térszint alatti új épületszárny átadása után törekedni kell arra, hogy a téren átzúduló forgalom megszüntetésével a Hősök tere úgy, mint egykor, ismét a gyalogosoké lehessen. Ezzel a budapesti kulturális tengely (Budai Vár - Andrássy út - Hősök tere) keleti végpontja végre azzá válhatna, amire lehetőségei szerint predesztinált, hogy Budapest legszebb és legfontosabb szimbolikus értékű tereként egy nyüzsgő, oldott hangulatú városi fórum, egyfajta Múzeum Piazza legyen. Ezzel a változással megszűnne a Szépművészeti gépkocsiáradattal körbefont, szigetszerű léte, s egyben egy új minőségű, kulturálisan intenzív városi tér integráns, belül és kifelé egyaránt aktív, súlyponti elemévé válhatna a múzeum. S ez az új, tradícióval, élettel és kultúrával egyaránt telített Hősök tere erjesztő pontjává válhatna a Városliget újragondolásának, akár egy budapesti Museumsinsel létrehozásának lehetőségével...
