Középtávú szakmai fejlesztési koncepció
5. Az el-lahuni régészeti expedíció
A múzeum kiváló tudósaiban száz éve folyamatosan ott munkált a vágy, hogy a világ vezető múzeumaihoz hasonlatosan a Szépművészeti is önállóan intézményként részt vegyen régészeti expedíciókban valamelyik jelentős antik kultúra bölcsőhelyén. Ez a törekvés, különböző okok miatt eddig mindig meghiúsult, egészen tavalyig, amikor is az Egyiptomi Gyűjtemény kiváló felkészültségű fiatal kutatói révén a Szépművészeti Múzeum régészeti munkára szóló koncessziót szerzett a Kairótól délre fekvő El-Lahun melletti térségben, II. Szeszósztrisz fáraó temetkezési helyén. Egy százéves tudósi álom valósult ezzel meg, amelynek gyümölcsei az elkövetkezendő években fognak megteremni, úgy a régészeti szakma, mint az érdeklődő közönség számára, hiszen az expedíció eredményeiről, annak lezárultát követően kiállítás születik majd a múzeumban. (Az Egyiptomi Gyűjtemény fiatal kutatói, a magyar régészeti expedíciók történetében először, blogjukban naponta tájékoztatták az érdeklődőket az el-lahuni terepmunka során történtekről, példát adva arra, miképpen lehet tökéletesen összeegyeztetni a tudományos igényességet az érdeklődő közönség felé nyitott, naprakész kommunikációval.)
6. Nemzetközi együttműködés
Nincs jól működő szervezet együttműködés nélkül, értve ezen a szervezeten belüli együttműködést ugyanúgy, mint a szervezetnek a külvilággal történő együttműködését. A Szépművészeti Múzeum számára pedig gyűjteményének összetétele okán különösképpen nélkülözhetetlen a jó nemzetközi együttműködés. A személyes megtiszteltetésen túl ezért is volt fontos a múzeumnak, hogy 2007 őszén meghívást kaptam az Ir?ne Bizot francia grófnő által 1992-ben alapított, jelenleg mintegy 60 fős informális múzeumvezetői grémiumba, az úgynevezett Bizot-csoportba. Ez a csoport a nyugati világ legjelentősebb múzeumainak első számú vezetőit tömöríti, s ma vitathatatlanul a világ legexkluzívabb informális múzeumi testülete. (Kelet-Európából jelenleg négy intézményvezető tagja a "klubnak", az Ermitázs, a moszkvai Puskin Múzeum, a prágai Nemzeti Galéria igazgatói, s jómagam.) A Bizot-csoport évente két munkatalálkozón vitatja meg a nemzetközi múzeumi együttműködés legfontosabb kérdésköreit, s alakítja ki alapelveit, amelyek azután követendő mintává válnak, s nem pusztán a csoporton belül, hanem gyakran az egész múzeumi világban. Ám a legfontosabb talán egy Szépművészeti Múzeum méretű intézmény számára az, hogy egy asztalnál ülhetünk a világ legnagyobbjaival, a Louvre-tól a Metropolitanen át a Tate-ig, s ez a tény számos leendő kiállítás tekintetében egészen más lehetőségeket biztosít a Szépművészeti számára, mint a "klubon" kívülieknek. Ezért is volt fontos, hogy Budapest megkapta a 2008. tavaszi Bizot-ülés megszervezésének jogát, amely ülést a legrégebbi tagok is a csoport valaha volt legjobban sikerült, legemlékezetesebb találkozójának minősítettek, ami fontos tőkét jelent számunkra a jövőbeli egyeztetéseken.
Tény, hogy a Bizot-tagságból a Szépművészeti rengeteget profitálhat, ám kellő kreativitással mi is le tudunk tenni valami újat a nemzetközi múzeumi közösség asztalára. Így történt ez, amikor a Szépművészeti Múzeum, elsőként a nemzetközi múzeumi világban, 2006-ra kidolgozta és azóta alkalmazza az állami garancia és a kereskedelmi biztosítás kombinációját, az úgynevezett "fronting" rendszert. Az új biztosítási szisztéma, melyet azóta több nemzetközi fórumon prezentáltunk, miközben a kölcsönadó számára elsőrendű kereskedelmi biztosítást nyújt, a kölcsönvevő oldalán mégis nagyságrenddel csökkenti a műtárgy-biztosítási költségeket.
Jelentősen növeli múzeumunk tekintélyét és a nemzetközi múzeumi együttműködés jövőjének alakításában való érdemi közreműködésünk lehetőségét, hogy Jogi és Regisztrációs Osztályunk vezetőjét a közelmúltban megválasztották az Európai Unió Gyűjteményi Mobilitással foglalkozó OMC (Open Method of Coordination) munkacsoportja egyik almunkacsoportjának társelnökévé. Az általa vezetett csoport célkitűzései közé tartozik egy összehasonlító tanulmány készítése a különböző európai államok állami garanciájáról, a nem biztosítási, illetve a tagállamok által alkalmazott állami garancia és kereskedelmi biztosítás kombinációjával működő modellek összegyűjtése és vizsgálata, az európai garanciarendszer létrehozatalának vizsgálata, az értékbecslés folyamata, valamint a kölcsönzési standardok vizsgálata mint az állami garancia elfogadásának garanciális feltétele.
A gyűjteményi mobilitás kérdéskörében a közeljövőben még intenzívebb lehet a nemzetközi együttműködésben való részvételünk azáltal, hogy az Európai Unió 10 tagállamának intézményei - köztük a Szépművészeti Múzeum - sikeresen pályáztak európai forrásokra az úgynevezett Collection Mobility 2.0 programmal. A program több témát ölel fel, s ezen belül a leendő mobilitás-szakemberek kelet-európai képzését a Szépművészeti Múzeumban tartják majd meg 2011 első félévében, a magyar EU-elnökség ideje alatt.
7. A múzeum arculatának átalakítása, új kommunikáció
A múzeum viselkedése, akárcsak az emberé, árulkodó: vajon szívesen fogadja-e a vendéget, megosztja-e vele azt, amije van, nyitott, együttműködő, barátságos-e a külvilág felé, vagy éppen fordítva - magába forduló, a saját problémáin rágódó, rosszkedvű, rossz modorú, bezárkózó. Vajon ki szereti a találkozást bárkivel az utóbbiak közül, főként, ha ezek dolga rendeltetésük szerint a rájuk bízott javak megosztása volna (ahogy egyébként - engedtessék meg nekem ez az apró antropológiai kitérő - mindannyiunknak ez volna a dolga).
A "látogatóbarát" jelző, bármennyire közhelyes kifejezéssé vált is az utóbbi időkben, mégiscsak alapvető követelmény bármely közpénzből fenntartott közintézménnyel szemben. A Szépművészeti az utóbbi időkben sokat tett érte, hogy azzá váljon. A múzeum az elmúlt években teljesen megújította arculatát és kommunikációját közönsége irányába. 2005 előtt az intézmény honlapja csak magyarul volt olvasható, ami elég különös volt egy olyan, az európai művészetet bemutató múzeumban, amelyben praktikusan egyetlen magyar műtárgy sem volt kiállítva. Azóta elkészült a magyar és angol nyelvű, új designú és tartalmú honlap. 2005 előtt nem működött a múzeumban audioguide rendszer, mára a legkorszerűbb áll a látogatók rendelkezésre (Orpheo System). A nagykiállítások iránti növekvő érdeklődésre tekintettel 2006-tól bevezettük az online jegyvásárlási lehetőséget. Korábban nem volt önkéntes network a múzeum körül, mára közel 100 önkéntes segíti a múzeumlátogatókat, front-line munkakörben. A front-line arculathoz tartozik a teremőrök ódivatú ruhájának lecserélése is, az új formaruhát a Moholy-Nagy Iparművészeti Egyetem hallgatói között kiírt tender győztese tervezte. 2005 őszétől kedvezőbbé tettük a nyitva tartást is a közönség számára: a "Múzeum+" program keretében este 6-tól 10-ig, valamennyi tárlat nyitva tartása mellett élő dzsesszzene, tapasbár, tárlatvezetések és társművészeti programok (zene, tánc, színház, irodalom stb.) fogadják a látogatókat.
2005 előtt a Szépművészeti Múzeum, akárcsak a többi magyar múzeum, szinte kizárólag múzeumszakmai lapokban jelentetett meg hirdetéseket, s a médiavisszhang is többnyire ezekre korlátozódott. 2005-től a Szépművészeti Múzeum kiállításait jelentős kampány előzi meg, illetve kíséri, úgy a nyomtatott, mint az elektronikus médiában. A Szépművészeti Múzeum ez időszaki kiállításai esetében fordult elő először a magyar múzeumok történetében, hogy kereskedelmi tévécsatorna főműsoridőben múzeumi kiállítási spotokat sugárzott, mint ahogy először jelent meg egy magyar múzeum egy magyarországi kiállítás online és outdoor kampányával az országhatáron túl. Ugrásszerűen megnövekedett a múzeummal foglalkozó, nem fizetett megjelenések száma is: a magyarországi médiában a Szépművészeti Múzeumnak évente közel 3000 megjelenése lett. A múzeum 2007 őszétől, a hazai múzeumi világban betöltött szerepére és felelősségére figyelemmel, egyfajta CSR-tevékenységként, kiadja a magyar múzeumok magazinját, a kéthavonta megjelenő MúzeumCafét.
A kommunikációban bevált új eszközöket és módszereket a jövőben is érdemes alkalmazni a múzeumnak, tovább finomítva az egyes célcsoportok elérését, megújítva a honlapot, és létrehozva az önálló Közönségszolgálati Osztályt, amely napi feladatként, mintegy "advocatus visitatorum", koordinálja majd a múzeumba betérők mind teljesebb komfortjának biztosítását, hogy minél többen érezhessék úgy: jó volt itt lenni, s jó lenne mielőbb visszatérni.
Az új épületszárny: a múzeum térszint alatti bővítése
A Szépművészeti Múzeum nagyszerű történeti épületének tervezésekor, a többi akkoriban épült múzeumhoz hasonlóan, számos olyan funkcióban nem gondolkodtak, gondolkodhattak elődeink, amelyek mára, a 21. század elejére a múzeumi működés alapvető tartozékaivá váltak. Ki gondolta volna 100 éve, hogy egy múzeumban étteremre vagy bolthelyiségre lesz szükség, vagy éppen gyermekfoglalkoztatókra és auditóriumra? A mai látogatószámot és az ehhez kapcsolódó jegyértékesítési, információs, ruhatári és egyéb igényeket sem tudta még csak elképzelni sem akkoriban senki. A nyugati világ számos-számtalan múzeuma megújult, bővült ezen új látogatói igényeknek a kihívására, sőt a legkiválóbbak maguk generáltak új igényeket kibővült kínálatukkal.
A Szépművészeti Múzeum az elmúlt öt évben kisebb-nagyobb lépésekkel sokat tett a látogatói igények mind teljesebb körű kielégítésére: 2006-ra klimatizáltunk egy közel 1000 m2-es kiállítási teret a nagy időszaki kiállítások számára, ami alapfeltétel volt ahhoz, hogy nemzetközileg jelentős kiállításokat hozzunk létre a múzeum épületében. Jelentős mértékben növelte a látogatók komfortját, a múzeumi élményt, hogy korszerű lámpákra cseréltük le az elavult, nemegyszer több évtizedes műtárgyvilágítást, s felújítottuk a Régi Képtár spanyol és itáliai gyűjteményének, valamint a 19. és 20. századi Gyűjtemény állandó kiállításának a termeit. A mozgáskorlátozottak bejutását megkönnyítendő a főbejárat oszlopai közé egy üvegliftet építtettünk. Korábban nem volt a múzeumban pihenő tér a közönség számára, a múzeum Márvány Csarnokát ennek megfelelően alakítottuk át 2005-ben. 2006-ra létrehoztunk egy vadonatúj múzeumi boltot, talán a legnagyobb választékkal a magyarországi múzeumshopok közül. A leglátványosabb előrelépés pedig minden bizonnyal egy több évtizede halogatott feladat megvalósítása, a kosztól szürkülő, néhol még háborús belövésekkel tarkított külső homlokzat teljes felújítása volt.
A történeti épület rekonstrukciója folytatásának szüksége megkérdőjelezhetetlen, ám e munka befejezésének időpontja, tekintve annak tízmilliárdos nagyságrendű forrásigényére, körülbelül 10-15 évre tehető. Ugyanakkor európai uniós forrásokból, a 2008 decemberében aláírt támogatási szerződés alapján lehetőség nyílik arra, hogy az elkövetkezendő években egy új, térszint alatti épületszárnnyal bővüljön a Szépművészeti Múzeum. Ezen beruházás 2011. évre tervezett befejezése után a múzeum immár "hardverjében" is egyenrangúvá válik nagy európai társaival, a régi és az új épület együtt tudni fogja mindazt, amit a látogatók elvárnak, elvárhatnak Közép-Európa egyik vezető múzeumától. Az új épületszárnnyal kibővült Szépművészeti minden területen új kihívást fog jelenteni az itt dolgozóknak, hiszen megnyitása óta ilyen léptékű fejlesztés nem történt a múzeumban. Az új főigazgató egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy biztosítsa munkatársai kellő felkészülését erre a mindennapi működésben rövidesen bekövetkező, nagy horderejű változásra.
A térszint alatti új épületszárny átadása után törekedni kell arra, hogy a téren átzúduló forgalom megszüntetésével a Hősök tere úgy, mint egykor, ismét a gyalogosoké lehessen. Ezzel a budapesti kulturális tengely (Budai Vár - Andrássy út - Hősök tere) keleti végpontja végre azzá válhatna, amire lehetőségei szerint predesztinált, hogy Budapest legszebb és legfontosabb szimbolikus értékű tereként egy nyüzsgő, oldott hangulatú városi fórum, egyfajta Múzeum Piazza legyen. Ezzel a változással megszűnne a Szépművészeti gépkocsiáradattal körbefont, szigetszerű léte, s egyben egy új minőségű, kulturálisan intenzív városi tér integráns, belül és kifelé egyaránt aktív, súlyponti elemévé válhatna a múzeum. S ez az új, tradícióval, élettel és kultúrával egyaránt telített Hősök tere erjesztő pontjává válhatna a Városliget újragondolásának, akár egy budapesti Museumsinsel létrehozásának lehetőségével...
Kapcsolódó cikkek:
Cimkék:
