Áttekintés és kérdések - 13 év után

Az évtizedes múltra visszatekintő "Az év múzeuma" díj annak ellenére, hogy egyre szélesebb körben ismert és elismert kitüntetés, úgy tűnik, megújulás előtt áll, ehhez komoly szakmai vita szükséges. Már a jelenlegi pályázati kiírás is tartalmaz új elemeket

Cikk küldése

e-mail:

Az 1990-es évek első felében a Pulszky Társaság kezdeményezésére kezdődtek beszélgetések arról, hogyan lehetne a hazai múzeumok tevékenységét jobban megismertetni a nagyközönséggel. Ennek nyomán 1996 májusában, a Múzeumi Világnap alkalmából a Múzeumkertben első ízben megrendezett Múzeumok Majálisán értesülhetett a nyilvánosság a megvalósítás szándékáról, de a kiírás végül csak 1997 áprilisában jelent meg a Múzeumi Hírlevélben, Petőfi Irodalmi Múzeum, a 2009-es év díjazottja

az első eredményhirdetésre pedig október 10-én a Néprajzi Múzeumban került sor.

A következő évtől azután a díjátadás szerves részévé vált a Múzeumi Világnaphoz kapcsolódó, egyre népszerűbb és látogatottabb rendezvénynek. Jelen írás szerzője kezdettől szervezője, koordinátora volt a programnak, ezen a "jogon" kísérel meg egy nagyon vázlatos, rövid áttekintést.

Fontos eleme volt a dolognak, hogy a bírálatban való részvételre sikerült megnyerni a minisztérium szakmai osztályát, az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságát, az NKA szakmai kollégiumát (amely kezdettől mindmáig biztosította a fődíjakhoz a pénzt), valamint a Magyar Múzeumok Szövetségét, illetve ennek elsorvadása után a Magyar Nemzeti Múzeumot. A munkában részt vevő kollégák a beküldött anyagok tanulmányozása mellett mindig felkeresték a pályázó intézményeket, a helyszínen tájékozódva munkájukról.

Az első év eredményeit ismertető cikkben (Magyar Múzeumok, 1997/4.) az alábbiakat írtam:
"A pályázat és díjak legalább két szempontból tekinthetők fontosnak. Egyrészt az esemény ráirányíthatja (rá kell hogy irányítsa) a közvélemény figyelmét a hazai kulturális élet szerves részét képező, gazdag gyűjteményeket, a magyar kulturális örökség döntő részét gondozó, kiváló szakmai munkát végző, ám állandó pénzügyi, sőt fenntartási gondokkal küzdő magyar múzeumok hálózatára. Másrészt viszont ösztönözheti ezeket a közintézményeket arra, hogy nyitottabban figyeljék a társadalom, a környezet igényeit, aktívabban vegyenek részt a polgárok nevelésében, nyújtsanak segítséget a szabadidő színvonalas eltöltéséhez. Elsősorban a kiállítások terén van még sok tennivaló."

Ma sem tudnám jelentősen másképp megfogalmazni e program legfontosabb célkitűzéseit. A magyar múzeumügy általában rendkívül sokat fejlődött, mégis úgy látom: a problémák részben jelenleg is ugyanazok. Ma is (sőt, talán ma még inkább!) jellemzőek a pénzügyi és fenntartási gondok. A kiállítások és a közönséggel ápolt kapcsolat terén viszont számottevő változás, fejlődés figyelhető meg. Új programok indultak és bontakoztak ki, megnőtt a pályázati források jelentősége, kibontakozóban van a szakmai képzés számos formája. Bizonyos vagyok benne, hogy mindebben "Az év múzeuma" pályázat is szerepet játszott. Miként az is, hogy igyekeztünk minden évben minél szélesebb körben ismertetni, bemutatni a nyertes pályázókat és tevékenységüket. Ez nem mindig járt ugyan a remélt eredménnyel, de a Magyar Múzeumok 2008-ig minden évben közölte a pályázókat és a lebonyolítást ismertető-összefoglaló cikket, meg a hozzá kapcsolódó fénykép-összeállítást. Remélem, az elektronikus változatban is így lesz majd.

Nem szeretném adatokkal terhelni az olvasót, néhány számot mégis érdemes ismertetnem. Így azt, hogy 1997 és 2002 között, majd 2007 óta két kategóriában lehetett pályázatot benyújtani:

1. országos múzeumok és megyei múzeumi szervezetek;
2. megyei múzeumi szervezetek tagmúzeumai, települési önkormányzati és egyéb fenntartású (egyházi, alapítványi, üzemi, magán stb.) múzeumok, muzeális intézmények.

2003 és 2006 között három kategória volt:
1. országos múzeumok, megyei múzeumok;
2. országos szakmúzeumok, területi múzeumok, tematikus múzeumok;
3. közérdekű muzeális gyűjtemények és kiállítóhelyek.

E változások is jelzik, hogy a kiírók és bírálók igyekeztek figyelni a felmerülő igényekre és a változásokra egyaránt.

Az eddig eltelt 13 évben összesen 141 pályázat érkezett be, közülük 35 országos vagy megyei múzeumtól, a nagy többség (106) viszont kisebb múzeumtól vagy muzeális intézménytől. Eddig egyetlen intézmény nyerte el kétszer a fődíjat (8 év telt el a két alkalom között); két pályázó egyszer fődíjat, egyszer különdíjat kapott, és három kétszer nyert el különdíjat.

Önmagukban persze ezek a számok kissé megtévesztőek. Ha ugyanis figyelmesebben tanulmányozzuk a pályázókat, látjuk, hogy 1-1 olyan országos múzeum volt, amelyik a 13 év alatt hatszor, illetve négyszer pályázott; 1 országos és 1 mezei múzeum háromszor, 1 országos és 4 megyei múzeum pedig kétszer. A kisebb intézmények kategóriájában 1 volt, amely négyszer, 3, amely háromszor és 22, amely kétszer pályázott. Így tehát a 141 pályázat jóval kevesebb intézményt takar.

Vajon többet tudnak-e ma az emberek a múzeumok munkájáról és eredményeiről? Vajon a szakmabeliek tudják-e, mely intézmények voltak a díjazottak és miért? Vajon maguk a nyertes intézmények éltek-e az elismeréssel saját tevékenységük szélesebb körű bemutatásában, felhasználták-e népszerűsítésükre és hogyan? Vajon szakmai szempontból jól használták-e fel az elismeréssel járó pénzdíjat? Mit kellene, lehetne módosítani a pályázati kiírás szempontrendszerén, a bírálati és a közzétételi folyamaton? Ezek a legfontosabb kérdések, amelyekről érdemes szélesebb körben is eszmét cserélni. Mert csak akkor van értelme az egész programnak, ha ebben is képesek leszünk a megújulásra.


"Az év múzeuma 2009" - pályázati kiírás