Megújult a Sárospataki Nagykönyvtár
KÖNYVTÁR
116 millió forintos kormányzati támogatásból szépült meg a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Nagykönyvtára.
| Szathmáry-Király Ágnes |
2014-05-16 08:13 |
 |
Fotó: Kovács Áron
|
Megkopott falépcsők vezetnek a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának emeleti díszterméhez. A vaskos gerendák közepe centikkel alacsonyabban van, mint szélei. Millió cipőtalp csiszolta lejjebb és lejjebb, adott minden foknak ódon patinát. A protestáns iskolaváros kultikus helyszíne hazánknak. A kollégium fennállása óta diákok tízezrei szívták magukba a tudományt, a könyvek szeretetét, és tanulták meg használni a könyvtárat. A lépcsőfokok koptatásából pedig a turisták is kiveszik részüket, mivel a Tudományos Gyűjtemény klasszicista könyvtárterme Észak-Magyarország egyik legszebb, leglátogatottabb működő műemléke. Az 1806 és 1844 között épült szárny dísztermét a magyar klasszicista építészet nagymestere, Pollack Mihály tervezte. Impozáns kialakításával - intarziás csillagmintás parkettájával, méltóságteljes dór oszlopokra támaszkodó galériájával és fali szekkóival - ma is lenyűgözi a látogatókat. A látványhoz hozzájárul a Pollack tervezte raktárállványzat, melyen huszonkétezer műemléki jellegű, muzeális könyv sorakozik. A látogató elé táruló kép mégis a Joseph Lintzbauer által készített mennyezeti és fali szekkókkal teljes. A díszterem látványának kialakításánál a legapróbb részletekig a tökéletességre törekedett a neves építész. A most elvégzett rekonstrukció csak frissített ezen. Köszönhetően annak a belsőépítészeti és restaurátori munkának, valamint gépészeti beruházásnak, amit egyszeri, 116 millió forintos kormányzati támogatásból végeztek el. Így a legnagyobb biztonságban, méltó körülmények között tudják őrizni az egyházi tulajdonban lévő gyűjtemény felbecsülhetetlen értékű darabjait: kódextöredékeket, ősnyomtatványokat (a XV. században, a könyvnyomtatás kezdetekor nyomtatott könyvek) és unikális kiadványokat a teológia, filozófia és más társadalomtudományok köréből.
Fotó: Hadobás Ingrid
Az utóbbi években többször voltak már olyan jelek, amelyek felújítási munkálatok időszerűségére figyelmeztettek. 2005-ben például beázott a tető, és a mennyezeti szekkó is leszakadt. Azt követően ugyan a tetőszerkezetet felújították és a szekkó helyreállítását is elvégezték, de komolyabb restaurátori munkára nem jutott pénz. A védett műemléki épület klímaproblémái miatt télen öt és nyáron akár 30 Celsius-fokot is mutatott a hőmérő az ideális, állandó 18 fok helyett. Ez a hőmérséklet-ingadozás az itt őrzött könyvritkaságok mellett a fából készült berendezéseket is károsította. Állagmegóvásra sosem volt pénz, a fából készült berendezéshez és a festett falakhoz a díszterem 1834-es átadása óra nem nyúltak szakemberek. Kivéve egy esetet: az átadás után földrengés rongálta meg a szekkót, amelyet a kassai festő két évvel később, 1836-ban kisebb változtatásokkal újra megfestett. Így elodázhatatlan volt már a tavalyi évben kezdődő állagmegóvás, ami körülbelül tíztonnányi dokumentum áthelyezésével járt együtt.
Lorántffy Zsuzsanna Bibliája
A könyvtár a kollégium 1531-es létrehozása után nem sokkal már működött. Az iskola legnagyobb mecénásai, Perényi Péter, majd I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna gondoskodtak a színvonalas kötetről, amik mind az itt zajló oktatást szolgálták. Nemcsak protestáns főnemesi családok köteteit, iratanyagait gyűjtötték össze az évszázadok alatt, a 16. században a külföldi útjukról hazatérő peregrinusok fizetsége alma materük felé az volt, hogy egy-egy könyvet adományoztak iskolájuknak. Amíg a debreceni református nagykönyvtár polcára csak professzori engedélyezése után kerülhetett fel kötet, addig Sárospatakon minden diák szabadon gazdagíthatta iskolája gyűjteményét. A döntés a diák kezében volt: ítélkezhetett arról, hogy ajándékozott könyvének tartalma és tanai megfelelőek, összeegyeztethetőek-e a hely szellemiségével. A kollégium egykori diákja, Kazinczy Ferenc is iskolájának adta el számos könyvritkaságot és páratlan metszeteket tartalmazó gyűjteményét, ahogy tette ezt a 19. és 20. században több magángyűjtő is, akik alkalomadtán adományokkal ugyancsak gazdagították a kollégium állományát. Azonban, amit az elődök összegyűjtöttek, azt a II. világháború vihara megbontotta. 1939 előtt a gyűjtemény legértékesebb részét biztonsági okokból Budapesten, a Nemzeti Bank széfjében helyezték el. Ezt a mintegy 170 darab kötetet és dokumentumot 1945-ben Szovjetunióba vitték, s azok a Nyizsnyij Novgorod-i városi könyvtárba kerültek. Az biztosan tudható, hogy a könyvek olyan szerelvénnyel érkeztek oda, amely Németországból indult, ezért a hivatalos moszkvai álláspont szerint a német seregek vitték el Magyarországról 1944-ben, és az orosz katonák már Berlin közelében találtak rá azokra. A háború utáni években Magyarországon nyomozás is folyt a könyvek sorsának felderítésére. Akkor a két bank hivatalosan azt közölte: a könyveket oroszok vitték el Sárospatakról. A nagykönyvtári katalógusban mindvégig szereplő kiadványokban egytől egyig benne van a sárospataki pecsét. A könyvek származására a 30 évvel ezelőtti feldolgozáskor derült fény, visszaszolgáltatásukra pedig a restitúciós törvény adott lehetőséget. Így 61 év után, 2006-ban a gyűjtemény jelentős része - 136 kiadvány - hazakerülhetett eredeti helyére a sárospataki Nagykönyvtárba. A visszatérő kötetek jelentős része latin nyelvű, teológiai témájú könyv. Közöttük van két értékes, 16. -17. századi kézzel írott, ó-protestáns énekeskönyv, valamint Lorántffy Zsuzsanna Bibliája, amit a fejedelem felesége saját kezűleg látott el jegyzeteivel. Mára a Nagykönyvtár közel 400.000 kötetes könyvanyagát kézirat- és folyóirattár, térképtár, kottatár, iskolai értesítők és gyászjelentés-gyűjtemény, filmtár, hanglemeztár és az elektronikus dokumentumok gyűjteményei egészítik ki. Ezekkel együtt jóval több, mint félmillió irat kutatható az állományban.
