Új vezető a Kazinczy Ferenc Múzeumban
INTERJÚ
Ringer István régész-muzeológust választotta a Petőfi Irodalmi Múzeum a sátoraljaújhelyi filiálé vezetésére. A Kazinczy Ferenc Múzeum igazgatói posztját Fehér József nyugdíjba vonulása után pályáztatta meg a fenntartó.
| Szathmáry-Király Ágnes |
2014-11-22 07:26 |
- Igazgatóként, főosztályvezetőként november 3-án léptél be először a Kazinczy Ferenc Múzeum kapuján. Mégis „bennfentesként”, hiszen Kalla Zsuzsa irodalomtörténésszel az Eltűnt vár nyomában – Kutatások a sátoraljaújhelyi Várhegyen című tárlatnak a kurátora voltál(cikkeink a kiállításról itt és itt olvashatók). Nemcsak te dolgoztál ekkor először a Petőfi Irodalmi Múzeummal, hanem a Kazinczy Ferenc Múzeum valamennyi dolgozója is. Hiszen a PIM mindössze néhány hónappal korábban vette csak át ezt az intézményt. Az akkor kialakult szakmai és emberi kapcsolatok számítottak-e a döntésedben, hogy megpályázod a múzeum irányítását?
 |
- Számított, persze. Fontos, hogy nem ismeretlen helyre kerültem, hanem az említett munka kapcsán az itteni kollégákat és magát a múzeumot, a benne rejlő lehetőségeket is megismertem. A Petőfi Irodalmi Múzeumban pedig egy fiatalos, jó szellemiségű intézményt láttam meg. Az őket jellemző frissesség, nyitottság megfogott engem. Szimpatikus volt, hogy habár ők egy bizonyos szakágat képviselnek magas színvonalon, nyitottak más tudományágakra, azok bemutatására. Nagyon jó látványtervező ötleteik vannak, színvonalas kiállítástervező és -építő csapat.
- Az I. Rákóczi György ágyúöntő műhelyének feltárásáról szóló hír bejárta az országot. 2006 óta bábáskodsz régészként az idén látogathatóvá tett leletegyüttes felett. Óriási szakmai siker ez 34 évesen. Mégis úgy döntöttél, hogy most a régészetet kissé félretéve, más területen is kipróbálod magad. Nehéz döntés volt? Miért hoztad meg?
- Az említett projektben nagy szerepe volt a szerencsének – ezt azért el kell mondanom –, bár talán a dolog pozitív kifutásához nekem is volt némi közöm. Szerencse volt maga a lelet, a felfedezés és az, hogy ilyen rövid időn belül pályázati lehetőség nyílt a feltárás bemutatására, arra, hogy ez a kiállítás megvalósuljon; hiszen ez általában nem így van. Nagyon sok ember munkája van benne, és éppen jó időpontban történtek a dolgok. Azt gondolom, hogy az ágyúöntő műhely átadása jó lezárása volt a sárospataki munkának. Majd jött egy impulzus, miszerint jót tenne, ha másfajta munkákban is kipróbálhatnám magam: szervezői, intézményvezetői munkakörben, amire Sárospatakon nem nyílt volna módom. A szakmától persze próbálok nem elszakadni; a konferenciákon és publikációkkal igyekszem jelen lenni a régészetben. De itt egy nagyon vonzó és inspiráló menedzseri, múzeumépítő-munka körvonalazódik.
- E. Csorba Csilla főigazgató a múzeum Radnóti-kiállításának megnyitóján mutatott be téged mint az intézmény új vezetőjét, és ez alkalomból egy karmesterpálcát is kaptál. Miért éppen ezt adta? Megindokolta?
- Szimbolikus tárgy, ami arra utal, hogy egy teljesen új szerepkör vár rám. Hiszen itt adva van egy kollektíva, igaz, nem túl nagy létszámú, de mégiscsak egy csapat, amelynek az élére kerültem. Őket irányítva, természetesen velük közösen, de mégis az élükre állva, karmesterként kell levezényelnem a dolgokat. Erre utalt ajándékával főigazgató asszony. Új szerep ez számomra, hiszen eddig elméleti alapon közelítettem meg az ehhez a munkakörhöz kötődő dolgokat, itt pedig most konkrét munka vár: az együtt gondolkodás, munkálkodás a kollégákkal. Eddigi benyomásaim alapján abban bízom, hogy működni fog, együtt eredményesek leszünk.
- Jelenleg két állandó tárlata van a múzeumnak – a névadó Kazinczyról és a sátoraljaújhelyi várról. És még számtalan üres tere… Mik a tervek, mi töltöd majd meg őket?
- Nagyon fontos, hogy a múzeum profilját szélesítsük a kiállítások kínálatában, tematikáiban is. Az egy adottság, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályaként alapvetően az irodalmi arcél dominál: részben a nagy, állandó kiállítást illetően a Kazinczy-kultusz kapcsán is, de főként a cserélődő időszaki tárlatokban. Úgy érezem, fontos, hogy ezek mellé – és semmiképp sem rovására –, a Kazinczy és a művészetekhez hasonló színvonalú állandó természettudományi és idővel történeti, helytörténeti tárlata is legyen az intézménynek. Hiszen ez a múzeum – ha a fenntartói-szervezeti keretétől és a jogi helyzetétől eltekintünk – mégiscsak Sátoraljaújhely múzeuma. Itt kell helyet teremteni annak, hogy a város és a régió történetét, azt a roppant gazdag múltat bemutassuk; ami nem mellesleg kiválóan feldolgozott, hiszen több kutatói generáció is foglalkozott a város helytörténetével. Ránk az a feladat vár, hogy mindezt a muzeológia eszközeivel bemutassuk. A természettudományi kiállítás a jövőben a másik nagy pillére és értéke lehet a múzeumnak. A Zemplén élővilágát egyedülálló módon bemutató tárlat megvalósításához nemcsak a rendkívül gazdag gyűjtemény, hanem a tudományos háttér is megvan Hegyessy Gábor biológus személyében. Az időszaki tárlatok témájában pedig az irodalom mellett megjelenhetnek majd a szűkebb és tágabb környezet legújabb történeti kutatásai, régészeti feltárásai is. A három nagy pillér tehát mindenképp a Kazinczy-kultusz, a természettudomány és a helytörténet lehet.
Sokszínű, és sokszínűségénél fogva szélesebb társadalmi kör számára vonzó múzeumot szeretnénk.
- A köztudat egy intézményként tekint a nyelvújító egykori birtokán található Magyar Nyelv Múzeumára és a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumra. Fehér József személye miatt is, akinek jelentős szerepe volt a széphalmi intézmény megalakulásában, majd évekig vezette is azt. Márpedig ez ma már két külön főosztály, más-más profillal. Szükség van arra, hogy ez tudatosodjon a látogatókban?
- Köztudatban a két intézmény szerepe valóban kicsit egybemosódik. Fontos, hogy önálló karakterként, önálló arculattal jelenjen meg a Kazinczy Ferenc Múzeum, amelynek legalább annyira markánsnak kell lennie, mint a Magyar Nyelv Múzeumáénak a nyelvújító egykori birtokán. Ha a saját, már említett három fő területre – Kazinczy-kultusz, a természettudomány és a helytörténet – próbálunk meg hasonló színvonalú szolgáltatást nyújtani, mint a PIM másik, széphalmi főosztálya a nyelvészet és Kazinczy-kultusz terén, akkor ez a két intézmény remekül elfut egymás mellett, sőt erősítheti egymást. Szó sincs konkurenciáról. Így az operatív együttműködés, a programokban való közös gondolkodás, a nagyobb rendezvényekben való hatékony együttműködés mindenképpen prioritás. A Kazinczy Ferenc Múzeumra nézve emellett mégis mindenképpen fontos, hogy a sarokpontokat megerősítve fejlődjünk, önállósodjunk.
- Egy múzeum ma már nemcsak kiállítótér, hanem közösségi tér is. A felújítás előtt, Fehér József korábbi igazgató idején valóban nyüzsgő kulturális intézmény volt. A hosszan tartó felújítás után - amikor zárva volt az intézmény, és kicsit elszoktak tőle a látogatók - hogyan vonzzátok majd be ismét a közönséget, hogy magukénak érezzék újra a múzeumot?
- Egy arculat- és brandtervezés mindenképpen ráfér a múzeumra. Ennek első látványos jele lehet a webes megjelenés. Erről és a direkt marketingeszközökről közösen gondolkodunk a kollégákkal. Mindez rövid távú cél, amelynek eredményeit a következő negyedévben lehet és kell is látni, majd fokozatosan erősíteni a kiállítások és rendezvények kapcsán. Fontosnak tartom, hogy a városi társadalommal élő, szorosabb kapcsolat jöjjön létre. Nemcsak a kiállításokban, hanem a rendezvényekben, programokban is szeretnénk színesíteni. Előadás-sorozatokat, múzeumi estéket szeretnénk különböző tudományágak képviselőivel, hogy ezzel is nyissunk a közönség, a látogatók felé.
