A pesti Városliget története
BESZÁMOLÓ II.
Jámbor Imre a MUT városfejlesztési konferenciáján a Városliget eredeti állapotának visszaállítása, illetve klasszikus funkcióinak megőrzése mellett érvelt.
| Kocsis Katica |
2015-04-22 17:28 |
A tájépítész előadásában időben egészen messzire vezet minket, a 18–19. század fordulójára, amikor Európában az első népkertek megalakultak. Elmondja, hogy ezek a nagy zöld területek fontos szerepet játszottak az emberek életében, kvázi egészséges szigetként működtek a túlzsúfolt városi szövetben, illetve fontos közösségi találkahelyekként funkcionáltak. A romantika korában ezek a kertek szimbolizálták az ember és a természet harmonikus viszonyát, illetve alapvetőek voltak a nemzetté válás folyamatában is, teszi hozzá az előadó, majd rátér a budapesti viszonyokra, és kiemeli, hogy míg a budaiak a hegyekben kellemesen feltöltődhettek egy-egy séta során, addig a pestieknek erre nem volt lehetőségük, hiszen ezt a területet füves pusztaság borította. Ugyanakkor létezett egy 130 hektáros legelő a Rákos-patak vízgyűjtő területén, melynek birtokviszonyai egészen a 18. század végéig tisztázatlanok voltak, amikor Batthyány hercegprímás kibérelte a területet, és tervszerű fejlesztésbe fogott: vállalta a terület rendezését és növényesítését, illetve a mocsár ligetesítését.
A Városliget eszményített képe 1860 körül
A Városliget történetének következő fontos fejezete, mikor József nádornak köszönhetően 1808-ban megalakult a Szépítő Bizottmány, amelynek legfontosabb célja volt Pest nagyvárosi arculatának kialakítása. Jámbor hozzáteszi: a nádornak köszönhető, hogy a Városliget bekerült a legfontosabb fejlesztési területek közé, ő ismerte fel ugyanis, hogy egy európai nagyváros nélkülözhetetlen eleme egy népkert, ahol a városi polgárság kellemesen és hasznosan töltheti el szabadidejét. 1813-ban pályázatot írtak ki a park kialakítására és koncepciójának megalkotására, amelyet Christian Heinrich Nebbien nyert meg, aki gazdasági tanácsosként vállalta a birtok rendezését.
Jámbor elmondja, hogy Nebbien képalkotó szándéka jól érvényesült a liget kialakításában, a tanácsos szoborszerű növényszigeteket, az aranymetszést követő utakat, festményszerű zugokat álmodott meg hármas körútrendszerrel, amelyen az autók hat irányban korzózhattak. A tájépítész hozzáteszi, hogy a híres népkerteket, az Englischer Gartent vagy a Central Parkot tekintve a Városliget arányosnak mondható, sőt ez volt Európában az első olyan népkert, amelyet az állam saját pénzéből a saját polgárai számára készíttetett el.
Az előadó úgy látja, hogy Nebbien terve a legszebbek közé tartozik, aki egyszerre törekedett az esztétikus, illetve a gazdaságos megvalósításra. Jámbor ezen állítás mellett érvelve a liget alaprajzára különböző egyeneseket húz, amelyekkel érdekes térbeli összefüggésekre mutat rá: a park bejáratánál található rondó átlói a Descartes-féle koordináta-rendszer két tengelyének felelnek meg, amelynek abcisszájára éppen „ráfekszik” a Városligeti-tó. A tó másik oldalából húzott egyenes és az arra merőleges vonal pedig éppen a kilátó átlóit adja. Jámbor kiemeli még, hogy a rondó szélessége éppen 100 öl, a tó pedig egy 300 öl hosszú és 158 öl széles téglalapba írható be, ezt a két értéket egymással elosztva éppen 1,62-t kapunk, ami megfelel az aranymetszés arányának. Az előadó tehát kimutatja, hogy a liget eredeti állapotában nemcsak az esztétikum, hanem a ráció is érvényesült.
Ezt követően elmondja, hogy az Állatkert idetelepítése ezt a rendet még nem borítja fel túlságosan, drámai változást csak az 1896-os országos kiállítás, a Hősök tere megépítése, illetve a vasút kiépítése hozott. Ekkor teljesen beépítik ezt a területet, annak ellenére, hogy a liget mögött hatalmas üres tér terül el. A kiállítást követően elkezdődik ugyan a rekonstrukció, de az eredeti állapotokat már nem állítják vissza.
Jámbor szerint jelen korunk is számos kárt okozott a liget eredeti állapotában, elég csak megemlíteni a BNV-t, amelyet szerencsére már kitessékeltek a zöld területről, vagy ott van a PeCsa, amely az előadó szerint szintén rontja a Városliget megjelenését. A tájépítész úgy látja, a Városliget szerepe az, hogy zöld park legyen, és egyetlen funkciója a passzív rekreáció biztosítása, ezért ő fontosnak tartaná az eredeti állapotok visszaállítását, hiszen úgy látja, hogy amint a Central Park funkciója sem változott az évszázadok alatt, úgy a Városliget is megmaradhatna a város üde zöld foltjának.
