140 éves a Jász Múzeum!
SZÜLETÉSNAP
A Jászság történelmi múltjához méltóan ünnepeltek Jászberényben.
| Kiss Erika |
2014-11-20 14:28 |
Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója azt mondta, hogy egy kis intézmény sosem létezhetett segítők, támogatók nélkül. Kérni is tudnia kell, de a segítséget megköszönni is. S, ha egy intézmény 140 éves, akkor bizony sok a segítő, a támogató és sok a megköszönni való is. Így aztán a múzeum jubileumi ünnepsége is több órán át tartott.
A vendégsereg a Déryné Rendezvényház nagytermét töltötte meg pénteken zsúfolásig. A tudományos, a szakmai munka jelenbéli, országosan is ismert és elismert jeles képviselői, a társintézmények vezetői, dolgozói, a jászsági települések vezetői, a helytörténettel foglalkozó civilszervezetek küldöttei és az önkéntesek népes tábora is jelen volt, amikor a múzeumigazgató köszöntötte a vendégeket. Kiemelte, hogy a Jász Múzeum 140 éve áll a tudomány és a közművelődés szolgálatában. Ez idő nagy részében Jászberény városa volt a fenntartója, mert eleink fontosnak tartották a jász identitás, a kistérség történelmi múltja tárgyi és szellemi értékeinek megőrzését és bemutatását, a fiatalok számára az átörökítést.
Szabó Tamás, Jászberény polgármestere – úgyis, mint a múzeum jelenlegi fenntartója – fontosnak mondta, hogy a város közössége számára minden korban volt helye, szerepe a múzeumnak. A tevékenysége hasznos, szerteágazó, a múlt és a jövő záloga, s nemcsak a Jászság, de a Kis- és Nagykunság hagyományőrzői számára is. A város idegenforgalmi szerepének növelésében pedig a jövőbeni feladatokat is körvonalazta, amiben a Jász Múzeumnak sokoldalú, értékközvetítő szerepet szánnak.
A jászberényi múzeumot a jubileum alkalmából dr. Vígh Annamária, az EMMI Közgyűjteményi Főosztályának vezetője levélben köszöntette. Ebben kiemelte, hogy a 140 év során Jászberény támogatása folyamatos volt, hiszen a helyi kulturális élet egyik meghatározója is a múzeum. A vidéki kismúzeumok között rangos helyet vívott ki a maga 70 ezer műtárgyával, 16 ezres dokumentum-gyűjteményével, 37 ezres könyvtárával és az évi 18 és félezer látogatójával. A nagy érdeklődés mellett zajló rendezvényei, kiállításai Jászberény és a Jászság kulturális életének meghatározói. Kiemelte, hogy a közösségépítés, a minőségelvű kultúraközvetítés, ami Jászberényben is történik, a mai kor kihívása, melynek a múzeum eleget is tesz.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei közgyűlés elnöke, Kovács Sándor – úgy is, mint közel ötven éven át a fenntartó szervezet jelenlegi vezetője – a tradíció, a hagyomány ünnepének nevezte a múzeum jubileumát. Azt mondta el, hogy a múzeumnak küldetése van, nemcsak tárgyak, dokumentumok, történelmi korok dokumentumainak őrzője, hanem a tradíciók továbbvitelének is fontos szereplője.
Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője azt hangsúlyozta, hogy a jászok összetartozásának aktív részese a Jász Múzeum, s az általa is támogatott hagyományőrző közösségek működésének letéteményese. Az elmúlt 20 évben kiteljesedő jász- és kunkapitányok hagyományőrző szerepe is szóba került a köszöntők során, számosan köszöntötték a múzeumot, mely a jász hagyományok ápolásában – a néptánctól a, viseletektől a hímzéskultúrán át, a népi ételek reneszánszáig - is kiemelkedő szerepet vállalt.
A folytatásban Hortiné dr. Bathó Edit a 140 éves intézmény történetét foglalta össze az 1874 karácsonyán történt alapítástól, emlékezve Sipos Orbánra, az alapítás ötletgazdájára. Az első számú leltári tárgyról, a Jászkürtről is szó esett a törökkori dokumentumok, redemptiós iratokon át Napóleon csészéjéig, Rákóczi zsoldgyűjtő ládájáig, a gazdag – ámde a széles közönség által kevéssé ismert - képzőművészeti gyűjteményig. Az első 30-40 évben a gyűjtemény ott volt, ahol annak őre dolgozott. Ha rendőrkapitány volt a múzeumőr, akkor a rendőrség épületében, ha gimnáziumi tanár, akkor a jeles iskola falain belül. Csak az 1930-as években kapta meg azt az épületet – ahol most is található – a gyűjtemény, ahol már az egyszemélyes vezetés mellett kiállítást is rendezhettek, s látogatókat is fogadhattak.
A Jász Múzeum sosem létezett a helyi közösség összefogása, támogatása nélkül. Mindig volt egy olyan szellemi holdudvara, mely éltette. Így születhettek kiadványok, könyvek sorozatai, melyek a Jászság tudományos kutatásainak eredményeit máig őrzik. A múzeumok fenntartásának változásai hozták a főállású dolgozók számának csökkentését. Így ma a Jász Múzeum úgy tud a hét hat napján nyitva lenni, látogatókat fogadni, rendezvényeket tartani, hogy 18 önkéntes segíti a munkájukat. E téren úttörő is egyben a Jász Múzeum, ma már ismert szerte az országban az önkéntesek munkája.
Az ünnepségen szó esett a múzeum jelentős kiadói tevékenységéről. A Jászsági Füzetek kiadványsorozat, mely 1967-ben indult az 51. kötetnél tart. A Redemptió, a jász és kun települések honismereti folyóirata pedig 1994-ben indult. A húsz évéről Pap Izabella levéltáros beszélt abból az alkalomból, hogy a folyóirat repertóriuma is megjelent a Jász Múzeumért Alapítvány kiadásában. Mert alapítványt is létrehoztak, hogy a támogatásokat fogadni tudják a jelenbéli szabályok szerint.
Deme Péter, a Pulszky Társaság Magyar Múzeumi Egyesület elnöke köszöntőjében a Jászkunságon túli szellemi kisugárzásról beszélt. Nem véletlen, hogy az egyesület által alapított díjat, az Év Múzeuma elismerést már 1998-ban megkapta a Jász Múzeum. Szerteágazó tevékenységet magas színvonalon végeznek széles társadalmi kapcsolatrendszerrel, talán ez is a titok, de mindenképpen a jelen kihívása egy kis múzeum számára - fogalmazott az elnök. A siker kulcsa a változó körülményekhez való alkalmazkodás pedig talán példaként is szolgálhat.
Se szeri, se száma nem volt a köszöntőknek, mert jász- és kunkapitányok, civil szervezetek, társintézmények közelről és távolról, hagyományőrzők hada következett az ünnepség záró részében. A Jász Múzeum se akart adósa maradni senkinek, így sok segítőnek, támogatónak ők is köszönetet mondtak. A dicsérő, elismerő szavaknak aztán csak véget vetett az éhség, meg az üzenet, hogy elfő az étel! Így az Ifjúsági Házban fehér asztal mellett folytatódott az eszmecsere, a baráti beszélgetés, az ünneplés.
A fotókat Bugyi Gábor készítette.
