Politika és múzeum
NAGY-BRITANNIA
Angol politikusok gondolkodnak a múzeumok finanszírozásáról és a minisztérium szerepéről a választások előtt.
| Deme Péter |
2015-05-12 14:00 |
Jóllehet a választások május 7-én lezajlottak az Egyesült Királyságban, s tudjuk az eredményt is, nem fölösleges röviden hírt adni arról a vitaestről, amelyet április 30-án a londoni Imperial War Museumban rendezett a Museums Association és a National Museums Directors’ Council és amelyről május 6-án számolt be a MA honlapja és hírlevele
A Simon Tait művészeti író által moderált (és mint később a források hozzátették, kizárólag az angol helyzettel foglalkozó) eseményen Ed Vaizey (konzervatív) kulturális miniszter visszautasította azt az állítást, hogy a lottóalap korábbinál nagyobb részének a művészetek területére történő irányításának, a költségvetési támogatás csökkentésének elleplezése lett volna a célja. Állítása szerint az a döntés, hogy a lottó általi finanszírozást 16-ról 20 %-ra emelik, még akkor született, amikor a konzervatívok ellenzékben voltak. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy a konzervatívok, ha kormányon maradnak, a költségvetési támogatást további 23 %-kal csökkentik, ezt felelte: „Nem tudjuk, milyen mértékű csökkenésre lesz szükség a deficit megszüntetés érdekében”.
Wilf Stevenson, a Munkáspárt felsőházi kulturális szóvivője kijelentette, ők sem tudják „visszacsinálni” a támogatások csökkentését, sőt, ami a konzervatív kormány alatt történt, „csak a kezdet”. „Ha az a helyzet, hogy nem akarjuk emelni se a jövedelemadót, se más adókat, és azt mondjuk, további támogatáscsökkentések lesznek az egészségügyben és más ’védtelen’ területeken, akkor a művészetek óhatatlanul ide tartoznak.„– tette hozzá.
A liberálisok felsőházi kulturális szóvivője, Jane Bonham-Carter azt állította, abban különböznek a konzervatívoktól, hogy nem fogják a végletekig csökkenteni a támogatást. „Hiszünk abban, hogy a költségvetésnek egyensúlyban kell lennie, de abban nem, amit a konzervatívoktól hallunk, a jelentős csökkentésben, amely elkerülhetetlenül hatással van a múzeum szektorra.”
Arra a kérdésre, hogy a pódiumon ülők hogyan birkóznának meg a London és a régiók közötti finanszírozási egyenlőtlenséggel, Vaizey miniszter azt felelte, egy szervezet esetén a londoni cím nem jelenti azt, hogy a kapott támogatás nem jut el máshová is. Szerinte a nemzeti/országos múzeumok tevékenysége az egész országra kiterjed. Ismer olyan véleményt, amely szerint vidékre kellene költöztetni a nagy intézményeket, ennek nem látja értelmét, tette hozzá.
Annak a kérdésnek a kapcsán, hogy Ed Millibandnak egy, a művészetek, a kultúra és a kreatív ipar kérdéseivel foglalkozó miniszterelnöki bizottság felállítására vonatkozó terve a DCMS-t (Department of Culture, Media and Sport) feleslegessé tenné-e, Stevenson kijelentette, az évek során a DCMS annyi pénzt és szakembert vesztett, hogy már nem is igazi minisztérium. Szerinte egy munkáspárti kormány a „gyenge és nem igazán hatékony” minisztérium megerősítésére koncentrálna. Elismerte ugyan, nem tudja, hogyan működne a gyakorlatban egy ilyen bizottság, de azt állította, hogy a kultúrát „a kormányzás középpontjába” állító javaslat segítene a minisztériumok közötti együttműködésben jelentkező „létező nehézségeket” megoldani és lehetővé tenné, hogy a kultúra jobban kapcsolódjon olyan területekhez, mint az oktatás vagy a bűnüldözés.
A vitáról beszámoló írással egyidőben jelent meg egy másik, roppant érdekes összeállítás A múzeumi szakemberektől többet várnak el a költségvetési megszorítások miatt címmel. A 669 válasz elemzéséből kiderül, hogy a Museums Journal vizsgálata alapján a múzeumi szakemberek többsége (65 %) szerint a költségvetési támogatáscsökkentés nyomán az intézményvezetés többet vár el tőlük, 44 %-uk pedig aggódik állása biztonsága miatt, 50 %-uk pedig többet dolgozik, nehogy elbocsátásra kerüljön.
