Igazgatói kinevezések Olaszország állami múzeumaiban
FORRADALOM?
Olaszország legjelentősebb állami múzeumai élén húsz igazgatóból hét külföldi. Az intézmények vezetése nemzetközi érdeklődést kiváltó munka lett? Fiatalodás? A múzeumvezetés női életpályamodellként is értelmezhető? ITADOKT megírta.
| Magyar Múzeumok Online |
2015-09-14 09:04 |
Dario Franceschini olasz kultuszminiszter nemrégiben nevezte ki azt a húsz új igazgatót, akik – nemzetközi pályázat keretében – Olaszország legjelentősebb állami múzeumait fogják irányítani. A „szuperigazgatók” közül hét külföldi, négyen pedig külföldről hazatérő olasz. A nemek közötti arány is ideális: tíz férfi és tíz nő. Az átlagéletkor ötven év, a legfiatalabb harmincnégy, a legidősebb hatvanhárom éves - írta Slama Györgyné Börcsök Gizella az Itadokt.hu oldalon megjelent cikkében.
A témát részletesen feldolgozó szövegből kiderül, az olasz kultuszminiszter kulturális reformjának részeként meghirdetett nyílt nemzetközi pályázati eljárás keretében döntöttek a „szupermúzeumok” igazgatóiról. A 2015. január 8-án megjelent felhívásra több mint 1.200 pályázat érkezett (1.222-ből 80 külföldi), amelyeket öt kiemelkedő hírű szakértőből álló – Paolo Baratta, a Velencei Biennale menedzser-igazgatója által elnökölt – bírálóbizottság értékelt. A Berlinből, Párizsból, Londonból, illetve Itáliából érkezett zsürorok kiválasztották azokat, akiknek májusban és júniusban személyes interjú során nyílt lehetőségük bizonyítani rátermettségüket. A rekordszámú (köztük sok külföldről érkezett) pályázat kapcsán nyilatkozta Dario Franceschini: „Elképesztő eredmény ez, amire büszkék vagyunk. Nagyon fontos jelzés, jelentős figyelem a világ valamennyi nagy múzeuma részéről. Még sosem volt olyan ország, amely a legnagyobb állami múzeumait nemzetközi pályázati eljárásba vonta volna be.”
A komplex kiválasztási eljárás augusztus 18-án zárult, amikor is a Kulturális Minisztérium (MiBACT) honlapján megjelent a nyertesek listája. A húsz, autonómiát élvező legnagyobb olasz múzeum közül hét élére külföldi igazgató került, valamennyi az Európai Unió országaiból: három német, két osztrák, egy brit és egy francia. Négy új, olasz igazgató külföldről tér haza, jelentős szakmai és vezetői tapasztalatokkal: hárman az Egyesült Államokból és egy Franciaországból. Szakmájukat tekintve tizennégyen művészettörténészek, egy muzeológus és kulturális menedzser, további egy kulturális menedzser. „Az elmúlt hónapok során, amikor a világ legnagyobb múzeumai vezetőivel és számos kulturális minisztériumi kollégával találkoztam – nyilatkozza Franceschini –, tanúja lehettem annak az elismerésnek, amely állami múzeumaink igazgatóinak nemzetközi kiválasztási eljárását övezte. Történelmi lépés ez Olaszország és múzeumai számára, amely sokéves lemaradást hoz be, és – a múzeumi rendszer modernizálásának érdekében – mintegy lezárja a Minisztérium reformját. Az olasz múzeumoknak a nyitás irányába kezdeményezett, új személyzeti politikája, ez évi eredményeik és a valorizálásukba való befektetések mutatják, milyen jelentősen tudnak hozzájárulni az ország növekedéséhez azok a bátor döntések, melyek az örökség jobb védelmét, hasznosítását jelentik az állampolgárok és a világ valamennyi tájáról érkező turisták számára.”
Börcsök Gizella arra is felhívta a figyelmet, hogy Franceschini reformjával és a szuperigazgatók nemzetközi pályázat útján történő kiválasztásával nem mindenki ért egyet. Az eredményhirdetés kapcsán megjelent újságcikkek között is találunk olyanokat, amelyek kritizálják, sőt egyszerűen elítélik, hibás döntésnek tartják a külföldiek kinevezését. A legdurvábban Vittorio Sgarbi nemzetközi hírű művészettörténész, az Urbinói Önkormányzat kulturális vezetője (assessore) támadja a miniszter döntését:
„Franceschini megalázta az olaszokat”. „Senki nem vonja kétségbe a kiválasztottak kompetenciáját, de az mégsem lehet, hogy a külföldiek eleve nagyobb szakmai hozzáértéssel rendelkeznének a mi szakembereinknél.” Az Agenzia Giornalistica Italia római online újság – Sgarbit idézve – így zárja a híradást: „valóban kiváló és méltó igazgatók kiválasztásához nem lett volna szükség ilyen hosszú és komplikált eljárásra, egy miniszter számára elegendő lett volna az életrajzok tanulmányozása, figyelembe véve olyan tényezőket is, mint az adott munkakörben eltöltött évek száma, tapasztalata. Ez a kiválasztási eljárás nem előre, hanem hátralépést jelent, olyan megalázást, amelyet el lehetett és el kellett volna kerülni.” Sgarbi, az „örökös vitatkozó” természetesen a saját hivatalos Facebook-oldalán is kifejezi felháborodását, és augusztus 20-i bejegyzésében egy videót tesz közzé, melyet így vezet be: „A külföldi igazgatók olasz múzeumokba való kinevezése példátlan visszaélés. Az olasz pályázók objektíve magasabb végzettséggel rendelkeznek, mint a kinevezettek.”
Dario Franceschini reformját a tavaly december 23-án aláírt ún. Decreto musei, vagyis (az olasz múzeumi rendszer újraszervezéséről és valorizációjáról szóló) „múzeum-rendelet” alapozta meg. Ez irányozta elő, többek között, a legnagyobb múzeumok igazgatóinak nemzetközi pályázat útján történő kiválasztását. A rendelet bemutatását, ismertetését bevezető sorokban maga a miniszter így nyilatkozik: „Olaszország új lapot kezd. E változásnak köszönhetően, mely a múzeumi rendszer átszervezését, valamint az azt követő kiemelkedő hasznosítást érinti, a kulturális örökség ismét a kormány döntéseinek középpontjába kerül.” Így jött létre az új olasz múzeumi rendszer, amely húsz önálló múzeumból és egy tizenhét regionális központot érintő hálózatból áll. Ennek legfőbb feladata a különböző fenntartású múzeumok és kulturális intézmények közötti folyamatos párbeszéd a közönségnek nyújtandó, mind integráltabb kínálat összehangolására.
Slama Györgyné Börcsök Gizella cikkének egésze, folytatása az itadokt.hu oldalon olvasható!
