Festmények Kanadából
ADOMÁNY
Ördögh László alkotásaival gazdagodott a miskolci múzeumi gyűjtemény.
| Herman Ottó Múzeum |
2016-02-10 07:57 |
A Miskolcon született és munkásságával részben ide kötődő Ördögh László képei eddig nem szerepeltek a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében. A művész családjának köszönhetően a Kanadából érkezett festmények által azonban ez a hiány immár megszűnt. A művész nyolc festménye lelt otthonra a múzeumban.
Ördögh László 1923. március 12-én született Miskolcon. Festészeti tanulmányait 1942-ben kezdte a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Művészetének arculatára, látásmódjára nagy hatást gyakorolt főiskolai mestere, Burghardt Rezső, aki ez időben a Miskolci Művésztelepnek is vezetője volt. Mester és tanítványa mind Budapesten, mind Miskolcon szorosan együtt dolgozott. 1947-ben, amikor Burghardt Rezső elhagyta a Miskolci Művésztelepet, Ördögh László is hátrahagyta szülővárosát, és Budapesten telepedett le. 1949-ben olaszországi tanulmányúton járt, majd három éven át a Képzőművészeti Főiskola tanársegédjeként működött. Feleségével, Janz Mária belsőépítésszel együtt szoros kapcsolatban állt a Nagymarosi Művésztelep közösségével, a hatvanas évektől kezdve a Zsennyei Alkotóház munkájának rendszeres résztvevője lett. A Vas megyei baráti kapcsolatok, valamint a vidék természeti szépségei 1985-ben végleg elcsábították a fővárosból, és Zsennyén telepedett le. Itt élt és alkotott 2007-ben bekövetkezett haláláig.
A szárnyait próbálgató festőnövendék alkotásai már 1945-ben rangos tárlaton szerepeltek Miskolcon. A Borsod-Miskolci Képzőművészek Szabad Szervezete által rendezett kiállításon a nála évtizedekkel idősebb alkotók (többek között Döbröczöni Kálmán, Imreh Zsigmond) munkái mellett Ördögh Lászlótól négy olajfestmény is bemutatásra került. Budapestre történő távozása után munkássága sajnálatos módon kiszakadt a térség vérkeringéséből. Miskolc művészeti életével a későbbiekben nem tartott kapcsolatot, a Herman Ottó Múzeumba – amely jellemzően a helyi kiállításokról vásárolva gyarapíthatta kortárs képzőművészeti gyűjteményét – életművéből nem kerültek be alkotások.
A művész családjának köszönhetően ez a hiányosság nemrégiben felszámolásra került: a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteménye Ördögh László nyolc olajfestményével gyarapodott. Az ajándékba kapott alkotások Kanadából érkeztek Miskolcra. A nagylelkű donátor arra is gondot fordított, hogy a kollekció darabjai – miközben szemet gyönyörködtető kolorizmusukkal, szenvedélyt tükröző festésmódjukkal az életmű egészének reprezentánsai – témavilágukat tekintve jellemzően a borsodi térséghez kapcsolódjanak. A Sajó-part felsőzsolcai szakaszának látványát megörökítő, ötvenes évekbeli tájképek, a hetvenes évekre tehető, Sajószentpéter környéki inspirációra született kukoricatörés-jelenet azt mutatják, hogy noha a festő térségünk művészeti életében távozását követően nem vett részt, szülőföldjétől nem szakadt el. Az itt nyert élmények fontos helyet kaptak munkásságában.
Ördögh László ajándékba adott alkotásai az impresszionizmus tanulságaival fűszerezett, lírai hangulatokban gazdag hazai természetfestészet élvonalát képviselik.
A Miskolcon született és munkásságával részben ide kötődő Ördögh László képei eddig nem szerepeltek a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében. A művész családjának köszönhetően a Kanadából érkezett festmények által azonban ez a hiány immár megszűnt. A művész nyolc festménye lelt otthonra a múzeumban.
Ördögh László 1923. március 12-én született Miskolcon. Festészeti tanulmányait 1942-ben kezdte a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Művészetének arculatára, látásmódjára nagy hatást gyakorolt főiskolai mestere, Burghardt Rezső, aki ez időben a Miskolci Művésztelepnek is vezetője volt. Mester és tanítványa mind Budapesten, mind Miskolcon szorosan együtt dolgozott. 1947-ben, amikor Burghardt Rezső elhagyta a Miskolci Művésztelepet, Ördögh László is hátrahagyta szülővárosát, és Budapesten telepedett le. 1949-ben olaszországi tanulmányúton járt, majd három éven át a Képzőművészeti Főiskola tanársegédjeként működött. Feleségével, Janz Mária belsőépítésszel együtt szoros kapcsolatban állt a Nagymarosi Művésztelep közösségével, a hatvanas évektől kezdve a Zsennyei Alkotóház munkájának rendszeres résztvevője lett. A Vas megyei baráti kapcsolatok, valamint a vidék természeti szépségei 1985-ben végleg elcsábították a fővárosból, és Zsennyén telepedett le. Itt élt és alkotott 2007-ben bekövetkezett haláláig.
A szárnyait próbálgató festőnövendék alkotásai már 1945-ben rangos tárlaton szerepeltek Miskolcon. A Borsod-Miskolci Képzőművészek Szabad Szervezete által rendezett kiállítás a nála évtizedekkel idősebb alkotók (többek között Döbröczöni Kálmán, Imreh Zsigmond) munkái mellett Ördögh Lászlótól négy olajfestményt is bemutatott. Budapestre távozása után munkássága sajnálatos módon kiszakadt a térség vérkeringéséből. Miskolc művészeti életével a későbbiekben nem tartott kapcsolatot, a Herman Ottó Múzeumba – amely jellemzően a helyi kiállításokról vásárolva gyarapíthatta kortárs képzőművészeti gyűjteményét – életművéből nem kerültek be alkotások.
A művész családjának köszönhetően ez a hiányosság nemrégiben felszámolásra került: a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteménye Ördögh László nyolc olajfestményével gyarapodott. Az ajándékba kapott alkotások Kanadából érkeztek Miskolcra. A nagylelkű donátor arra is gondot fordított, hogy a kollekció darabjai – miközben szemet gyönyörködtető kolorizmusukkal, szenvedélyt tükröző festésmódjukkal az életmű egészének reprezentánsai – témavilágukat tekintve jellemzően a borsodi térséghez kapcsolódjanak. A Sajó-part felsőzsolcai szakaszának látványát megörökítő, ötvenes évekbeli tájképek, a hetvenes évekre tehető, Sajószentpéter környéki inspirációra született kukoricatörés-jelenet azt mutatják, hogy noha a festő térségünk művészeti életében távozását követően nem vett részt, szülőföldjétől nem szakadt el. Az itt nyert élmények fontos helyet kaptak munkásságában.
Ördögh László ajándékba adott alkotásai az impresszionizmus tanulságaival fűszerezett, lírai hangulatokban gazdag hazai természetfestészet élvonalát képviselik.
