Mocsárciprusok Miskolcon
PANNON-TENGER
Világritkasággal nyílt meg a Herman Ottó Múzeum új állandó kiállítása: 7 millió évvel ezelőtti mocsárciprusok köré épülve mutatja be a miocén kort.
| Szathmáry-Király Ágnes |
2013-11-27 08:55 |
Ahogy az elmúlt 7 millió évben, most is a föld alatt van az a négy mocsári ciprus, melyre 2007-ben a bükkábrányi bányafeltárás során leltek, csak jelen pillanatban bárki láthatja őket. A famatuzsálemek tartósítva, a Herman Ottó Múzeum épülete előtt, abban a földbe vájt új kiállítótérben kaptak helyet, amelyet 435 millió forintos európai uniós támogatásból alakítottak ki. A november 20-án átadott kilencszáz négyzetméteres, kétszintes Pannon-tenger Múzeumban a kiállítási terület mintegy ötszáz négyzetméter. Ebben a pannon-medencei vulkánosság, a földmágnesesség és a leletkonzerválás interaktív bemutatói mellett megtekinthető az ország második legnagyobb - több mint ezer darabos - ásványgyűjteményének.
Meghökkentő modernitással találkozik a látogató, amikor a Pannon-medence 17 millió éves történetét indul felfedezni az új épületrészben. A miocén időszakát bemutató galérián „időablakokon” keresztülnézve képet kap földtörténetről és természetrajzról. Mintha egy tengeralattjáró ablakain át szemlélné a Pannon-tenger világát. A hatalmas édesvízi tó több mint 9 millió éve kitöltötte az egész Kárpát-medencét, visszahúzódása után pedig sok nyomot hagyott a miocénból. Ilyen korlenyomat a visontai lignitbányában korábban talált kidőlt, kovásodott fatörzs és a hét éve bükkábrányban feltárt cipruserdő.
A facsoport azért számít világviszonylatban is különlegesnek, mert ezek a ciprusfák nem szenesedtek és nem is kovásodtak. A 4-5 méter magas, 2-3 méter átmérőjű fatörzsek eredeti helyükön álltak, eredeti formájukban és anyagukban konzerválódtak. Mindez a „földtörténeti Pompeinek” is nevezett jelenségnek - például egy a hirtelen lezúduló üledéknek - köszönhető, amely kiváló állapotban őrzi meg a fák, a tobozok, hajtástöredékek anyagát és sejtszerkezetét, háromdimenziós pillanatképet hagyva az egykori környezetről.
Az egykor 30-40 méter magas fák iszapból kilógó részei elpusztultak, ezeket nem védte meg az üledék, ezért tűnik úgy, mintha valamennyi fát derékban elfűrészelték volna. A Bükkábrányban megtalált 16 db, egyenként 2,5–4 tonna súlyú fából négy példány került Miskolcra, öt Ipolytarnócra, egy pedig a budapesti Természettudományi Múzeumba, míg egy a bánya tulajdona maradt. A többit nem tudták megmenteni. A miskolci fákat érkezésük után nedves kalodába helyezték, aztán megkezdődött a tartályépítés, konzerválás. A leletek megmentésének folyamatát az alsó szint kiállítóterében táblákon és interaktív felületeken követheti végig a látogató.
A galériáról letekintve egy térben és időben változó dioráma tárul elénk, amelynek részét képezik ezek a cukorszirupban illetve műgyantában tartósított mocsári ciprusok. A negyedik példányt tartályban helyezték el a kiállítótérben, a látogatók oldalablakokon nézhetik meg. Mivel ez tiszta vízben áll – csak gombaölő anyagokat adnak hozzá -, így ma is alkalmas arra, hogy tudományos kutatásokat végezzenek a segítségével.
Az „Őserdei ösvényeken - A bükkábrányi mocsárciprus-erdő és kora” című állandó kiállításban külön hangsúlyt kapnak a miocén kor történéseinek napjaink természeti környezetét és gazdaságát befolyásoló hatásai. Ezek mellett a központi témakör szerves része a világszerte ismert rudabányai őslénytani lelőhely is. Az itt előkerült, 10 millió éves Rudapithecus hungaricus és Anapithecus hernyáki ősmajmok az emberi evolúcióban fontos szerepet töltöttek be, ezért a teljes leletegyüttes a kiállítás jelentős szegmense. Egy „ásatási szemelvény”- asztalon a Rudapithecus hungaricus életnagyságú rekonstrukciója látható. A rudabányai kőzetanyagból kivágott blokkon az eredeti ősmajom-leletek hiteles másolatait és egyéb rudabányai fosszíliákat helyeztek el a kurátorok.
Az új kiállítás oktatási segédanyagként is hasznosítható, valamint a vidéki múzeumokban még viszonylag ritkán fellelhető interaktív elemek és multimédiás eszközök élményszerűsége, sokszínűsége miatt néha az ember azt sem tudja, hogy hova kapja a fejét. A felnőtteket a kiállított anyaghoz kapcsolódó leírások újdonsága ejti ámulatba, míg a gyerekeket a padlóba süllyesztett tengeri élővilág-installáció, vagy a levegőben, fejük mellett elúszó cápa, a titkokat rejtő fiókok nyűgözik le. De döbbenetet kelt a miskolci rendező-pályaudvarnál talált mamutagyar is, amely az alsó szintre érkezéskor fogadja a látogatót. A kisebb terekre szabdalt kiállításnak nincs olyan meghatározott útvonala, amely vezetné a látogatót. A terek és témák egybefolynak, mindenki azon a területen merülhet el, ami a leginkább érdekli.
Az új kiállítótér azonban egy most elinduló folyamat első állomásainak egyike. A kiállítást megnyitó Halász János államtitkár hangsúlyozta, hogy a borsodi közgyűjteményben zajló magas színvonalú szakmai munkára fordítható állami támogatás jövőre 12 millió forinttal nő, valamint bejelentette, hogy a jövőre az intézmény újabb, a magyar honfoglalás korának a térséghez kapcsolódó leleteit bemutató interaktív, közönségbarát kiállítás megvalósítására kap lehetőséget az Emberi Erőforrások Minisztériuma 14 millió forintos múzeumszakmai támogatásának köszönhetően.
