Ne menj suliba
LEVELEKI ESZTER
Ma van a Nem leszek suliban nap. Mit tehet egy muzeológus, akinek nincs kockás inge, mégis van köze a történésekhez? Gondol róla meg a kialakult helyzetről valamit. Aktualizál.
| Frazon Zsófia |
2016-02-29 09:50 |
Egy mű, egy gondolat az idők során, az események hatására új jelentésrétegekkel, új olvasatokkal töltődik fel. Ezt a folyamatot gyakran nevezzük aktualizálásnak: ahogy egy adott történeti vagy hétköznapi szituáció aktuálissá tesz régi, elmúlt történeteket és gondolatokat. De az aktualizálás fogalma kicsit el is használódott a közbeszédben: jelentése összekapcsolódott az egyszerűsítéssel, a kiemeléssel, a saját célokra használattal. Az elmúlt hetekben a közoktatásban tapasztalható kritikai hang, a nyilvánosan is vállalt vélemény, a pedagógusok, a diákok és a szülők egymással összefonódó, eddig nem tapasztalt szolidaritása és az épp ma zajló Nem leszek suliban nap viszont most mégis a bánki nyaraltatás mikrovilágát, Leveleki Eszter pedagógiáról, nyaralásról, kreativitásról és közösségről megfogalmazott gondolatait juttatta az eszembe (kiállításként Ellenpedagógia a tóparton címmel volt látható, az itt közölt idézetek a kiállítás falain is szerepeltek, idézetként, egyben értelmezésként is).
Amikor Leveleki Eszter a munkájáról beszél, vagy ír, nem bíbelődik önmitológiával, hanem egészen egyszerűen elmondja, hogy mit gondol: egy adott helyzetről, egy gyerekről, egy esetről – legyen az egy életrajzi szituáció, vagy egy konfliktushelyzet, amely a gyerekek között létrejött. Sok esetben még konklúzió sincs, csak leírás. Viszont ezekből a leírásokból és megjegyzésekből tulajdonképpen kirajzolódik az a pedagógiai misszió, amelyben a mérhető iskolai teljesítmények mellett (helyett) a közösség, a kreativitás, vagy akár a kritika is szerephez juthat.
Talán azért is kedveltem meg az észrevételeit, mert nem lett tőle olyan érzésem, mintha egy termékbemutatón volnék, ahol a termék mindenre megoldást kínál és hibátlan. Leveleki úgy reflektált arra a társadalmi és politikai struktúrára, amely körbevette művét – ugyanis szeretném műnek hívni az 1938–1978 közötti gyereknyaraltatásokat –, hogy sosem beszél róla konkrétan. Észrevételei direkt módon nem egy korszak vagy egy rendszer kritikai olvasatai, mégis az állítások és a leírások világossá teszik azt a kritikai viszonyt, amely nyilvánvalóan áthatotta tevékenységét. Tehát van egy olvasat, amely teljesen apolitikus – ahogy erre az egykori nyaralóik is szeretnek emlékezni. De lényegét és működését tekintve alapvetően kritikai és ellendiskurzus. És talán a negyven évig tartó bánki nyaraltatás története emiatt is roppant izgalmas – mégis kicsit rejtőzködő.
A Családi Iskola – a demokratikus tankönyv
„Márta néni, a híres-neves [Nemesné] Müller Márta Piaget tanítványa volt. A húszas években együtt dolgozott vele. Amikor férjhez ment egy vegyészmérnökhöz, hazajött, és itthon folytatta ezt a munkát, átültetve ennek az irányzatnak a szellemét a Tigris u. 41. szám alatti magániskolába. Itt folytatta a harmincas években Családi Iskola néven pedagógiai kísérletét. […] a légkör családias, szabad és igényes volt. Elmondok egy példát: a törvénykönyv, amelyet a gyerekek fogalmaztak meg, ott lógott a falon. Ha valaki összeakaszkodott egy másik gyerekkel, vagy megsértette a közösséget, a törvényeket, akkor nem a tanító néni ítélkezett, hanem az, akit arra a hétre bírónak választottak. Ezek a törvények állandóak voltak, de ha bármelyik törvénypontról úgy látták, hogy elavult, akkor közösen megbeszélték, és módosítottak rajta. Márta néninek minden héten mindegyik osztályban volt legalább egy órája, amikor ezeket a dolgokat megbeszélték. S ezenkívül minden héten volt egy órája, aminek az volt a címe: szabad kérdezés.” (Leveleki Eszter)
A pedagógia: a kis dolgok művészete
„Pedagógiai elvem sarkalatos tételei közé tartozik az apró dolgokra való odafigyelés. Ennek fontosságát egész életemben tapasztaltam, de erre tanítottak legkedvesebb nevelőim is, például Nemesné Müller Márta vagy Mérei Ferenc pszichológus. A gyakorlatban is azt tapasztaltam, hogy a nevelés során nagyon kell figyelni minden apró mozzanatra. Arra például, hogy ha a gyerek könyököl az óra alatt, ez azért van-e, mert fáradt, vagy mert szomorú, mert gondja van. Valóban úgy vélem: a pedagógia a kis dolgok művészete.” (Leveleki Eszter)
Másság és tisztelet
„[…] a nyaralás a gyermeki élet nagyon fontos része, s megvannak az iskolai neveléstől, valamint a szülői gondoskodástól eltérő sajátosságai. A gyereknek éppen úgy kell a kikapcsolódás, mint a felnőttnek. Azért utazik el nyaralni, hogy az évi iskolai kötöttség után, az otthon mindennapos taposómalmából kikerüljön. Tehát, hogy olyan más világba lépjen át, amely számára egészséges, hasznos, és fejlődésének új forrása lehet. Persze a kikapcsolódásnak építőnek, önfeledtnek, fizikailag és intellektuálisan egyaránt tartalmasnak kell lennie. A szünidőt sokféleképpen lehet eltölteni. Egyik forma a táborozás, egy másik a szülőkkel, illetve barátokkal való nyaralás, és van az általam gyakorolt nyaraltatás is, amit nevezhetünk vakációnak. […] A vakáció a gyerekeké, szabadabb, kevésbé szabályozott, mint a tábor, és szülőmentes is.” […] Mindig törekedtem arra, hogy az egyéniség, a másság tiszteletben tartása mellett közösséget formáljak. Az egyéniség, az önállóság nagy érték, de a közösség jó légköre a nyaraltatás célja.” (Leveleki Eszter)
Lustaság és kreativitás
„Természetesen tudom, és bátran vállalom, hogy vannak dolgok, amiket például nem tudok. Azt is tudom, hogy van bennem egy adag lustaság. Ha ez nem lenne, sokkal képzettebb és többet tudó ember lennék, műveltebb. De mert kissé lusta vagyok, olyan vagyok, amilyen. Nem kívánom meg az emberektől, hogy kritika nélkül fogadjanak el, mert az a véleményem, hogy a kritikát el kell tudni fogadni. Én arra nevelem saját magam, hogy ezt el tudjam viselni.” (Leveleki Eszter)
Leveleki Eszter módszerei, amelyek soha nem kerültek úgy egybe, mint egy sajátos pedagógiai módszer, nyilvánvalóan nem példa nélküliek, alkalmazásukban egészen biztos volt következetlenség és véletlenszerűség. De azt se feledjük, hogy nem egy iskoláról, hanem egy közösségre épített szabadidő-eltöltésről volt szó, amely kifejezetten ellenezte az iskolai rendszerek beszivárgását a szabadidőbe. Egy hely, ahol nem az iskolai teljesítmény számít, ahol közösségben kell gondolkodni, ahol az ötlet és a kreativitás számít. Mégis a tanulásról és a nevelésről szól. Azokról a komponensekről, amelyekről ma egyre többet halljuk nyilvános megszólalásaikban beszélni a pedagógusokat, a szülőket és az iskolásokat is.
Nagyjából ezek jutottak eszembe a Nem leszek suliban nap kapcsán, ami a bánki nyaraltatáshoz hasonlóan nem iskolaellenes kezdeményezés, látszik benne a közösség, az összefogás és a szolidaritás, és nem rekeszti ki azokat sem, akik esetleg nem kívánnak részt venni az akcióban.
Gyerekfelügyelet és programok a mai napon: ITT frissülnek
Leveleki Eszterről megjelent könyv bemutatója: március 3. Írók boltja
(s)
