Új múzeumok - új állandó kiállítások

A rádiótól a cselgáncsig

Bár mindannyian saját bőrünkön érezzük a megszorításokat, mégis örömmel teli, hogy a gazdasági válság ellenére több múzeumot, kiállítóteret, emlékházat újítottak fel, nyitottak meg az elmúlt néhány hónapban idehaza és a szomszédos Ausztriában.

Cikk küldése

e-mail:

Ha időrendben haladunk, akkor az áttekintést a múzeumok éjszakáján, június 24-én megnyílt Rádió-és Televíziótörténeti Múzeummal kell kezdenünk. Korabeli kamerákkal, televíziókkal, lemezjátszókkal és stúdióbelsőkkel, összességében sok száz híradástechnikai berendezéssel nyitotta meg kapuit a Magyar Rádió épületében az egységes közmédia első közös kiállítóhelye, a Rádió-és Televíziótörténeti Múzeum (RTTM). Cserháti Ágnes elmondása szerint az új múzeum átfogó képet kíván adni a hazai tömegkommunikáció, műsorszolgáltatás történetéről és a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda, valamint a Duna Televízió technikai emlékeit felvonultatva bemutatja, miként készültek és jutottak el a nézőkhöz a műsorok.

Salamon István, az RTTM vezetője a múzeumelőzményeiről szólva felidézte: a Magyar Rádió alapításának 80. évfordulóján, 2005-ben nyílt egy kisebb kiállítás, amely továbbfejlesztve és kiegészítve egy jelentős televíziótörténeti anyaggal, valamint egy-egy kisebb MTI-s és Duna televíziós sarokkal az új múzeumalapját képezi.

A bemutatott elektromos és mechanikus gramofonok, lemezjátszók, szalagos magnók, és más készülékek az 1900-as évektől napjainkig nyújtanak áttekintést a rádiózás és televíziózás műszaki világáról. A korabeli bútorokkal és technikai eszközökkel berendezett rádiós és televíziós stúdiók, vezérlőszobák valóságos időutazásra invitálják a látogatókat; ebben egy 1964-es, illetve egy 1984-es szobabelső is segít. A szekrény méretű zenegéptől a Sokol és Videoton rádiókig, a fémlemezektől a kazettás magnókig a kiállítás anyagában jól nyomon követhető a 20. század technikai fejlődése. Egy monitoron látható például az első emberi arc, amely 1953-ban a magyar éterben megjelent, és az a gép, amely 56 évvel ezelőtt közvetítette a kísérleti műsort. A múltidézést a múzeumban meghallgatható archív felvételek és sajtódokumentumok teszik teljessé. Az Andrássy Egyetem melletti bejáraton keresztül elérhető kiállítóhelyen külön sarkot kap az MTI is: itt egy nagyérzékenységű, szekrénybe szerelhető rádióvevő berendezés, egy lyukszalagos távíró, egy mahagónifából és rézből készült, stilizált Morse-jeladó és egy öreg telexgép lesz látható. A legfiatalabb közmédium, a Duna Televízió történetével elsősorban dokumentumokon és díjakon keresztül ismerkedhetnek meg a látogatók. A Rádió-és Televíziótörténeti Múzeumot Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója nyitotta meg Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester, valamint a magyar médiatörténet számos legendás alakja társaságában: jelen volt Kertész Zsuzsa, Gaskó Balázs (MTV), Asbóth József, Morvai Noémi (Duna TV), Bőzsöny Ferenc, P. Debrenti Piroska, valamint Szabó Tamás és Vizy Dorottya (Magyar Rádió).

Széleskörű társadalmi összefogás segítségével újították fel a tiszacsécsei Móricz Zsigmond Emlékházat. A magyar-ukrán határ mellett fekvő község központjában található, 19. századi, kontytetős, taposott szalmával fedett, vályogból épített szegényparaszti ház egyik fala a sok eső és belvíz miatt tavaly szilveszterkor rogyott meg, emiatt a műemlék jellegű épület sokáig nem volt látogatható. Bene János, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője az átadási ünnepségen felidézte: a megroggyant falat ideiglenes megoldással sikerült aládúcolni, a beázott tetőt pedig befedték, de a rekonstrukció elkerülhetetlenné vált. A felújításra azonban nem volt pénze a múzeumi igazgatóságnak, ezért adományok és felajánlások révén igyekeztek beszerezni a szükséges építőanyagokat. Az igazgatóság felhívást intézett az író nevét viselő iskolákhoz és más intézményekhez, amelyektől pénzbeli adományok érkeztek, az építőanyagokat – a vályogtéglát, a faanyagot és a különleges, kézzel vágott gabonaszalmát – pedig a tűzoltók, a közeli községek polgármesterei, valamint magánszemélyek segítségével szerezték be és jutatták el Tiszacsécsére. A felújítási munkálatokban a sóstógyógyfürdői Múzeumfalu csapata, a vajai múzeum, a múzeumi igazgatóság szakemberei, restaurátorai mellett számos szervezet és egyesület vett részt. A munkák során nagy összefogás valósult meg, melynek során senki sem emlegetett milliókat – emelte ki Bene János. Az emlékházat átadó Seszták Oszkár megyei közgyűlési elnök pedig arról beszélt, hogy a rekonstrukcióhoz szükséges összeg úgy állt össze, mint „Móricz hét krajcárja”, ám ennek ellenére az augusztusban elkészült Móricz-emlékház méltó emléket állít az író emlékének, irodalmi munkásságának. Az emlékházban berendezett kiállítás tárgyai között megtalálható például Móricz Zsigmond bölcsője, görbe botja, illetve egy teljes, korhű szobabelső és konyha, amelynek kamrarészében egy, az író életét bemutató emléktárlatot is létesítettek. Arról máig vitáznak a szakemberek, hogy ez a ház volt-e Móricz szülőháza, az azonban tény, hogy az író gyerekkorában itt lakott – mondta Bene János az MTI-nek. A valaha utcasorokat kitevő, jellegzetes paraszti lakóházakból mára eredeti helyén csupán néhány maradt: Tiszacsécse mellett a közeli Szatmárcsekén és Tarpán láthatóak még ilyen épületek.

Az emlékház után kicsit bizarrnak hathat az egykori tömlöcben kialakított múzeum. Kunszentmártonban a Helytörténeti Múzeumban zömében kihalt vagy már modernizált technikákkal űzött kézműves mesterségeket mutatnak be a szakmák eszközeiből berendezett műhelyekben. Az érdeklődők mindezekkel úgy ismerkedhetnek meg, hogy egy vándorinas útját kell végigjárniuk. A kilenc mesterséghez – cipész, cukrász, fazekas, fotós, kádár, kötélgyártó, rézműves, szitás és szűcs – használt régi szerszámok, berendezések egy-egy műhelyben kaptak helyet és azokat a látszat kedvéért úgy helyezték el, mintha a mester az imént hagyta volna el a munkahelyét. Helyi érdekesség, hogy ezek a helyiségek eredetileg cellák voltak, miután a múzeuma Nagykunság egykori börtönében működik.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Alfa programjának támogatásával készült közelmúltban megnyílt állandó kiállításon és hozzá kapcsolódó foglalkozásokon interaktív módszerekkel, a látogatók tevőleges bevonásával tesszük lehetővé a szakmák, ezen belül az alapanyagok, a munkafolyamatok, valamint a késztermékek megismerését – mondta el Pusztai Gabriella múzeumigazgató az MTI-nek. Az ismeretek játékos és szórakoztató megszerzéséért az érdeklődőből képzeletbeli inas lesz, akinek egy útvonalat kell bejárnia. Az indulás a vándortarisznya átvételével kezdődik, amelyben többek között a vándorkönyv, elbocsájtó levél és egy hamuban sült pogácsa lapul. A látogatónak műhelyről műhelyre járva teljesítenie kell a feladatokat, ezek sikeres elvégzése jutalmául mindenütt kap egy pecsétet. Ha kilenc pecsétet összegyűjt, akkor megkapja névre szóló mesterlevelét és azt távozáskor magával viheti. A Tiszazug térségének egyetlen történeti, néprajzi gyűjtőkörű múzeuma a kézműves szakmák bemutatóját elsősorban az iskolásoknak, ezen belül a pályaválasztás előtt álló vagy szakmát tanuló fiataloknak szánja.

Mintegy 1500 négyzetméternyi kiállítótérrel nyílt meg szeptemberben a Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeum; a magánerőből létrehozott budapesti kiállítóhely csaknem ezer, aranyból készült műtárggyal, teázó-wunderkammerrel és ázsiai szoborkerttel várja a látogatókat.

Az újonnan megnyílt múzeumban mintegy ezer nemesfém – többségében arany – műtárgy mutatja be Délkelet-Ázsia elmúlt kétezer évének ötvösművészetét, ezek mellett további ezer drágakő, bronz, porcelán, elefántcsont, kő és fajansz műalkotás kapott helyet az állandó kiállításban –mondta el az MTI-nek a műgyűjtő-múzeumalapító. Mint Zelnik István elárulta, a bemutatott anyag biztosítási értéke összesen 40 milliárd forint. Ebből tíz műtárgy egyedi biztosítási értéke éri el a 2,5 milliárd forintot, ezek olyan egyedi aranyszobrok, amelyekből nem ismert más példány.

A remekműveket az Andrássy úti Rausch-villában két szinten, kilenc teremben mutatja be a kiállítás. Az első teremben található „gyűjtői vitrinben” helyet kapott Zelnik István kollekciójának első, tizennégy éves korában beszerzett darabja, valamint egy alapanyagban és műfajban igen változatos ízelítő. Külön termek elevenítik meg a két nagy ázsiai eredetű világvallás, a hinduizmus és a buddhizmus kulturális befolyását: a Száz Buddha fala, a számos Bódhiszattva-, Ganésa-, Nandi-, Síva-, Párvati-és Uma-ábrázolás évszázadokat és királyságokat átívelően mutatja be a sokszor egymásra rétegződő hatásokat. A Selyemút terme a délkelet-ázsiai kereskedelem legértékesebb tárgytípusaiból válogat. A magasfennsíkok letűnt törzsi királyságainak korszakát ismerteti meg a közönséggel az első emeleti terem, majd a mai Közép-Vietnám területén virágzó tyám kultúrába kap betekintést a látogató, részben még megfejtetlen feliratokat tartalmazó műtárgyakon keresztül. A termékenység fogalmát járja körül a Síva-kultusz szobája, ahonnan a Kincsek termébe léphetnek az érdeklődők: itt kap helyet a gyűjtemény 10-12 legértékesebb műtárgya. A Khmer Birodalom idejéből származik a korszak talán legnagyobb, ékszer-öntőmintákból álló kollekciója, míg a délkelet-ázsiai szigetvilág művészetét bemutató teremben különösen figyelemre méltók a Szunda-szigetekről származó mamulik, azaz ómega-formájú aranyfüggők. Eredeti műtárgyak és autentikus növények díszítik az épület hátoldala mögött kialakított szoborkertet is, amely az alagsori teázó-wunderkammerbe vezet. Mint Zelnik István elárulta, reprodukciók helyett eredeti, akár ezer éves délkelet-ázsiai műalkotások kaphatók majd a múzeumshopban is; a Zelnik-kollekcióból értékesített tárgyakhoz természetesen eredetiségi tanúsítvány is kérhető.

Október 23-án megalakult a Kommunizmuskutató Intézet – jelentette be Schmidt Mária, a Közép-és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány főigazgatója, a Terror Háza Múzeumban megrendezett konferencián. A főigazgató azt mondta: a 20. századi totális diktatúrák közül a kommunizmus bizonyult a leghosszabbnak, az 1917 novemberében Oroszországban „berendezkedő” elnyomó rendszer összeomlásáig megőrizte demokrácia-és emberellenes vonásait. Hozzátette: a kommunizmusnak csaknem száz millióan estek áldozatul. Ez a pusztító rendszer „fél Európát maga alá gyűrte”, majd megjelent a legtöbb kontinensen is. Schmidt Mária szerint a kommunizmus, vagy más néven „nemzetközi szocializmus” ma is emberek millióit fosztja meg attól, hogy önállóan rendelkezzenek sorsukról. Kitért rá, hogy mivel a kommunizmus nevében elkövetett bűnök feltárása, az állampárti diktatúrák történetének feldolgozása csak a szovjet birodalom összeomlása és a kelet-és közép-európai államok rendszerváltoztatásai után indulhatott meg, még mindig sok a fehér folt. A kommunista propaganda, amely több mint fél évszázadon át „mérgezte a közgondolkodást” úgy Nyugaton, mint Keleten, ma is érezteti hatását – fűzte hozzá. A Kommunizmuskutató Intézet a Közép-és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány újonnan alapított intézménye. Az intézet alapvető célja, hogy összegyűjtse és bővítse a kommunizmussal kapcsolatos kutatások eredményeit. Schmidt Mária szerint ahhoz, hogy a „nemzetközi szocializmus” mérhetetlen pusztítása és az élet minden területét beszövő hazugságai után helyre lehessen állítani „európai kultúránk tradicionális és pozitív értékeit, először meg kell kezdenünk a feltárás munkáját”. A Kommunizmuskutató Intézet erre vállalkozik – tette hozzá. A Terror Háza Múzeumban Kik érted haltak címmel szervezett nemzetközi konferenciát a Konrad Adenauer Alapítvány. Schmidt Mária a konferencián arról beszélt, hogy 1956 azért jelentett az országnak földrengést, a szovjet birodalomnak pedig földindulást, mert „a hatalom urai még Sztálin halála után sem tudtak önmérsékletet tanúsítani”. Úgy fogalmazott: „1956 hősei a mi szabadságunkért áldozták fel életüket, azért, hogy mi, itt és ma egy szabad és független Magyarország polgárai lehessünk.”

Múzeumba költöztetnék a tatabányai bányakórház 1912 után épült kápolnáját, miután kikerült a helyi védettség alól, ez lehetővé teszi, hogy a római katolikus kápolnát átköltöztethessék a Szabadtéri Bányászati Múzeumba – mondta el az MTI-nek a Városi Múzeum igazgatója október 24-én. Az épület mára erősen megrongálódott, tervrajzai még nem kerültek elő, de belsejéről az 1920-as években készült fotók állnak a múzeum rendelkezésére, ennek alapján lehetséges az újjáépítés – tette hozzá Fűrészné Molnár Anikó. Elsőként részletes felmérés készül a kápolnáról és meghatározzák, mely részeket kell azonnal biztonságba helyezni, illetve mit lehet átmenteni az új épületbe. Teljesen épségben maradt meg például a csaknem 90 éves mettlachi padlóburkolat. A jellegzetes bejárati ajtót a múzeum már akkor megmentette, amikor a rézveretek egy részét lefeszegették az elhagyott kórházba beköltöző hajléktalanok. Megvizsgálják a téglákat is, ha az épületet bélyeges téglákból emelték, akkor azok újból a falakba kerülnek. A tervek szerint a kápolnát a szabadtéri múzeum bejáratának közelében építenék fel és felszentelnék, így keresztelőt és esküvőt is lehetne benne tartani, Szent Borbála napon pedig misére lehetne ide betérni.

A költöztetés összhangban van a múzeum rövid és hosszú távú terveivel, melyek között szerepel még egy új, korszerű fogadóépület létesítése is múzeumi bolttal, mosdókkal, kávézóval, iskolák számára igénybe vehető foglalkoztatóval. A Szabadtéri Bányászati Múzeumot a tatabányai szénmedence egyik utolsó termelőüzeménél, a XV-ös aknánál alakították ki, ahol érintetlenül megmaradt az aknatorony, a gépház, a bányafürdő és a víztorony. A különböző bányagépek mellett az aknalejáratban egy vágatot is kialakítottak. A múzeum sajátossága, hogy részben eredeti téglákból felépítettek két bányakolóniabeli, úgynevezett hatajtós házat. Egyikben a bányászok lakásait mutatják be, a másikban a kolóniákon gyakori mesterségek műhelyeit rendezték be. Bányásznapok alkalmával korabeli viseletet öltő szakemberek tartanak előadást az érdeklődőknek a bányászat történetéről és technikáiról. Az intézményben felépítettek egy korabeli népiskolát és berendeztek egy tisztviselőlakást is, amelyhez a múzeumi állapot eléréséhez alig kellett hozzányúlni, mert a házban a XV-ös akna üzemvezetője lakott és az épületet halála után a múzeum megvásárolta.

Jó hír a cselgáncssport szerelmeseinek, hogy Európa második Cselgáncsmúzeuma nyílt október 24-én Óbudán. Ozsvár András, az Óbudai Judo Club elnök, korábbi olimpiai és világbajnoki bronzérmes kiemelte, hogy a számos magyar relikviát bemutató állandó tárlat a kerületi önkormányzat és magánemberek támogatásával jött létre, köztük a dzsúdót egy évszázada Magyarországon meghonosító japán Szaszaki Kicsiszaburo unokájával. „Itt látható többek között Braun Ákos 2005-ös világbajnoki aranyérme, az olimpiai bajnok Kovács Antal dzsúdóruhája, a saját érmeim, továbbá legalább tíz szenior vb-arany” – mondta az MTI-nek Ozsvár András. Sodzsi Nagamija beszédében kifejtette, hogy nagyapja annak idején részt vett Tokió oktatási rendszerének kidolgozásában, és néhány tankönyve az óbudai kiállításon is megtekinthető. A magyar szövetség nevében Tóth László elnök köszöntötte a megjelenteket, tolmácsolva a nemzetközi szövetséget vezető Marius L. Vizer üdvözletét. „Az egyre gyűlő érmek mellett ez a szentély is jelzi, hogy a magyar dzsúdó végképp felnőttkorba lépett” – tette hozzá. A Farkastorki úti múzeum a Japánban és Franciaországban található után a világ harmadik hasonló jellegű intézménye.

A szomszédos Ausztriában Arnold Schwarzenegger 2011. október 7-én hivatalosan is megnyitotta szülőházában, a Graz melletti Thalban az életét bemutató múzeumot. A kiállítást már három hónapja megnyitották az érdeklődők előtt, de most „Arnie” jelenlétében ünnepélyesen is felavatták. Az épület előtt érdeklődők és újságírók tömege fogadta Schwarzeneggert, de az esős idő miatt az ünnepséget – és a beszédeket is – a tervezettnél rövidebbre fogták. „Számomra ez a múzeum az akarat szimbóluma, azt jelképezi, hogy mindenkinek van egy esélye az életben” – mondta a Stájerországból származó világhírű hollywoodi színész, Kalifornia volt kormányzója. Schwarzenegger a köszöntők után leleplezte saját, életnagyságúnál is magasabb bronzszobrát.

Az osztrák származású híresség előző nap érkezett meg magánrepülőgépével Grazba. A szülőhazájában tett látogatásra elkísérte legidősebb fia, Patrick is. Arnold Schwarzenegger 1947-ben született. Gyermekkorát a Graz melletti Thalban töltötte. Fiatalon, testépítő bajnokként elért sikerek után az Egyesült Államokba költözött és filmszínészként világhírre tett szert. 2003-tól 2011 januárjáig Kalifornia amerikai szövetségi állam kormányzója volt. 2010-ben kiderült, hogy van egy házasságon kívül született tízéves fia. Néhány hónappal ezután ő és a felesége, Maria Shriver különváltak egymástól. Az első három hónapban ötezren voltak kíváncsiak a thali Schwarzenegger Múzeumra.

És maradjunk még mindig Hollywoodnál, pontosabban Ausztriában: Egy hollywoodi kiállítással nyílt meg a kívül-belül megújult épületben a Bécsi Zsidó Múzeum. A 2011. október 19-től látogatható első időszaki kiállítás a hollywoodi filmgyártás és a zsidóság kapcsolatát mutatja be. A Graben közelében, a Dorotheergasséban álló Eskeles-palota homlokzata és belső terei egyaránt teljes felújításon estek át és tartalmilag is megújult a múzeum. Új elrendezésben mutatják be a kegytárgyakból és más emlékekből álló állandó gyűjteményt. A kiállítási tárgyak nemcsak a bécsi zsidóság történetébe nyújtanak betekintést, hanem számos más zsidó közösség történetébe is az egykori Osztrák-Magyar Monarchia egész területéről, köztük Magyarországról. Az állandó gyűjtemény a Bécsi Izraelita Hitközség mellett néhány olyan nagy magángyűjtőnek köszönheti létezését, mint Max Berger és Martin Schlaff. Az új állandó tárlaton ezek a gyűjtemények is külön figyelmet kapnak.

Ugyancsak újdonság a múzeum saját történetét és feladatát bemutató terem. A látogatók itt olvashatnak többek között a magyarországi születésű Dobronyi Margit több mint 150 ezer fotóból álló hagyatékáról is. Dobronyi Margit 1956-ban családjával együtt emigrált Bécsbe, hátrahagyott fényképei a bécsi zsidóság 1945 utáni életének legfontosabb képi dokumentációjának számítanak.

A múzeum Életnagyságnál nagyobb – Hollywood száz éve című első időszaki tárlata a 20. század egyik legizgalmasabb globális kultúrtörténeti jelenségének ered a nyomába – fogalmaznak a kurátorok. A későbbi nagy stúdióalapítók szinte kivétel nélkül Közép-és Kelet-Európából érkeztek Amerikába a 19. század végén túlzsúfolt bevándorló hajókon, egy jobb élet reményében érkeztek New Yorkba, és két évtizeddel később „feltalálták” Hollywoodot: a stúdiórendszert, a sztárokat és a happy endet. Közéjük tartozott Adolph Czukor (Adolph Zukor), a Paramount és az ugyancsak Magyarországon született Fried Vilmos – a későbbi William Fox –, a Fox Film Corporation alapítója. Lengyelországon jött világra Samuel Goldwyn (MGM), ahogy a Warner Brotherst alapító három fivér, Harry, Albert és Sam Warner is.

A kiállítás filmrészletek, plakátok, fényképek és dokumentumok segítségével bemutatja azokat a zsidó személyiségeket – stúdióalapítókat, operatőröket, rendezőket, színészeket – és a zsidósághoz kötődő kultúrtörténeti mozzanatokat, eseményeket, amelyek az elmúlt száz évben befolyással voltak Hollywood történetére. Foglalkozik többek között olyan témákkal, mint a beilleszkedés és a zsidó identitás vagy Hollywoodnak a holokauszttal kapcsolatos korabeli, illetve későbbi reakciója. A kiállítás 2012. április 15-ig látható a Bécsi Zsidó Múzeumban.