Kezdjük múzeumi inspirációval az évet! - 2.
MOBIL
2017 vajon milyen meglepetéseket tartogat a múzeumok számára? Mit hozunk magunkkal tavalyról és milyen újdonságokkal találkozunk majd az idei évben?
| Urbán Franciska |
2017-01-26 11:33 |
Merre tart most a világ és milyen iránymutatással, tanulsággal szolgál a számunkra? 10 cikk, 10 inspiráló gondolat a lendületes évkezdéshez… nem csak múzeumok számára!
A második: Légy jelen, de okosan az emberek mindennapi életében!
Nina Simon – a részvételi múzeum fogalmának megalkotója és kutatója, a kaliforniai Santa Cruz Museum of Arts and History igazgatója – blogbejegyzésében megkérdőjelezi a múzeumok által ismeretátadás céljából fejlesztett egyedi mobilapplikációk széleskörű hasznosságát, rávilágítva a digitális múzeumi jelenlét minőségi és mennyiségi korlátaira. A tartalommegosztással és múzeumi jelenléttel kapcsolatos felvetései nem csak gondolatébresztők, de hasznos ötletekkel szolgálnak a jelenleg nagy népszerűségnek örvendő digitális alkalmazások múzeumi környezetben való hasznosítására is.
Hogy néz ki egy remekül megosztott digitális múzeumi élmény?
Múzeumi technológiát majmolók: Ez a poszt nektek szól!
Mostanában a megosztott tartalmak élményszerűségéről gondolkodom – arról, hogy az emberek hogyan léphetnek interakcióba a múzeumi tartalmakkal (művészettel, történelemmel, tudománnyal, stb.), amint azok utat törnek a múzeumon kívüli világba. Számtalan applikáció létezik saját útvonal, műsortár, térkép készítésére vagy QR-kóddal betöltött játékra… de közülük egy sem kiváló.
A megosztott mobil tartalmak élményszerűsége két alapvető problémával küzd:
- 1. Kiábrándító letöltési pontok. Nagyon nehéz rávenni az embereket, hogy töltsenek le telefonjukra egy újabb applikációt. Hol és mikor kezdeményezhet ilyet egy intézmény? A múzeumban? A történelmi helyszínen? Az utcán sétálva? Egy applikáció letöltéséhez az inspirációt a kíváncsiság vagy egy gyorsan felmerülő igény adja. Bár a múzeumok a kíváncsiságot kultiválják, kínálatuk ritkán átlátható, és nem okoz sürgető késztetést, hogy a letöltés lélekölő folyamatát végigcsináljuk.
- 2. Valószínűtlen visszalépési pontok. Ha egyszer letöltöttél egy applikációt, vajon emlékezni fogsz rá, hogy (újra)megnyisd az adott helyszínhez kapcsolt érdekes történelmi információt? Vajon arra fogod használni, hogy megkeresd a közeledben lévő műemléket? A legtöbb ilyen applikáció csak a tárhelyet terheli, semmi másra nem való, mint kidolgozatlan digitális felületeken félig érdekes tartalmak hozzáférhetővé tételére, hogy végül a telefon elfeledett homályába vesszen.
Ezzel ellentétben, úgy tűnik, a sikeres tartalommegosztási projekteket az alábbiak közül legalább egy biztosan jellemzi:
- Lenyűgöző és/vagy sokoldalú mobil élményt nyújt. Mire használjuk a legtöbbet mobiltelefonunkat? Kommunikációra, játékra, felfedezésre. A minőségi tartalmi élmények készek a masszív közösségi oldalak jól ismert applikációira támaszkodni (lásd facebook) vagy nagyon meggyőző teljes világokat kreálni önmaguk számára (lásd Pokémon Go).
- Kiemelkedően élethű megjelenítéssel rendelkezik. Az egyik legegyszerűbb, mégis hatékony tartalommegosztási projekt, amivel mostanában találkoztam, a Walk (Your City). Ez egy olyan rendszer, amivel a közlekedési lámpákra vagy póznákra felkötözhető jeleket gyárthatunk, így ráirányítva az emberek figyelmét az érdekességekre, különleges élményekre, és meglepő találkozásokra. Egyes városokban egyszerű irányítótáblaként használják őket, de a legtöbb városban a jeleknek egyfajta bizarr vagy költői vonatkozása is van. Elképesztő, hogy ezek az egyszerű jelek milyen nagy hatást képesek kiváltani. Én bármikor szívesebben választom az ismétlődő fizikai megjelenítést, mintsem egy trendi digitális felületet.
Elgondolkozva ezen a két jellemzőn, itt van néhány erősen spekulatív ötlet és kérdés:
- Mi a leghatékonyabb módja annak, hogy több fizikai jelenlét valósuljon meg az épített környezetben? A városokkal és közjavakkal végzett munka számos szabályozást von maga után (bár, ha sikerül túljutni a bürokrácián, számos kedvező hatást is). Gyakran könnyebb megállapodásra jutni a privát ingatlantulajdonosokkal, mint lobbizni a hatóságnál, hogy használhassuk a közösségi tereket/járdákat/utcákat. Az olyan innovatív projektek, mint a Little Free Library[1] és a Peace Pole Project[2] így működnek, az egyének választása, hogy megvalósítják-e őket a saját birtokukon, vagy sem. Vajon mi hogyan tudjuk rábírni az embereket arra, hogy részt vállaljanak az általuk uralt területeken található megosztható tartalmak létrehozásában és közkincsé tételében?
- Mi a legolcsóbb, mégis kifizetődő reklámköltség? Általában azt feltételezzük, hogy a nonprofit szervezetek nem képesek versenyezni a reklámpiacon, miközben a látókörünkben rengeteg hirdetési felület létezik, néhány közülük igencsak szokatlan (és megfizethető) formában. Tehetsz ki ingyen poháralátéteket a bárokba? Készíthetsz mutatós kerékpártárolót? Elláthatnád a helyi kávézót papírpohár-címkék hadával? Milyen olyan egyéb kihasználatlan felület van még, ami reklámozás céljára hasznosítható?
- Hogyan tudunk rácsatlakozni a népszerű mobil applikációkra? Persze gyárthatsz saját tartalmakat podcast csatornákra, twitterre, instagramra, stb. De mi a helyzet azokkal az alkalmazásokkal, ahol nem kell teljes profilú médiajelenlétet kiépíteni? Mi lenne, ha készítenél területileg lehatárolt Snapchat filtereket összekapcsolva az embereket a közelükben lévő műalkotással, vagy ha csinálnál Tinder profilokat a környék történelmi figuráinak? Milyen más módja lehet még a népszerű applikációkon keresztüli tartalomszolgáltatásnak?
- Ki fogja létrehozni a mindenki számára megkerülhetetlen, a tanulási élmény megosztását célzó mobilalkalmazást? Sokszor úgy érzem, hogy a tanulás, mint olyan, az emberek fontossági sorrendjében annyira hátul helyezkedik el, hogy a megosztott múzeumi élmény mindig hátrányt fog szenvedni… de aztán az olyan online tanulási felületek óriási sikerére gondolok, mint a Khan Academy. Kíváncsi lennék, hogy elegendő lenne-e egyetlen (vagy néhány) sikeres mobilapplikáció ahhoz, hogy átvegyük az irányítást a megosztott tanulás/kiterjesztett valóság nyújtotta élmények minőségének előmozdításában. Szerintem ez lehetséges, egyetlen intézmény is képes lehet rá… de csak akkor, ha az egész szakmát átfogó fejlesztésekben gondolkozunk, nem pedig csak a saját múzeumi vagy történeti weboldalunk számára fejlesztett egyedi megoldásokban.
Tudom, hogy vannak rendkívül okos emberek, akik épp ezeknek a problémáknak a megoldásán dolgoznak. Vajon ki birkózik meg velük leghamarább?
[1] A hazai KönyvMegállókhoz hasonló könyvkölcsönzési lehetőséget kínáló magánkönyvtár-hálózat kiépítését célzó kezdeményezés. https://littlefreelibrary.org/
[2] A „May Peace Privail on Earth” üzenetét az adott ország saját nyelvén hirdető oszlopok telepítését célzó világbékét pártoló kezdeményezés. http://www.peacepoleproject.org/
