©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Film a kiállításban?

Segíthet-e a kiállításokban a filmhasználat a látogatók becsalogatására? Integrálható-e a film egy tárgyakkal felépített kiállításban? Pusztán a szórakoztatás eszköze-e a film a kiállításban? Néhány szabad gondolat.

Krízishelyzet? Disneyland? Ugyanmár!

Szerintem semmi ok a félelemre. A múzeumok – többnyire – állami pénzből fenntartott intézmények, amelyek az egy-egy témában fellelhető tárgyak gyűjtésére, feldolgozására, azok szellemi és materiális értékének megőrzésére szolgálnak. Ezek a gyűjtemények. A gyűjtemény az gyűjtemény, ott másnak nincs helye, ott a szigorúan vett szakma az úr. A múzeumban felhalmozott tárgyakból pedig kiállítások készülnek: a tárgyak közötti eddig rejtett összefüggések feltárására. És kiállítások készül a belépődíjak miatt is, amit a néző/látogató fizet, és amelynek egyre jelentősebb szerepe van/lesz, amikor az állami támogatás csökken. Tehát a gyűjtemény és a kiállítás van az egyik oldalon, a látogató a másikon. A látogató pedig sokféle. Van, aki a nyári városnézés közben csak egy kis hűvös pihenőre vágyik, és van, aki jól tájékozott, hozzáértő, rendszeres látogató. A mi látogatónk most legyen az a szimpatikus fajta, akiben felébredt a kíváncsiság a múzeum gyűjtési körét és a kiállítás témáját illetően, ám semmi közelebbit nem tud ezekről, csak valamiért érdekes lett számára. (És biztos személyes okai is vannak annak, ha valaki például egy irodalmi múzeumba megy és nem egy hadtörténetibe). Tételezzük fel, hogy az átlagos látogató érdeklődő, mégis a témában járatlan és tájékozatlan. De szeretne közelebbről megismerkedni valamivel. Mi a teendő?

[1] Boris Groys: Filmek a múzeumban. Metropolis. Filmelméleti és filmtörténeti folyóirat. Film és építészet tematikus szám, 2008/2: 66-76.