©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A Túlélők fala

A Holokauszt Emlékközpontban a mai napon avatták fel a Túlélők fala elnevezésű új interaktív installációt.

A kinetikus falat a Páva utcai intézmény zsinagógaterében állították fel még augusztus 23-án, a Totalitárius diktatúrák áldozatainak emléknapján. Az installációt azóta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói tesztelték, hogy az augusztus 28-i avatóünnepségen biztosan kifogástalanul működhessen.

Az ünnepélyes megnyitón Szita Szabolcs professzor, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója köszöntötte a vendégeket, s kiemelte, az Emlékközpont számára fontos, hogy a holokauszt üzenetét, a túlélők történetét a fiatalok számára érthetően és érdeklődésüket felkeltve juttassák el. Beszédében kifejtette „Közvetítő nemzedék vagyunk sok-sok kötelezettséggel, hiszen a túlélők által elmondottaknak felmérhetetlen erkölcsi és bizonyító ereje van. Az üldöztetés és újrakezdés megszenvedői, szemtanúi, kortanúk, különleges tapasztalattal rendelkezők. Ők azok, akik elmondhatják , hogy a valóságban kivel, hol és mi történt.”

Avató beszédében az installáció tervezője, Kovács Nóra Patrícia, a MOME Média design mesterképzős hallgatója elmondta: „Amikor az Emlékközpontba látogattak  csoporttársaival, az épületet, és az épület részeiként létrejött emlékhelyeket, a kiállítás objektivitását egyaránt pozitívnak látták mindannyian. Hiányoltak azonban egy helyet, vagy egy utolsó motívumot, gesztust, amely egyfajta lezárásként, megnyugvásként reményt adva engedné el a látogatót. Ezt követte a tervezés folyamata, melyben Erhardt Miklós és Szirtes János, a MOME Média design tanszékének vezetője segítette munkájukat. A megvalósításhoz más MOME hallgatók, Karcis Gábor és Mórász Dávid is hozzájárultak programozói munkájukkal.

A túlélők fala installációval kapcsolatban Kovács Nóra Patrícia elmondta.  „Mindenképpen azt szerettem volna elérni, hogy az átélés mellett a néző megértse azt, ami az óriási tömegek elhurcolásának tragédiájával párhuzamosan történt, az egyéni életek szörnyű megaláztatását.  Azt gondolom, hogy ennek kiemelése által van arra esély, hogy a megemlékezés igazán személyes legyen annak is, akinek esetleg semmilyen személyes kötődése nincs a vészkorszak tragédiájához. Az installáció egyfajta törekvés egy személyesebb kapcsolat kialakítására a történelemmel.”

Tervezőként fontosnak tartotta kifejteni azt is, milyen szerepe van/lehet az emlékezésnek a fiatal korosztály számára. „Egy ekkora tragédia személyes tartalma elengedhetetlen része az emlékezésnek. Az átélés és együttérzés, valamint a saját életünkkel való párhuzamok megtalálása mind olyan élmények, amiket megélünk, ha más emberek sorsáról hallunk. Ezeken keresztül értjük meg a világban betöltött helyünket, értelmezzük újra emberi kapcsolatainkat és céljainkat. Akaratlanul is párhuzamot vonunk a saját életünkkel, és esetleg elképzeljük magunkat mások sorsában. Tudjuk, hogy a vészkorszak idején az emberi élet ellen elsöprő mértékű hadjárat indult, de a túlélők egyéni tragédiáit figyelve döbbenünk rá igazán,  mennyire erősnek kellett lenni ahhoz, hogy emberségüket a legnehezebb időkben is megőrizzék.”

Végül Dr. Lebovits Imre túlélővel, a Holocaust Közalapítvány Felügyelő Bizottságának elnökével, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtára nyugalmazott főigazgatójával együtt elindította a kinetikus vezérlésű, 20 interjút bemutató videófalat, amely Antal Blanka, Bános Tibor, Barok Ágnes, Bíró Sándor, Engel Joli, Kovács Dénes, Müller Ágnes, Rappaport Zoltán, Schiffer Pál, Sugár Vilmos, Vadász Ferenc, Valló Tamás, Verő Gábor, Amir Miriam, Arni Chava, Reubeni Éva, Rosenblum Lea, Révész Márta, Várdi Eszter és Weiszer Miriam életinterjúiból mutat be részleteket. Az életinterjúkat  a Dél-kaliforniai Egyetem Soá Alapítványa - A Vizuális Történelmi és Oktatási Intézet és Pécsi-Pollner Katalin készítette.