Nyílt levél
a magyar múzeumügy és az örökségvédelem átszervezése kapcsán
Az utóbbi időben a magyar múzeumügyet érintő változások komoly aggodalommal töltötték el mindazokat, akik ezen a területen dolgoznak és dolgoztak. A szakmai egyeztetések nélküli átszervezések, a megyei múzeumi szervezetek egymás utáni fenntartóváltásai, majd a szervezetek szétszabdalása, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszüntetése és feladatainak átcsoportosítása nagyfokú bizonytalanságot idézett elő, leginkább a mindebben legjobban érintett vidéki múzeumokban. Ezt a bizonytalanságérzést mindeddig a megnyugtatónak szánt nyilatkozatok sem oszlatják el.
Nem voltunk és nem vagyunk kollégáinkkal együtt a megújulás ellenségei. Elutasítjuk azt a többszörösen elhangzó állítást, hogy a magyar múzeumügy s ezen belül a megyei vidéki múzeumok átszervezésére, modernizálására és finanszírozási rendszerének megváltoztatására nem lett volna kidolgozott javaslatunk. Volt, s ennek egy kidolgozott változatát 2004-ben a kulturális kormányzathoz is eljuttattuk, s javaslatainkat azóta is folyamatosan naprakészen tartottuk. Kollégáink ennek szellemiségét közvetítették a jelenlegi kormányzat kulturális koncepciójának készítői felé is.
Ezért érezzük úgy, hogy a döntések rólunk ugyan, de nélkülünk készültek. Az előkészítés nélküli átszervezések az évtizedek óta együtt dolgozó múzeumi rendszereket úgy szabják széjjel, hogy a legtöbb helyen meglévő közös tevékenységek megszűnnek, a tagintézmények közötti munkamegosztás felbomlása miatt feladatellátási zavarok keletkezhetnek. A megyei rendszerben egyes megyei feladatok a most leváló tagintézményekbe voltak kiszervezve, más feladatok központosítva. Így a megyei rendszer előkészítés nélküli szétválasztásával sok múzeum nem felel meg az alapvető előírásoknak sem.
Túlzó, sőt legtöbb esetben valótlan az a médiumokban sulykolt állítás, amely szerint a régészeti feltárások a szükségesnél jobban akadályoznák, és túlzott mértékben megdrágítanák a beruházásokat. Ez a feltárásokra jogosult megyei múzeumok tevékenysége alatt nem volt jellemző! Ez a látszat a KÖSZ létrehozásával jött létre, amely párhuzamos infrastruktúra kialakítását tette szükségessé, és amelynek működése során a régészeti munkához szakmailag egyáltalán nem tartozó munkafolyamatokat (pl. lőszermentesítés, bozótirtás) is a régészeti munkához sorolták.
Joggal féltjük az eddig elért és nemzetközileg is elismert eredményeinket, azokat a vidéki tudományos bázisokat, melyek könyvek és tanulmányok ezreivel bizonyították, hogy a magyar tudomány fontos részei. A múzeumi kutatások anyagai segítették mindeddig a helyi identitást megőrzését, az egészséges lokálpatriotizmust és ezáltal a nemzeti tudat erősítését.
Bizonytalanságérzetet szül a költségvetési adatok ismerete, s ebből adódóan bizonytalan a hosszú évek óta a múzeumokban dolgozók jövőképe. Elbocsátások esetén ezeknek a kollégáknak az elhelyezkedése megoldhatatlan.
Aggodalommal figyeljük az örökségvédelem átszervezését is. Az örökségvédelem átszervezése hazánk által is vállalt, sőt szorgalmazott, nemzetközi egyezményeket érint. A beruházói érdekek nyomán folyamatosan gyengített örökségvédelem ezzel az átszervezéssel egyértelműen szakmaiságát veszíti el. Kormányzati hivatallá válva a nemzeti örökségünket veszélyeztető döntésekkel nem lesz lehetősége a korábbi erővel szembeszállni, sőt egyáltalán álláspontját kifejteni. Az állami nagyberuházások kivonása a szakmai kontroll alól pedig teljesen ellentétes a magyar örökség megőrzésének minden intézményre és állampolgárra vonatkozó kötelezettségével.
Az örökségvédelmi törvénynek 2001-es megalkotása óta történt rekordmennyiségű módosítása azt bizonyítja, hogy nemzeti kulturális stratégia híján értékeink sorsa a mindenkori politikai széljárásnak van kitéve.
Féltjük az átgondolatlan, kapkodó, szakmaiatlan döntésektől nemzeti kincseinket. Nem látjuk biztosítottnak, hogy a magyar kultúra legfontosabb letéteményesei, a magyar vidéki közösségek a jövőben is hozzáférnek saját értékeikhez és legkevésbé azt, hogy azok sorsáról maguk dönthessenek.
Gaál Attila (Tolna),
Költő László (Somogy),
Németh Péter (Szabolcs-Szatmár),
Trogmayer Ottó (Csongrád),
Vándor László (Zala),
Veres László (Borsod-Abaúj Zemplén)
nyugalmazott megyei múzeumigazgatók
