Levél a Miniszternek és az Államtitkárnak
Feladó: Hans Knoll és Pilinger Erzsébet; Téma: Műcsarnok
Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere és L. Simon László kultúráért felelős államtitkár részére
Tisztelt Miniszter úr, tisztelt Államtitkár úr!
A sajtóban megjelent hírek alapján attól tartunk, hogy olyan elképzelések vannak kialakulóban, amelynek részeként a Műcsarnok nem a kortárs képzőművészet területén működik majd, és elveszítheti eleven kapcsolatát a hazai és nemzetközi kortárs művészeti szcénával. Azonban egy olyan országnak, mint Magyarország, s egy olyan városnak, mint Budapest a Ludwig Múzeum mellett nagy szüksége van egy, a kortárs művészet színtérén működő Műcsarnokra mint önálló intézményre.
Nemzetközi példák határozottan azt mutatják, hogy egy ilyen Kunsthalle-típusú intézmény nagyon fontos feladatot tölt be mind az ország, mind a város szempontjából, s ugyanakkor azt, milyen óriási szerepe van az aktuális, kortárs nemzetközi kapcsolatok, s a jelenre vonatkozó innovatív elképzelések cseréjének területén is. Mindez viszont akkor valósulhat meg, ha egy ilyen intézmény vezetése professzionálisan a kortárs képzőművészet, művészettörténet és kurátori ismeretek terén képzett, tapasztalt, dinamikus, idegen nyelveken is beszélő szakemberek kezében van, akik ugyanolyan magas szinten képesek a helyi és a nemzetközi művészeti színtér szereplőivel partnerként kommunikálni, s kiállításokat, közös működéseket megvalósítani. Ìgy a Műcsarnok vezetését más művészeti szakterületeken aktív intézmény, szakember semmi esetre sem láthatja el, s emellett az intézmény önállósága, függetlensége pedig ugyancsak létfontosságú, s egy újabb ernyő-intézmény bevonása működését bénítaná.
A kortárs képzőművészeti színtér hosszú évtizedek alatt kialakult, lassan kicsiszolódó, de még mindig sérülékeny struktúráját jelentősen károsítaná a Műcsarnok esetleges kiesése, nem beszélve arról, hogy a szerkezetén belül működő Ernst Múzeum, s a Velencei Biennálé-részvételt koordináló Biennálé Iroda pozíciójának bizonytalanná válása milyen hatásokkal járna. Ha a Műcsarnok által ellátott feladatok a későbbiekben nem teljesülnének, vagy esetleg a továbbiakban az egyetlen nagy kortárs művészeti intézményt, a Ludwig Múzeumot terhelnék, akkor ez nemcsak a színtér egészét károsítaná, de a múzeumra is rendkívüli terheket róna, mivel egyetlen múzeum – amely ráadásul más típusú, gyűjteménnyel rendelkező intézmény - nem lehet képes az aktuális magyar és nemzetközi képzőművészet bemutatásának feladatait ellátni. Mindez azt mutatja, hogy a Műcsarnok működésének hiánya a kortárs képzőművészet területén jóvátehetetlen károkat okozna, hatékony működéséhez pedig csak a kortárs művészeti színtér szakmai szereplőinek bevonásával folytatott, szakmai egyeztetés folyamata vezethet el.
Levelünkkel ennek megfelelően – amelyet a kortárs képzőművészeti színtéren aktív, s meghatározó intézményeknek, szervezeteknek és szakembereknek is elküldtünk – szeretnénk a kortárs képzőművészeti szcéna egyik legfontosabb helyszínének és intézményének működésére vonatkozó, széles körű kommunikációt kezdeményezni, ezáltal a környező és más európai országokban is megvalósuló gyakorlatot javasolva.
Válaszukat várva, üdvözlettel:
Hans Knoll és Pilinger Erzsébet
Knoll Galéria Budapest, 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 10.
