Bár a múzeumi funkciót a jövőben átvevő épületen az intézmény befogadását jelző, ígéretes transzparenst nemrégiben a nem sokkal kecsegtető „omlásveszély” felirat váltotta fel, a volt szerb tanítóképző portája mellől már lekerült a Ferenczy Múzeum nyitva tartása. A költözéssel kapcsolatosan azonban olyan folyamatok indultak meg, amelyek nemcsak az intézményre, hanem a város kulturális arculatára is nagyban hatással lesznek.
A Ferenczy Károly nevével fémjelzett múzeum 1951-es alapítása óta a 18–19. század fordulóján épült szerb iskola, majd tanítóképző épületében működött, egészen a múlt év végéig, amikor az egyházi kárpótlás keretében végleg visszakerült a Szerb Ortodox Egyház tulajdonába. Az egyház megtartja az 1970-es évek elején modern szárnnyal kiegészült épületkomplexum múzeumfunkcióját – mutatott rá Vukovics Koszta, a szentendrei Szerb Egyházi Múzeum igazgatója. A megüresedett épületbe kerül ugyanis a Belgrád székesegyház kertjének lelkészlakásaiban kialakított termekből az egyházművészeti gyűjtemény. A főtéri Blagovesztenszka-templomot körülölelő múzeumépület kiállítási kínálatában így jelentős változást figyelhetünk majd meg – a modern magyar művészetre koncentráló, korábbi tárlat helyére a főként 18. századi emlékek bemutatója kerül, állandó jelleggel.
A Főtér arculatát befolyásoló másik kiállítótér a Szentendrei Képtár, melynek épülete a jelenleg a PMMI irodáinak is helyet adó barokk kereskedőház. Az 1978-ban megnyílt képtár programjában – a Ferenczy család állandó tárlatának megnyitásával rég megszűnt bemutató szellemében – a régészeti, néprajzi kiállítások is helyet kapnak, azonban a hangsúly jelen intézmény esetében is a modern, illetve a kortárs művészeten van. Ahogyan arról a PMMI régi-új igazgatója, Kálnoki-Gyöngyössy Márton már korábban beszámolt, az időszaki kiállításokat felvonultató helyiség funkcióját a Ferenczy Múzeum új épületében kialakított teremsor venné át, értve ezen elsősorban a 20–21. századi művekből rendezett kiállításokat. Az így felszabaduló épületrészben – felújítások után – a PMMI régi adósságát törlesztené egy állandó szentendrei helytörténeti tárlat berendezésével.
Talán annál, hogy a központban végbemenő változások mennyiben színesítik a festők városának kulturális palettáját, kérdésesebb az, hogy a többi szentendrei múzeumot is képes lesz-e a PMMI a közeljövőben épülő új kiállítóterekhez hasonlóan megújítani. Az azonban már most is tény, hogy a Főtér múzeumi kínálata éles kanyart vesz, sokkal erőteljesebben koncentrálva a város történelmi értékeire, megtörve a modernek több évtizedes „uralmát.”
Aktuális kihívások – Egyházművészet és szocreál
A Ferenczy Múzeum egykori épülete már nem áll sokáig üresen, tavasszal ugyanis időszaki kiállítás nyílik benne – mondta Vukovics Koszta. A Szerb Nemzeti Múzeummal együttműködésben a bácskai Bogyáni kolostor falképeinek nemes-másolatai közül érkezik egy válogatás április elején a kiállítótérbe, ami előkészítése lesz egy nagyobb szabású kiállításnak. A szerbiai múzeum frissen restaurált egyházművészeti darabjaiból még idén Újvidéken rendeznek bemutatót, és a tervek szerint ez a tárlat érkezik 2012-ben Szentendrére. Az állandó kiállítás költöztetése azonban elsősorban anyagi kérdések függvénye – fejtette ki a múzeumigazgató –, a cél pedig a 2013–2014-es évad. A bemutató természetesen új anyaggal bővülne – nem csupán a múzeum raktárából –, illetve koncepciójában is komplexebbé válna. A régi kiállítótérben pedig a Szerb Egyházi Levéltár talál majd tágasabb térre.
Természetesen felmerül a kérdés, hogy a Cifka Anna tervei alapján épült – mára meglehetősen elavultnak és környezetidegennek tűnő –, Görög utcai modern szárnnyal milyen terveik vannak az új tulajdonosoknak. A szocreál épület homlokzatát ugyanis csupán mintegy tíz méter választja el a Kovács Margit Múzeum újonnan elkészült, formabontó portáljától, amelynek megépültével a kontraszt az eddigiekhez képest is sokkal élesebb lett. Nagyobb szerkezeti változtatásokra nem készülnek – szögezte le Vukovics Koszta –, a jövőben azonban mindenképpen „szentendreiesíteni” fogják az épületet. Az átalakításról bővebb információt előreláthatólag a tavaszi kiállítás keretében kaphatunk majd, valamint itt tervezik bemutatni a készülő terveket is.
Nem bejárat! – Kovács Margit és a 21. század
A fentebb említett, Kocsis Imre által tervezett új szárny mellett a szentendrei múzeumi forgalom jelentős hányadát lebonyolító intézmény állandó tárlata is új erőre kapott egy régóta aktuálisnak vélt kurátori koncepcióváltás következtében. A Kossuth-díjas keramikus életművét – a művész adományának köszönhetően – szinte teljes egészében bemutató kiállítást még Kovács Margit személyes elképzelései alapján rendezték be az 1970-es években, a két, korábban tárgyalt épület között elhelyezkedő kereskedőházban. Az előző érában a kultúrpolitika törekvéseinek köszönhetően Szentendre, ezen belül ez a tárlat kiemelt szerepet kapott – nemcsak a Dunakanyarban élők, hanem a Magyarországra látogató külföldi delegátusok között sem akadt olyan, aki ne fordult volna meg itt.
Művészi koncepció szülte bemutató lévén, a korábbi tárlat kevéssé követett szigorú kronológiát, amit azonban a január végén megnyílt kiállítás korrigált. A többször bővített kiállítótér – mely több szinten, főként kisebb termekből felépülve helyezkedik el, körülölelve a telket – kiválóan alkalmassá vált a kisebb, tematikusan és kronologikusan is egymáshoz illeszkedő műtárgycsoportok elhelyezésére. A linearitást csak két esetben törte meg Herpai András kurátor. A forrásukat tekintve koherens mitológiai művek töltik ki a pinceszint első termét, az utolsót pedig a keresztény ihletésűek – utóbbi már évtizedek óta erre a célra berendezve egyfajta kápolnává vált. A látogatókat szépen kialakított táblákon életrajzi és a művész stílusának változásait bemutató összefoglalók segítik a ragyogó fehérre vakolt termekben – mégis meglehetősen konzervatívan – elrendezett plasztikák közötti eligazodásban; emellett a modernizált múzeumok elengedhetetlen kiegészítői: az LCD képernyők is megjelennek. Kifejezetten hangulatos atmoszférát teremt a művésznő műhelyeként berendezett emeleti teremben bemutatott hetvenes évekbeli portréfilm – Kovács Margit hangja a többi térben is követi a szemlélőt.
Az új, akadálymentesített szárnyban kaptak helyet azok az interaktív elemek, amelyek sokak számára többletet jelenthetnek a múzeum által közvetített kulturális értékek mellett. A vakok és gyengén látók számára berendezett teremben nemcsak a rászorulók, hanem a legfiatalabb korosztály is megtapinthatja, ezzel megismerheti a hiteles műtárgymásolatokon keresztül a különböző technikával készült kerámiák felületét. Megjegyzendő, hogy az egész kiállításon érezhető, hogy a tárlók magasságának megállapításakor is erősen kalkuláltak a kisiskolás korosztály igényeivel. A – talán többre is hivatott – vetítőteremben pedig a látogatók egyes műtárgyakat láthatnak digitalizált, „háromdimenziós” formában. A kávézóval és ajándékbolttal is kiegészített múzeum így már nem csupán hírnevének, hanem technikai felszereltségének köszönhetően is vonzza majd a látogatókat. Ahogy Kálnoki-Gyöngyössy Márton – a projekt elindítójaként kifejtette, az újjászületett tárlat igazolja, hogy van jövője a kismúzeumi rendszernek. A legfontosabb fogyatékosság viszont talán éppen az új szárny definiálatlan portálja: bár az új koncepció kifejezetten ráépülhetett volna a figyelemfelkeltő, vörös kerámialapokkal fedett, üvegajtós homlokzatra; mégis megtartották az eredeti nyomvonalat, és a tárlatot a sokkal eldugottabb, korábban is használt bejárattól kezdve rendezték be. Bármilyen ígéretesnek tűnik is a kortárs szentendrei művészek hommage-műveivel díszített kapu, csupán a legközelebb álló teremőr üvegen átszűrődő tompa szavai fogadnak – nem bejárat.
A panorámánk további szélesítése érdekében a következő fejezetben a PMMI igazgatóját kérdezzük a költözés és a megújulás nehézségeiről, szépségéről, valamint a megyei múzeumok – már sokszor megénekelt – ingatag helyzetéről; emellett pontosabb képet alkotunk a Ferenczy Múzeumot befogadó Pajor kúria bővítéséről is.
A múzeum honlapja
