A Ferenczy Károly nevével fémjelzett múzeum 1951-es alapítása óta a 18–19. század fordulóján épült szerb iskola, majd tanítóképző épületében működött, egészen a múlt év végéig, amikor az egyházi kárpótlás keretében végleg visszakerült a Szerb Ortodox Egyház tulajdonába. Az egyház megtartja az 1970-es évek elején modern szárnnyal kiegészült épületkomplexum múzeumfunkcióját – mutatott rá Vukovics Koszta, a szentendrei Szerb Egyházi Múzeum igazgatója. A megüresedett épületbe kerül ugyanis a Belgrád székesegyház kertjének lelkészlakásaiban kialakított termekből az egyházművészeti gyűjtemény. A főtéri Blagovesztenszka-templomot körülölelő múzeumépület kiállítási kínálatában így jelentős változást figyelhetünk majd meg – a modern magyar művészetre koncentráló, korábbi tárlat helyére a főként 18. századi emlékek bemutatója kerül, állandó jelleggel.
Talán annál, hogy a központban végbemenő változások mennyiben színesítik a festők városának kulturális palettáját, kérdésesebb az, hogy a többi szentendrei múzeumot is képes lesz-e a PMMI a közeljövőben épülő új kiállítóterekhez hasonlóan megújítani. Az azonban már most is tény, hogy a Főtér múzeumi kínálata éles kanyart vesz, sokkal erőteljesebben koncentrálva a város történelmi értékeire, megtörve a modernek több évtizedes „uralmát.”
Aktuális kihívások – Egyházművészet és szocreál
Természetesen felmerül a kérdés, hogy a Cifka Anna tervei alapján épült – mára meglehetősen elavultnak és környezetidegennek tűnő –, Görög utcai modern szárnnyal milyen terveik vannak az új tulajdonosoknak. A szocreál épület homlokzatát ugyanis csupán mintegy tíz méter választja el a Kovács Margit Múzeum újonnan elkészült, formabontó portáljától, amelynek megépültével a kontraszt az eddigiekhez képest is sokkal élesebb lett. Nagyobb szerkezeti változtatásokra nem készülnek – szögezte le Vukovics Koszta –, a jövőben azonban mindenképpen „szentendreiesíteni” fogják az épületet. Az átalakításról bővebb információt előreláthatólag a tavaszi kiállítás keretében kaphatunk majd, valamint itt tervezik bemutatni a készülő terveket is.
Nem bejárat! – Kovács Margit és a 21. század
Művészi koncepció szülte bemutató lévén, a korábbi tárlat kevéssé követett szigorú kronológiát, amit azonban a január végén megnyílt kiállítás korrigált. A többször bővített kiállítótér – mely több szinten, főként kisebb termekből felépülve helyezkedik el, körülölelve a telket – kiválóan alkalmassá vált a kisebb, tematikusan és kronologikusan is egymáshoz illeszkedő műtárgycsoportok elhelyezésére. A linearitást csak két esetben törte meg Herpai András kurátor. A forrásukat tekintve koherens mitológiai művek töltik ki a pinceszint első termét, az utolsót pedig a keresztény ihletésűek – utóbbi már évtizedek óta erre a célra berendezve egyfajta kápolnává vált. A látogatókat szépen kialakított táblákon életrajzi és a művész stílusának változásait bemutató összefoglalók segítik a ragyogó fehérre vakolt termekben – mégis meglehetősen konzervatívan – elrendezett plasztikák közötti eligazodásban; emellett a modernizált múzeumok elengedhetetlen kiegészítői: az LCD képernyők is megjelennek. Kifejezetten hangulatos atmoszférát teremt a művésznő műhelyeként berendezett emeleti teremben bemutatott hetvenes évekbeli portréfilm – Kovács Margit hangja a többi térben is követi a szemlélőt.
A panorámánk további szélesítése érdekében a következő fejezetben a PMMI igazgatóját kérdezzük a költözés és a megújulás nehézségeiről, szépségéről, valamint a megyei múzeumok – már sokszor megénekelt – ingatag helyzetéről; emellett pontosabb képet alkotunk a Ferenczy Múzeumot befogadó Pajor kúria bővítéséről is.
A múzeum honlapja
