Kedves Olvasó, ki követed alakulásom történetét,

A címből talán már sejted, hogy új helyszínről jelentkezem, mégpedig a spanyol nép fővárosából, Madridból. Tegnap éjjel érkeztem szüleimmel, de már most tudom, hogy szuper dolgokat fogunk látni! Szerintem érdemes lesz követned ;)

Mutatok néhány kedvcsináló fotót, az elsőt még a repülőn fotóztam. Azok ott a Francia Alpok és életben tartó hajtóművűnk, ahogy suhan (whizz) a gyönyörű táj felett.

A kedves spanyol hölgyek a végtelenül hosszú reptéri mozgójárda mellett mosolyogtak rám. Nem akartam hinni a szememnek, hogy már itt valami múzeumosat találok! :) A mozgójárda kellemes tempóban, párhuzamosan haladt el a képsorozat előtt. Igyekeztem mindegyikre ránézni, mert a tempót nem én diktáltam, és úgy éreztem, ha nem figyelek, elszalasztok valamit. Hm, érdekes motiváció volt!

Szóval, ahogy azt a korábbi, londoni posztjaimból megszokhattad, megint lesz kiállítás bemutatás, múzeumismertetés, önkeresés, tapogatózás, próbálkozás.

Viszont, abban a néhány hétben, amikor nem blogoltam, meg a Szigetre látogattam, felfedeztem, hogy a néprajzos-antropológusok hogyan nézik a világot. Folyton figyelnek. És ha én egy néprajzi gyermekmúzeummá szeretnék válni, úgy gondolom, jó lesz figyelnem a közeget, amiben működni fogok, az embereket, a szokásaikat, azokat a gesztusaikat, amiket a múzeumban is használhatnának. Szóval most figyelek. Figyelem a várost, ahogy az emberek élnek, mozognak, kapcsolódnak és történeteket mesélnek benne, ahogy a tárgyaikat használják, ahogy információt közölnek - mindent, ami hasznos lehet, ha múzeum leszek. Úgyhogy számíts rá, hogy néha itt is felbukkan egy-egy kép az életből, ami inspiráló, mosolyogtató, igazán nekem való üzenet a leendő látogatóim mindennapjaiból.

Addig is,

Csók,

Múzeum