Az „értékmentők” mentése

PROJEKT

OMIKE művészakció 1939–1944: értékteremtés a halál torkában. A magyar zsidó művészek válasza a zsidótörvényekre.

Cikk küldése

e-mail:

Február 28-án nyílt meg a Magyar Zsidó Múzeumban az Értékmentők – OMIKE művészakció 1939–1944 című, március 24-én pedig az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bajor Gizi Színészmúzeumában A száműzöttek színháza – az OMIKE művészakció története 1939–1944 című időszaki kiállítás. Mindkettő a Nonprofit Társadalomkutató Egyesület kezdeményezésére és keretében elindult kutatómunka eddigi eredményein alapul. Az egyesület elnökével, a kutatás „motorjával”, Harsányi Lászlóval beszélgettünk.

Perlrott Csaba Vilmos: Párizsi utca

Magyar Múzeumok Online: Mi volt a kiindulópont, mi adott impulzust az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) Művészakció történetének és anyagainak kutatásához?

Harsányi László: A hiány. Annak az ismeretnek a hiánya, hogy mit tett, mit tehetett a magyar zsidó közösség az 1938-tól kezdődő zsidótörvények nyomása alatt. Másként fogalmazva: volt-e valamilyen „válasza” a jogfosztó törvényekre, és főként az ezek nyomán megindult állásvesztésekre, tiltásokra? A Művészakció egyike volt a kollektív válaszoknak, 1939-es életre hívásával az OMIKE kettős célt szolgált: egyfelől, hogy „a magyar zsidóságot megtartsa azon a kultúrfokon, melyre annak eddigelé felemelkedni sikerült”, másfelől bemutatkozást és kenyeret biztosítson a színpadokról, pódiumokról, kiállításokról elüldözött zsidó művészeknek. Az OMIKE – ezt kevesen tudják – egyébként 1909-ben alakult meg, és a kultúra pártolását mindig kiemelt feladatnak tekintette. Ezt a kényszerűen vállalt feladatát nagyszerűen teljesítette, olyan kiváló vezetőknek, szervezőknek köszönhetően, mint Buday-Goldberger Leó, Hevesi Simon, Ribáry Géza vagy Bánóczi László.

MMO: Mi a célja ennek a feltáró munkának? Kikhez akarják eljuttatni az eredményeket?

HL: A cél többféle. Az egyik az OMIKE és benne a Művészakció dokumentumainak összegyűjtése, összerendezése 70 év után, ami nem kis feladat (és csak egy komoly előzménye van: Horák Magda 1998-ban megjelent forrásgyűjteménye). Ebbe a körbe tartozik természetesen az akkori kiállítások képeinek, szobrainak bemutatása, az előadásokon fellépő színészek, zenészek életrajzi adatainak, fotónak összegyűjtése. A másik feladat a megtalált információk, dokumentumok bemutatása a legszélesebb nyilvánosság számára. Ezt szolgálja a folyamatosan bővülő www.omike.hu honlap, másfelől – hiszen a kulturális emlékezetünk frissítéséről, kiegészítéséről van szó – ennek része a 2013. február 28-án kezdődő és május közepéig tartó Goldmark Fesztivál.

MMO: Miből finanszírozzák a munkálatokat?

HL: A kutatást saját csekély forrásainkból és a nehezen megszerzett pályázati pénzekből finanszíroztuk, a Magyar Zsidó Múzeumban megnyílt kiállítást a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. A további munkák pénzügyi támogatása is csak a gyérülő pályázati lehetőségekből képzelhető el.

MMO: Kik vettek/vesznek részt a munkában, milyen intézmények anyagait kutatták/kutatják?

HL: A kutatást 2011 nyarától ketten végeztük el Vizi Éva kolléganőmmel az általam vezetett egyesület keretein belül. Természetesen a kiállítások megvalósítása már szakmailag kompetens kurátorok – Basics Beatrix és Gajdó Tamás – munkáját dicséri. A kutatás kiterjedt több országos, egyházi, megyei levéltárra, a fővárosi nagy könyvtárak mindegyikére, a műtárgyak esetében tíznél több múzeumra és magángyűjteményre. És rendkívül nagy segítséget jelentett az internet.

MMO: Milyen más eseményekkel kapcsolódik össze a két, már látható kiállítás? Milyen további terveik vannak?

Kádár Béla: Csendélet

HL: 2013 májusáig több hangverseny, irodalmi műsor segíti még a Művészakció egykori tevékenységének megismertetését. (Bővebben: http://goldmarkfesztival.blogspot.hu). Tervezzük a fesztivál végén, májusban egynapos tudományos ülés megszervezését is. De a kutatás korántsem fejeződött be, becslésem szerint még egy-, másfél évi munka hátravan. És ismert módon a hiányzó dokumentumok, forrásanyagok megtalálása egyre nehezebb. Jó volna az OMIKE történetéből és főként a művészakcióból vándorkiállítást is megrendezni. És meg kellene írni az OMIKE történetéből a KÖNYVET.

MMO: Van-e olyan terület, ahol hiányosak a források? Tudnak-e a közgyűjtemények, múzeumok segíteni a további munkában?

HL: A források szinte minden területen hiányosak, de főként az OMIKE működését megértető eredeti dokumentumokat illetően, amelyek java része – feltehetően – az Országos Levéltárban, az 1956-os tűzben semmisült meg. A megoldás további aprólékos kutatómunka a levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban. És a feladat megismertetése a nyilvánossággal talán felszínre hoz az akkori szereplők utódainál lappangó iratokat, fotókat is, amelyekkel bővíteni tudnánk kutatási eredményeinket.

A Magyar Zsidó Múzeumban látható kiállításon szubjektív tárlatvezetést tartanak: 2013. április 14-én Falusi Mariann énekesnő, április 16-án Fabiny Tamás evangélikus püspök, április 21-én Bálint András színművész.