Nyitva tartás, foglalkoztatás, műtárgyak, régészet

Új szabályok

A közelmúltban arról adtunk hírt, hogy a múzeumok működését szavatoló szabályok rugalmasabbak lesznek. Kérdéseinkre a Hivatal válaszolt.

Cikk küldése

e-mail:

2011. augusztus 18-án a Magyar Közlönyben arról olvashattunk, hogy két minisztériumi rendelet módosításának köszönhetően a muzeális intézmények több ponton is kedvező változásokkal számolhatnak. A múzeumok nyitva tartását, a kötelező munkaköröket, a műtárgymegőrzés helyszínét, a régészeti feltárásokkal kapcsolatos elszámolásokat érintő változásokról szóló kérdéseinket írásban tettük fel a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kultúráért Felelős Államtitkárság nem nevesített válaszadójának.

− A Kultúráért Felelős Államtitkárság közleményében azt olvashattuk, hogy „rugalmasabbá vált a múzeumok nyitva tartására vonatkozó szabályozás, a módosítás ugyanis a nyitva tartás minimális mértékét az eddigi heti helyett éves szinten határozza meg. A keretszám tematikus és területi múzeum esetén 260, míg megyei és országos intézményeknél 312 nap, ezen belül a fenntartó döntheti el, hogy a napok számát éves szinten hogyan osztja el.” A rendelet valójában már meglévő gyakorlatot szentesít, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a múzeumok egy része eddig is „rugalmasan” kezelte a nyitva tartást. Mi ösztönözte a minisztériumot, hogy most ezt szabályozza?

− A múzeumok nyitva tartása eddig is szabályozott volt. A rendelet módosításával csupán strukturális változás történt, ami azt jelenti, hogy a heti helyett éves szinten határoztunk meg egy keretszámot. Az éves minimum a korábbi heti minimum 52-szerese. Ezen belül a fenntartó szabadon dönthet, hogy mikor tart nyitva. A helyi idegenforgalom alakulása miatt több intézmény érdeke lehet például, hogy különböző módon alakítja a nyitva tartását, nyáron akár egész héten nyitva tarthat, vagy télen akár egy-két hétre be is zárhat.

− Vannak-e kijelölt szempontok, amelyeket a fenntartónak figyelembe kell vennie a nyitva tartás – zárva tartás meghatározásakor?

− Kijelölt szempontok nincsenek, véleményünk szerint az eddig tapasztalt vagy várható látogatóforgalomnak, illetve az idegenforgalomnak megfelelően érdemes a nyitva tartást meghatározni. Mindemellett az intézménynek szem előtt kell tartania a rendeletben előírt korlátozást is (havonta egy hétvége, illetve a nemzeti ünnepek, amit a kedvezményrendelet indokolt), továbbá a napi minimális óraszámot, amely szakmai besorolásonként eltérő.

− Pénzhiány lehet-e oka a zárva tartásnak?

− Mivel a fenntartó szabadon dönt az évi 260/312 nap felhasználásáról, a zárva tartás okát nem vizsgáljuk.

− Mi történik a múzeum alkalmazottaival a „bezárt” időszakban? Szabadságon lesznek? Kapnak fizetést? Vagy csak megbízással foglalkoztatják őket?

− A zárva tartás csak a múzeum kiállításaira vonatkozik, így a munkaviszony is folyamatos marad. A rendelet a munkaviszonyban alkalmazott munkavállalókra terjed ki, nem megbízási jogviszonyban szerződött személyekre. Amikor egy kiállítás be van zárva a látogatók előtt, az alkalmazottak vagy kötelezően biztosítandó szabadnapjukat töltik, vagy (amennyiben muzeológusok) gyűjteménygondozási és tudományos kutatással kapcsolatos feladataikat látják el.

− Ugyanazok a szabályok vonatkoznak az országos és a kismúzeumokra egyaránt?

− A rendelet szakmai besorolásonként eltérően rendelkezik: közérdekű muzeális kiállítóhely és gyűjtemény esetén hetente három nap, napi négy óra, kivéve a november 1. – március 31. közötti időszak. Tematikus múzeum esetén évi 260 nap, napi négy óra; területi múzeum esetén évi 260 nap, napi 6 óra; megyei múzeum, országos szakmúzeum és országos múzeum esetén évi 312 nap, napi 8 óra.

− Hol köteles a múzeum közzétenni az éves nyitva tartást? Köteles-e egyáltalán?

− A 194/2000. (XI. 24.) Korm. rendelet alapján minden muzeális intézmény jól látható módon köteles tájékoztatni a látogatókat a nyitva tartásról. Ez általában a múzeumban, illetve annak honlapján történik.

− Mi lesz a látogató jogaival, ha egy múzeumba be szeretne jutni a zárva tartás idején?

− A múzeum előzetesen tájékoztatja a látogatókat a nyitva tartási rendjükről, ami azt jelenti, hogy ilyen eset nem valószínű.

− A közlemény értelmében „a területi és tematikus múzeumok önálló restaurátor helyett a jövőben műtárgyvédelmi munkatársat is foglalkoztathatnak, a költségesebb restaurátorműhely fenntartása helyett pedig elegendő lesz az állományvédelmi feladatok ellátására alkalmas helyiség kialakítása. Megszűnik az önálló könyvtárosi-adattárosi munkakör, az ezzel kapcsolatos feladatokat a muzeológusok is elláthatják a jövőben. Az új szabályok közel 80 intézmény számára jelentenek könnyebbséget.” Nyilvánvaló, hogy egy kisebb múzeumnak hatalmas terhet jelent egy restaurátor foglalkoztatása, a munkájához szükséges bázis megteremtése. Mégis felmerül a kérdés: hogyan fogják ezek a múzeumok restauráltatni a műtárgyakat? Egy-egy műtárgy restaurálására külön elő kell teremteni a szükséges pénzt?

−Az anyagköltséget eddig is elő kellett teremteni, de az érintett két intézménytípusban eddig sem voltak restaurátorok, az előírás ellenére sem. A restaurálásra megyei szervezet esetén a megyei múzeumok felszerelt műhelye ad lehetőséget, vagy a múzeumok saját költségvetésükből is kigazdálkodhatják a szükséges forrást, de pályázati forrásokat is igényelni lehet.

− Mi lesz a feladata a műtárgyvédelmi munkatársnak?

− A műtárgyak állapotának folyamatos nyomon követése, az alapvető tisztítási munkálatok elvégzése és apróbb javítások. A kérdéshez érdemes megtekinteni a kapcsolódó szakképesítés leírását, ahol mindez részletesen szerepel. A munkakör nem új, a kapcsolódó jogszabályokban már régóta szerepel munkakörként.

− Mi lesz azokkal a gazdag múzeumi könyvtárakkal, amelyek képzett könyvtárost igényelnének, de a fenntartónak nincs pénze, hogy megfizesse őket?

− Ha az intézmény tematikus vagy területi múzeum, akkor nem kell könyvtáros, ha annál magasabb besorolású, akkor biztosítani kell, ez jogszabályi előírás.

− Az adattárak eddig is árválkodtak, most a digitális adattárak világában nem volna még inkább szükség képzett szakember munkájára?

− Az adattáros munkakörhöz elvárt végzettség azonos a muzeológuséval, így a képzett szakemberek a muzeológusok személyében rendelkezésre állnak, csak már nem önálló munkakörként.

− „A rendelet lehetővé teszi a kisebb települések múltját bemutató, közérdekű muzeális kiállítóhelyek számára a nekik ajándékozott és a kiállításukhoz illeszkedő műtárgyak megőrzését. Az új szabályozás erősíti a helyi kiállítások szerepét a település múltjának és ezen keresztül az ott lakók identitásának megőrzésében, jogszerűvé teszi a helyben előkerült tárgyak helyszínen történő kiállítását.” Az új szabályozás miként erősíti a helyi kiállítások szerepét a település múltjának és ezen keresztül az ott lakók identitásának megőrzésében? Eddig nem ezt tette? Miben változott?

− A közérdekű muzeális kiállítóhelyek fő feladata a rendelkezésükre álló műtárgyanyag bemutatása, ezért a muzeológus munkakör létesítése nem elvárás, így a rendszeres szerzeményezésre sincs lehetőségük.

A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a kisebb települések múltját bemutató intézmények, elsősorban a tájházak – a település identitásának megőrzése érdekében – átveszik a felajánlásként kapott tárgyi emlékeket, hogy megóvják őket a pusztulástól. Ezt a helyzetet legalizálva lehetőséget teremtettünk arra, hogy az ajándékozás útján megszerzett, a kiállításhoz illő, abban bemutatható műtárgyakat megőrizzék, azon kikötés mellett, hogy a nyilvántartásba vételt – szerződéses eseti megbízás mellett – a szükséges szakmai jogosultsággal rendelkező szakági muzeológus végzi.

Ezzel a módosítással erősítjük a kiállítóhelyek (tájházak, helytörténeti-néprajzi kiállítások, irodalmi emlékhelyek) szerepét a település múltjának megőrzésében, valamint lehetővé tesszük, hogy a településen előkerült tárgyi emlékek helyben maradjanak, ne kerüljenek el más település múzeumába.

− Hogyan viszonyul a szabályozás a tárgyak visszaszármaztatásának problematikájához?

− A kérdés irreleváns, a visszaszármaztatás ebben az esetben nem merül fel. Kölcsönként eddig is kiállíthattak nem saját gyűjteményükbe tartozó tárgyakat, ebben az esetben a tulajdonjog nem változik, így a visszaszármaztatás sem jelent gondot – a szerződés lejárta után vissza kell adni a tulajdonosnak. Amennyiben ajándékozási szerződés keretében, a tulajdonjog átadásával együtt kerül sor az átvételre, akkor szintén nem merül fel a visszaszármaztatás, hiszen a tulajdonjog is átadásra került. A kérdés során azt is figyelembe kell venni, hogy közérdekű muzeális kiállítóhelyekről (az esetek többségében tájházakról) beszélünk, ahol nincs olyan érték, ami a visszaszármaztatást indokolná.

− Ki dönti el, mi a kisebb múzeumok kiállításához illeszkedő tárgy? Főleg tájházak, emlékházak esetében szokott tágra nyílni az olló a helyiek és a muzeológus szempontja között. Melyik az erősebb?

− A muzeológus veszi nyilvántartásba a tárgyakat, így jelezheti a fenntartónak, ha valamelyiket nem indokolt átvenni.

− „A beruházásokat megelőző régészeti feltárásokra átvett pénzeszközök kezelésére és felhasználására új, garanciális szabályok vonatkoznak, amelyek megkönnyítik a régészeti feladatokhoz kapcsolódó kifizetéseket, elszámolásokat, és gyorsabbá, átláthatóbbá teszik a pénzügyi folyamatokat.” Melyek ezek a szabályok?

Az önálló régészeti alszámla és az analitikus nyilvántartás.

A 2001. évi LXIV. tv. rendelkezései szerint a megyei múzeumok (a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeum) a beruházásokhoz kapcsolódó megelőző régészeti feltárások elvégzésére (így különösen a régészeti hatástanulmány, próbafeltárás, régészeti megfigyelés, dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás, valamint az elsődleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeire) jelentős mértékű átvett pénzeszközt kezelnek. Ezek tényleges felhasználásáról kötelesek a költségeket biztosító beruházónak elszámolni.

Megkülönböztetett fontosságú nemzetgazdasági érdek, hogy a beruházások megvalósításához kapcsolódó régészeti feladatellátás pénzügyi háttere gazdaságosabb legyen, a folyósítási, kifizetési és elszámolási folyamatok egyszerűbb, gyorsabb és főként átláthatóbb pénzügytechnikai rendszerének biztosítása mellett, mely – a régészeti örökség hatékony védelmével összhangban – messzemenően szem előtt tartja a beruházók érdekeit is. Ennek fontos biztosítéka az elkülönített régészeti alszámla és az analitikus nyilvántartás bevezetése.

Figyelem! A módosítások egy része csak 2012. január 1-jétől hatályos, így most még a régi van érvényben. A jogszabály itt olvasható!