Kiderült, milyenek is a finnek!

Kitüntették Szarvas Zsuzsát

Tarja Halonen köztársasági elnök a Finn Oroszlán Lovagrend első osztályú érdemrendjével tüntette ki dr. Szarvas Zsuzsát, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettesét a (M)ilyenek a finnek? című nagyszabású kiállítás megrendezéséért.

Cikk küldése

e-mail:

– Amikor 1984 nyarán először jártam Finnországban, nem gondoltam, hogy egész életemet sok szempontból meghatározó, befolyásoló utazásra indulok. Szerelem volt ez első látásra, ami azóta sem múlt el. Imádom Finnországot attól a pillanattól kezdve, hogy először betettem oda a lábam. Éppen ezért volt óriási lehetőség számomra, hogy részt vehettem a (M)ilyenek a finnek? című kiállítás megrendezésében, és ily módon is tiszteleghettem az általam nagyra becsült finn kultúra előtt – mesélt a Finnország iránti olthatatlan szenvedélyéről Szarvas Zsuzsa, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese a Finn Nagykövetség nagyköveti rezidenciáján megrendezett átadási ceremónián.

Ez volt minden idők legátfogóbb Finnországról szóló hazai kiállítása

A néprajzkutató az egyik legmagasabb finn kitüntetést, a Finn Oroszlán Lovagrend első osztályú érdemrendjét vehette át Jari Viléntől, Finnország magyarországi nagykövetétől a 2009 júniusától

A kitüntetést november 10-én délután Jari Vilén nagykövet adta át.

2011 májusáig zajló (M)ilyenek a finnek? – Finnország magyar szemmel című nagyszabású kiállítás megrendezéséért és koordinálásáért. A közel két éven keresztül látogatható tárlat minden idők legátfogóbb Finnországot bemutató általános kiállítása volt Magyarországon, amely innovatív módon mutatta be a finn kultúra hagyományait, modern oldalát és az országgal kapcsolatos sztereotípiákat. Szarvas Zsuzsa nem csak a kiállítás tematikájának ötletét adta: az ő nevéhez köthetők a kiállításhoz kapcsolódó különleges időszaki bemutatók, programok, emellett a kiállítás finanszírozásának koordinálásáról is ő gondoskodott.

Eredetileg úgy tudtuk, ez a legmagasabb finn diplomáciai elismerés, amelyet külföldi megkaphat, Jari Vilén nagykövet azonban elmondta: sok más nemzet gyakorlatával szemben a Finn Köztársaság nem tesz különbséget finnek és külföldiek között az érdemrendek odaítélésében. Az Oroszlán Lovagrendet 1942-ben alapították a kiemelkedő civil vagy katonai eredmények elismerésére.

A szarvas és az oroszlán – Ezópusz után szabadon

A kurátor köszönőbeszédében kiemelte: a kiállítás nem az ő érdeme, hanem valódi csapatmunka volt – így ez a kitüntetés a kollégáit is megilleti. – A kiállítás címe az volt, hogy (M)ilyenek a finnek?, én most azt mondom: ilyenek a finnek. Megbecsülik, értékelik, ha valaki kísérletet tesz megismerésükre, kultúrájuk bemutatására, értelmezésére, és ezt kifejezésre is juttatják – vélte megtalálni az egyik lehetséges választ a kiállítás címében feltett kérdésre.

A főigazgató-helyettes egy humoros anekdotával is érzékeltette az elismerés feletti örömét: – Mint az ezópuszi meséből is ismerjük, az oroszlán és a szarvas találkozása általában nem jó véget szokott érni – legalábbis a szarvas számára. Ez az eset azonban kivétel. A szarvas nagyon örül, és meghatott, hogy találkozhatott az oroszlánnal.

A projekt szívét és lelkét honorálták

Bár Szarvas Zsuzsa már a nyolcvanas évek közepétől kezdve komolyan foglalkozott a finn kultúra megismerésével, kutatásával és népszerűsítésével, a (M)ilyenek a finnek? kiállítás volt az a fontos mozzanat, amellyel végképp kiérdemelte Finnország hivatalos elismerését és figyelmét. – Különleges és figyelemre méltó kiállítás volt, hiszen amellett, hogy nagy területen kapott helyett, két éven keresztül volt látható. Természetesen minden közreműködőnek és partnernek hálásak vagyunk ezért, de kezdettől Szarvas Zsuzsa volt a projekt szíve és lelke – mesélte Jari Vilén. A nagykövet arra is kitért: az érdemrend odaítélésébe finn részről némi egészséges önzés is vegyül, hiszen a Finn Köztársaság továbbra is elvárja a kitüntetettektől, hogy folytassák eddigi törekvéseiket, és új ötletekkel, tettekkel álljanak ki a finn kultúra mellett.

Szarvas Zsuzsa kitartása egyenesen borítékolható, hiszen majdnem három évtizede rajongója és elkötelezett támogatója az északi országnak. Elsőként 1984-ben, az akkor először megrendezett finn–magyar szimpóziumra utazott ki fiatal diplomásként, a következő évben pedig több hónapos múzeumi ösztöndíjat kapott Finnországban.

Az akkori magyarországi viszonyok közepette különösen értékesnek és tisztának látta a finn világot: – A legnagyobb élményem, ami nagyon korán világossá vált ott számomra, a viszonyok tisztasága volt. Hogy a dolgok úgy vannak, ahogy beszélnek róluk. Nagy élmény volt például számomra, és sokat kifejez, hogy ott az ellenőrök egyenruhában szálltak fel a villamosra, nem úgy, mint nálunk, amikor titokban teszik fel a karszalagot. Azt hiszem, ez elég jól jellemzi azt a nyíltságot és egyenességet, ami a finn társadalom sajátja minden szinten.

A finn köztársasági elnök is sajátjának érezte a kiállítást

– A (M)ilyenek a finnek? kiállítást annak idején Tarja Halonen finn köztársasági elnök nyitotta meg, a múzeum tereiben sétálva pedig szinte a vezetőjévé vált a tárlatnak, házigazdaként mutogatta a kiállítás egyes részeit az akkori magyar köztársasági elnöknek, Sólyom Lászlónak – mesélte Szarvas Zsuzsa.

Jari Vilén nagykövet bevallása szerint legalább tucatszor látta a kiállítást, és leginkább azt szerette benne, hogy minden egyes alkalommal változott valamit. Mindig voltak új elemek, újabb kamarakiállítások, amelyek az állandó részeket is újra meg újra más színben láttatták. Szerinte a tárlat nagyon jó érzékkel volt megrendezve abban az értelemben, hogy a közel kétéves fennállása alatt is képes volt friss maradni, megújulni.

Minden finn azt gondolhatta: igen, ezek mi vagyunk

A kiállításon felvonultatott sztereotípiák közül leginkább a tárlat bejáratánál látható finn találmányok – többek közt a Molotov-koktél, a géppisztoly és a mobiltelefon – sora volt meglepő hatással a saját nemzetük tárgykultúráját szemlélő finnekre, illetve magára a nagykövetre – árulta el Jari Vilén. – Azt hiszem, ez olyasmi, aminek láttán minden finn azt gondolhatta: igen, ezek vagyunk mi ma. Ez a múltunk, a történelmünk, a jelenlegi értékünk. – Elmondása szerint nagy meglepetések nem érték a kiállításon a finnekről kialakult sztereotípiákat illetően, de a mód, ahogyan a finnek ezáltal arra kényszerültek, hogy valaki más szemével tekintsenek saját nemzetükre, szerinte mindig érdekes és tanulságos.

A (M)ilyenek a finnek? című kiállítás – és nem utolsósorban Szarvas Zsuzsa kitüntetése – is jól példázza, hogy a Néprajzi Múzeum minden, csak nem statikus, csupán a múltba révedő hagyományraktár. Innovatív, interaktív és a közönség minden korosztályára nyitó, más nemzetek néprajzkincsét is bemutatni vágyó, befogadó attitűdjével olyan irányt határozott meg, amely követendő példa lehet minden hasonló jellegű intézmény számára.

A frissen kitüntetett Szarvas Zsuzsát a múzeum jövőbeni terveiről is kérdeztük. Mint kiderült, jövőre a „legekről” szeretnének reprezentatív kiállítást rendezni a Néprajzi Múzeum azon tárgyaiból, amelyek valamilyen szempontból legnek számítanak: a legkülönlegesebb, a legeredetibb vagy éppen a legformabontóbb műtárgyakkal találhatjuk szembe magunkat. Egy finnországi magángyűjtő exkluzív szőnyeggyűjteményét is szeretnék később Magyarországra hozni, ám a további kilátásokról egyelőre nem tudhattunk meg többet. – Azt hiszem, ez nem jó pillanat, hogy a tervekről beszéljünk, mert nehéz időszak vár ránk – mondta a főigazgató-helyettes.