Pilla a tokban
Új múzeumi szeminárium
„Pilla a tokban. Múzeumi pillanatok 2012” Ingyenes szeminárium a múzeumi munkáról azoknak, akik a múzeumban dolgoznak.
| Berényi Marianna |
2012-11-05 11:47 |
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár (SOM) 2012. november 13-tól ingyenes előadássorozatot szervez muzeológusoknak, kurátoroknak, egyetemi oktatóknak és hallgatóknak a mai muzeológia gyűjteményezési gyakorlatáról és kiállításrendezéséről. Az előadók - a mai magyar muzeológia és múzeumelmélet jelentős képviselői szakemberei - gyakorlati példákon, magyar és külföldi tapasztalatok bemutatásán keresztül fogalmaznak meg módszertani és elméleti megállapításokat. A szeminárium témái számos múzeumi területet átfednek, a kulturális antropológia, a természettudomány, az irodalomtörténet, a néprajz, a művészettörténet és a kortárs művészet köréből. Varga Benedekkel, a szokatlan szakmai vállalkozás mögött álló SOM főigazgatójával beszélgettünk arról, mit vár az előadássorozattól.
- Most amikor a magyar múzeumok válságos helyzetben vannak, és az intézmények a szükségesnél jóval kevesebb emberi és anyagi erőforrással kénytelenek működni, hogy jut eszébe egy olyan, viszonylag kis múzeumnak, mint a Semmelweis Orvostörténeti, hogy továbbképzés jelleggel a szakmának ingyenes előadássorozatot szervezzen? Előre menekültök?
- Azt hiszem részben előre, részben pedig hátra. Előre, hiszen bármennyire is ínséges időket élünk (úgy mellékesen mikor is nem voltak nálunk ínségesek az idők?), egy nyilvános sorozatot, szemináriumot szervezünk, a szakma számára. Ehhez persze nem bő anyagi forrás kell, hanem elsősorban gondolkodás, némi idő és valamelyes szorgalom. De ugyanakkor talán hátramenekülés is: back to basics, ahogy a közhely mondja. A viccen túl - gyakran elfelejtkezünk arról, hogy milyen komoly szellemi értékekkel rendelkezik a magyar muzeológia. Számos terület esetében látom ezt, főleg ahol innovációra, ötletességre és tehetségre van leginkább szükség. Mégis két nagyobb témakört ragadtunk ki, a gyűjteményezést és főleg a kiállításrendezést. Úgy alakult, hogy a nyolc előadó közül hatan inkább kiállítási tapasztalatokról, gondolatokról beszélnek.
- Miért került nagyobb hangsúly a kiállításrendezésre?
- Idehaza évről évre rengeteg nemzetközileg is versenyképes kiállítás nyílik. Nemcsak a nagyszabású, nagyköltségvetésű tárlatokra gondolok, hanem a viszonylag kevés forrással rendelkező, ám mondanivalóban és látványban kiérlelt kiállításokra. A közönség szereti ezeket a tárlatokat. De tudjuk arra a választ, hogy melyikeket is szereti és miért?
Látjuk, hogy a kiállítás látogatás egyre inkább kulturális rekreációs jelenség, illetve egyre szélesebb körben művelődési szokás. Sikkes dolog lett ez a „múzeumizé”. S miközben a kiállítások elméleti szakirodalma megjelent, mintha kevés lehetőség nyílna arra, hogy leüljünk ráérősen megvitatni, mitől jó egy kiállítás? Milyen tapasztalatok adódnak a rendezésből? A Pilla a tokban. Múzeumi pillanatok 2012 című szemináriumnak épp ez a lényege: érzékeljük, hogy bármi is egy múzeum témája, a rendezés kapcsán rengeteg a hasonlóság. Abban bízunk, hogy olyan szakmai fórumot alakítunk ki, ahol nem egymás mellett beszélnek el a különböző területek képviselői, hanem közvetlen diskurzust tudunk generálni köztük. És emeltünk egy fontos kondíciót is: pénzről és szervezésbeli dolgokról, azaz a menedzsment feladatokról most nem beszélünk. Csak tartalmi, kurátori szakmai kérdéseket vizsgálunk. Nem képmutatásból, hanem azért, hogy a tartalmi kérdésekre jusson idő.
- „Pilla a tokban. Múzeumi pillanatok 2012” – talányos címet kapott az előadássorozat. Mit szeretnétek a címmel üzenni?
- Mindenképpen szokatlan és figyelemfelkeltő címet akartunk választani, hogy érzékeltessük: ez egy újszerű szakmai előadássorozat lesz. Nem átfogó, enciklopédikus szériát szeretnénk lábra állítani, hanem előadásoknak és beszélgetésnek adni teret és időt.
A cím amúgy egy véletlennek köszönhető. Egyik kollégám vette észre a kiállítás plakátján szereplő feliratot a SOM mellett egy pinceajtón, amit egy - talán óvatlan - elírás zár le. Kicsit lapos, mégis megkapó mindennapos bölcselkedés, ha úgy tetszik: kortársi alkotás, azzal a szokványos pszichológiai üzenettel, hogy beszéljük ki, vagy beszéljük meg alapvető dolgainkat. A szövegben szereplő „pillatok” múzeumi kontextusba emelése ugyanakkor átértelmezi a szöveget, amely így szokatlan relevanciát kap. Jelzi a könnyűséget, a mulandóságot és a megőrzés iránti szenvedélyt, de azt is, hogy a múzeum a körülöttünk lévő világra hivatott reflektálni. Gyűjti, értelmezi és bemutatja a világot egy szakma szabályai, fogásai szerint, ám mégis eredeti és alkotó módon.
- Hogyan fogalmazódott meg benned, hogy a szakmának szüksége van egy olyan új fórumra, ahol a különböző múzeumi területek képviselői megoszthatják egymással tapasztalataikat?
Ez volt talán a legvonzóbb oldala a program kialakításának. Hiszen a kiállításrendezés kapcsán elég erősen érezzük, hogy ugyanazt a szakmát műveljük a művészettörténettől, a kulturális antropológián át teszem azt az orvostörténetig. Azaz, valamennyien tárgyakkal, szövegekkel megfogalmazandó történetet akarunk elmondani kortársainknak. Nyilván az eszközeink is jórészt átfedik egymást. Hiszen tárgyakkal (különlegesekkel vagy szokványosabbakkal) dolgozunk, fotókkal, festményekkel, szobrokkal és szövegekkel, s mindebből nemcsak vizuálisan értelmezhető egységet és egyben mondanivalót kell teremtenünk, az ugyanis a film, hanem olyat, amely állva, sétálva, beszélgetve is befogadható.
A sorozat talán legfontosabb célja, hogy hangsúlyozza, a különböző területek szakemberei a kiállításrendezés kapcsán hasonló problémákkal szembesülnek. Illetve arra törekedtünk, hogy ezeket az azonosságot megtaláljuk. Úgy látom, hogy az antropológus is belekotyoghat a régészeti kiállításba, vagy a történész a néprajziba. Ugyanis a kiállításrendezésben nemcsak a tudományos mondanivaló precizitása vagy kiérleltsége a kérdéses, az a szakcikkek és az akadémia világáé, ahol nyilván csak céhbelinek van keresnivalója, hanem a narratíva érthetősége (sokszor léte vagy szomorú hiánya), fontossága és a prezentáció módja is. Innentől kezdve viszont egy másik szakmáról beszélünk, ha úgy tetszik másik céh szabályairól. Sokak képviselik ezt az attitűdöt a mai muzeológiában, és szeretném, ha még többen értenék meg, s fogadnák el ennek jelentőségét.
- A koncepció hogyan kapcsolódik a SOM elmúlt évben érzékelhető tevékenységéhez: a látványos, probléma orientált, diskurzust kiváltó kiállítások szervezéséhez és az aktív vidéki jelenléthez?
Igen, van kapcsolat, részben az eddigi eredmények, részben a továbbhaladás útjainak kiválasztása miatt. A SOM számára négy évvel ezelőtt a legnagyobb kihívás az volt, hogyan tudunk egy obskúrus területről a művelődésbe, a kulturális életbe minél jobban bekapcsolódni. A bekapcsolódás egyik eszköze az egyszerre több területre reflektáló időszaki kiállítások rendezése lett. S ezek sikeréből adódott, hogy időszaki kiállításainkat szerte az országban és külföldön is utaztatjuk. Tudtuk, hogy a mondanivalónk, a kutatásaink, a szellemi világ, amelyben élünk, s amit a gyűjtemény (s ne feledjük a SOM legalább annyira könyvtár, mint múzeum) képvisel, fontos és nagyon is újszerű tudást rejt. Ezeket a tartalmakat kellett úgy megfogalmaznunk, hogy közérthető és érdekes kiállítások szülessenek. Az aktív vidéki jelenlét pedig nemcsak alapkövetelmény egy országos múzeum számára, hanem esetünkben szükségből fakadó erény is. Nagyon szerény költségvetéssel és kis személyzettel dolgozunk. Országos jelenlétünk legkézenfekvőbb eszköze, hogy a roppant sok munka árán igényesen megrendezett kiállításokat elvigyük annyi helyre, amennyire csak lehetőség adódik. A Pilla kérdései így a SOM kérdései is, saját szakmai tevékenységével és identitásával kapcsolatban.
- Mi alapján kértétek fel az előadókat?
A sorozat egyik fő szempontja az, hogy gyakorlati példákra épüljön az elméleti összegzés. Teória és praxis összehangolására törekedtünk. Mindkettőre szükségünk van. Másfelől arra, hogy sokféle területet képviseljenek az előadók. Szerettük volna ezért, ha művészettörténészek, kortárs művészettel foglalkozó kurátorok, néprajzosok, antropológusok, irodalomtörténészek is szerepelnek, illetve ha a természettudományi muzeológia, valamint a külföldi gyakorlat is megjelenik az előadások között. Az alapkérdés persze a múzeumok társadalmi kontextusa, a beágyazottság, az hogy a mának szólunk, s főleg a hogyan. Nagyon hálás vagyok mindegyik előadónak, hogy elfogadta a felkérést.
- Melyek azok a kérdések, amelyekre a különböző szakterületeken dolgozó felszólalók – remélhetőleg - választ adnak majd előadásukban?
Mindenki a saját területéről fog beszélni. Saját tapasztalatairól egy-egy kiállítás, egy nagyobb projekt, egy szokatlan gyűjteményezési kezdeményezés kapcsán. Elsősorban a projektek társadalmi reflexiója, társadalmi beágyazottsága érdekel bennünket. S persze egy rakás apró műhelyfogás. Például a szöveg szerepe, lehetőségei a kiállításban, hogy miként válhat a textus kiállítási tárggyá? Vagy a kiállítás szcenírozott, vagy hidegen tudományos mivolta. A narratíva felépítése. A tárgyak dekontextualizációja, illetve integritásuk megőrzése ennek során. A nyilvánosság interaktív elérésének lehetőségei a web2 körében. A gyűjteményekről való tudás disszeminációjának lehetséges eszközei a kiállításrendezésen túlmenően. Mit csinálnánk másképpen egy egyébként sikeres korábbi kiállításban? Ezek mind releváns kérdések. A többi az előadók fejében alakul ki, és a remélhetőleg eleven beszélgetésekben ölt testet. Az eredményt a helyszínen hallhatják az érdeklődők, illetve a Magyar Múzeumok Online felületén videón is megtekinthetik.
- Hogyan záródik az előadássorozat?
A sorozat egy kerekasztal beszélgetéssel zárul februárban, A témák hasonlóak lesznek, persze azzal a kiegészítéssel, miként tudjuk valóra váltani az előadásokon, a vitákon elhangzottakat. Hogyan lesz jobb és hatékonyabb a magyar múzeum? Azaz itt részben a múzeumok irányításának, fejlesztésének stratégiai kérdései felől közelítjük meg ugyanazokat a problémákat. Tehát az a szempont kerül be, hogy mit tud valóra váltani a vezetés? Hogyan tud elméleti és módszertani szakmai megfontolásokat érvényre juttatni? Illetve, hogy mit nem tud, és miért?
- Lesz-e folytatás a következő évben?
Minden bizonnyal. Az út éppen sokfelé ágazhat. Folytatás általában a magyar múzeumokról? A természettudományos múzeumokról? Külföldi gyakorlatok részletesebb megismerése? Magyar múzeumok külföldi szereplései? S persze ott egy csomó szakterületet, amelyet nem érintettünk még. Talán kicsit határozottabban fordulunk a történeti és természettudományi muzeológia felé. S mindez függ a Pilla iránti szakmai érdeklődéstől is: ha érdemes a szakmai közönség előtt folytatni, akkor előtte folytatjuk.
A Pilla a tokban. Múzeumi pillanatok 2012
Az előadások a SOM Könyvtárának olvasótermében (Budapest, II. kerület, Török utca 12.) tartjuk keddenként 10:00 órától. Az előadások 60 percesek, a kommentárokra, hozzászólásokra 30-40 perc áll rendelkezésre.
november 13. 10:00
Fejős Zoltán (Néprajzi Múzeum): Legek –szempontok a sztár tárgyak fenomenológiájához
november 20. 10:00
Csatlós Judit (Kassák Múzeum): Társadalmi jelentések múzeumi bemutatása. Egy kiállításrendezés tanulságai
november 27. 10:00
Bajzáth Judit (Magyar Természettudományi Múzeum): Ész-leletek - Természetrajzi kiállítások az MTM-ben
december 4. 10:00
Ébli Gábor (MOME): Állami reprezentáció és szakmai kánon. Kortársművészeti múzeumok Kelet-Európában
december 11. 10:00
Fisli Éva (Magyar Nemzeti Múzeum): A feldolgozás receptjei - kreatív muzeológia. A SETSE (www.setse.eu) program Magyarországon
január 8. 10:00
Kelevéz Ágnes (Petőfi Irodalmi Múzeum): Múzeumon kívül-belül. A Nyugat-kiállítástól az interneten át a Nyugat-buszig
január 15. 10:00
Róka Enikő (Magyar Nemzeti Galéria): Identitás és képzőművészet. Egy kiállítás kérdései és tanulságai
január 22. 10:00
Erőss Nikolett (Ludwig Múzeum): A művészet társadalmi szerepvállalásának múzeumi reprezentációja. A Ludwig Múzeum gyakorlata
január 29. 10:00
Frazon Zsófia (Néprajzi Múzeum): A szócikk, a leírás, a sztori, a cetli és a web2. Kiállítási szövegváltozatok
február 5. 10:00
Varga Benedek (SOM): Térre fordított történelem - tárgyak, textusok, történetek. A SOM kiállítási munkái
Az előadássorozatot a szeminárium legfontosabb kérdéseire épített kerekasztal beszélgetés zárja.
2013. február 19. Pilla a tokban - múzeumi beszélgetés
Felkért hozzászólók: Bencsik Barnabás (LUMU), Cseri Miklós (Skanzen), Csorba Csilla (PIM), György Péter (ELTE), Varga Benedek (SOM)
Moderátor: Frazon Zsófia
