Fantasztikus, mennyi kiállítás nyílt!

AJÁNLÓ

Az elmúlt napokban sokfelé, sokféle kiállítás nyílt országszerte. A választék óriási!

Cikk küldése

e-mail:

Ludwig Múzeum: fotók a Szaharától délre

Pieter Hugo (sz. Johannesburg, 1976.) pályafutása - életkorából adódóan - nem tekinthető hosszúnak, de fotóművészeti munkássága már olyan gazdag és változatos, hogy joggal beszélhetünk egyenletes életműről. 2003 óta kizárólag a Szaharától délre fekvő területeken fényképez. Mindennapi élet a poszt-koloniális Afrikában, saját hazájában, az apartheid megszűnése után kialakult komplex viszonyok és a globális kereskedelem hatása - ezek a témák szövik át valamennyi elgondolkodtató sorozatát.
Pieter Hugo hosszú időt tölt el terjedelmes sorozatainak fényképezésével annak érdekében, hogy intim, olykor bizarr pillanatokat kapjon el. A nagy formátumú fényképezőgép használata türelmet és bizalmat igényel a fényképész és a fényképezett között, a folyamat eredményeként őszinte arckifejezések és természetes, közvetlen párbeszéd jeleit láthatjuk a képeken. Van valami pillanatnyi nyugalom és bizonyos fokú időtlenség ezekben a felvételekben, melyek egyfajta teret biztosítanak a nézőnek, hogy mélyebb szinten kapcsolatba kerüljön a fénykép tárgyával.

Chris Nkulo and Patience Umeh
Enugu, Nigeria, 2008 © Pieter Hugo
Courtesy of Stevenson, Cape Town/Johannesburg and Yossi Milo, New York

 

A gyorsan átalakuló földrész politikai változatosságát - egyesek szerint Afrika a jövő globális gazdasági hatalma lesz - Pieter Hugo a festészetből átvett ismerős műfajok (tájkép, portré, csoportportré, csendélet) egyszerűségével fejezi ki. Fényképészetének témái - idősek, vakok, utcai előadók, szappanopera színészek, közeli családtagok és barátok - olyan szociális csoportképet alkotnak, melyen az alakok egyrészt egyénekként jelennek meg, másrészt együttesük Afrika 21. század eleji univerzális képét adja.

Pieter Hugo: This Must Be The Place - Selected Works 2003-2012
2013. május 24. - 2013. augusztus 11.

Néprajzi Múzeum: németek a Duna mentéről

2008-ban Sandra Kühnapfel és Jörn Nuber feltérképezték a Duna-háromszögben tovább élő német kultúrát, a német kisebbség mai létét, a velük élő etnikumokhoz: szerbekhez, magyarokhoz, horvátokhoz való viszonyulásukat és az anyaországhoz fűződő kapcsolatukat. A kiállításon látható fotóik és az általuk készített interjúk közelebb hozzák hozzánk a Pécsett, Villányban, Apatinban, Eszéken vagy Zomboron ma élő németek sorsát.A Magyarország, Szerbia és Horvátország egy-egy részét is magában foglaló Duna-háromszögről mondják, hogy „Európa kicsiben”. Az etnikai összetételét tekintve rendkívül változatos térségben közel húsz különböző nemzetiséghez tartozó emberek éltek együtt több évszázadon keresztül. Sokan közülük, mint a Duna-menti németek is, a 18. században telepedtek le. A 20. század elejéig az itt élők nem csak helyi, hanem térségi identitással is rendelkeztek. A Duna-háromszögben élő németek sorsát a második világháború utáni kitelepítések alapvetően megváltoztatták. Többségüknek el kellett hagynia szülőföldjét, azon kevesek, akik ott maradtak, elveszítették vagyonukat, jogfosztottá váltak, nem használhatták anyanyelvüket. Azok a németek, akik ma a Duna-mentén élnek, a megpróbáltatások ellenére ma is ragaszkodnak szülőföldjükhöz. A fotók és az interjúk változatosan szemléltetik, hogyan élik meg kettős identitásukat egy mai, modern, multietnikus társadalomban.

Duna menti németek fényképes történetei 2008
2013. május 25. – 2013. szeptember 8.

 

Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum: újdonságok a Műszaki Tanulmánytárban

Újabb korszakalkotó magyar alkotásokkal egészül ki a Gondoltad, hogy magyar? - korszakalkotó magyar találmányok kiállítás. Az új tárgyakkal kiegészített tárlatot családi nap keretében mutatják be május 25-én 10 és 16 óra között a Műszaki Tanulmánytárban.
Az első villanyóra (Bláthy Ottó találmánya) és az első magyar elektromechanikus (relés) számítógép (Kozma László munkája) olyan tárgyak, amelyek a mai napig meghatározzák az életünket. A tárlat egy teljesen restaurált, művészi értékű műtárggyal is kiegészül: a reformkorban alapított és a kiegyezés után is prosperáló Zarzetzky József Gyufagyárát ábrázoló képpel, melyet 1866 környékén a gyárban készített, eredeti, színes gyufafejekből állítottak össze. Maga a biztonsági gyufa Irinyi János újítása az 1830-as évekből. A korszakban több gyufagyár is sikert ért el hazánkban, ezek közül Zarzetzkyé a legnagyobbak közé tartozott. A „gyufakép” restaurálását 2012-ben a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
A Műszaki Tanulmánytárban 22000 tárgyat őriznek a technika történetéből, amely közül most – az újakkal kiegészülve - 16 tárgyra szeretnék külön felhívni a figyelmet. 16 olyan tárgyra, amelyek megváltoztatták a világot. 16 tárgyra, amelyek Magyarországon születtek, amelyek konstruktőre hazánkfia volt.

Gondoltad hogy magyar? - Korszakalkotó magyar találmányok
A Műszaki Tanulmánytár (XI. ker, Prielle Kornélia u. 10) május 25-én, illetve szerdánként 10-16 óra között látogatható.

 

Iparművészeti Múzeum: Rómát járt szecesszió

A Rómában egy hónappal ezelőtt bezárt tárlat már nagy sikert aratott az olasz főváros leglátogatottabb intézményében, a Capitolium Múzeumban, ahol két és fél hónap alatt több mint százezer ember fordult meg. Szecesszió terén idén a magyar közönségnek sem lehet hiányérzete, az Iparművészeti Múzeum idén ennek a kornak szenteli programjait. Ez alkalomból két hete nyitották meg a párizsi Bigot-pavilont bemutató kiállítást, amely a mostani tárlathoz szervesen kapcsolódik.
A kiállítás a francia Paul Jouve tervei alapján készült oroszlánfrízzel kezdődik. Az oroszlán az 1900. évi párizsi világkiállításon bemutatott Bigot-pavilon főbejáratát díszítő állatfríz egyik részlete.  A tárlaton látható lesz például egy 1899-re datált, piros szőlőlevelekkel díszített Zsolnay váza, Louis Comfort Tiffany Láva díszvázája és egy asztali lámpa Tiffany-üveg ernyővel, az 1890 és 1900-as évekből. Bemutatják például a francia Émile Gallé orchideaágakkal díszített vázáját, valamint Raoul Francois Larch tervezőnek a 19-20. századi Párizs egyik legismertebb táncosnőjéről, az amerikai születésű Loie Fullerról mintázott lámpáját és a dán keramikus Herman August Kahler négyfülű folyatott mázú vázáját. Látható lesz a Rippl-Rónai József tervei alapján készült Vörös ruhás nő rózsával című falikárpit, amely része volt az Andrássy Tivadar gróf budai palotájában lévő ebédlőberendezésnek. A luxus műtárgyak között kiállítanak egy 13 darabból álló Tiffany piperekészletet és egy fagyöngyös tálkát is.

A szecesszió mesterei az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében
2013. május 24 - szeptember 15.

 

Pécs: Mindszenty bíboros emlékezete

Bécs, Veszprém és Hévíz után Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum (JPM) Néprajzi Osztályán tekinthető meg a Fidelissimus pastor – Mindszenty bíboros fehérvértanúsága című tárlat. A múzeum egy jelentős nemzeti-egyházi évforduló,  Mindszenty József bíboros (1892-1975) születésének 120. évfordulója, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc 2013. évi megünnepléséhez csatlakozik a tárlat megrendezésével. A korábbi helyszíneken használt kétnyelvű kiállítási molinók teljes képet adnak Mindszenty József életútjáról, és bemutatják az életút keretét adó történelmi korszakokat.
A kiállítás része a Hercegprímás két főpásztori látogatása a pécsi Székesegyházban, a Boldogasszony Évében meghirdetett máriagyűdi zarándoklaton való részvétele és a püspökszentlászlói raboskodás időszakának hangsúlyosabb – helyi emberek visszaemlékezésein alapuló – megjelenítése is. A tárlat látogatói megcsodálhatják többek között Mindszenty József egyik miseruháját, a VI. Pál pápától kapott bíborosi mantellt, egy főpapi kesztyűt és egy cipőt, valamint a Mindszenty boldoggá avatását kérvényező aláírási íveket.
Szintén a tárlat kuriózuma a bíboros kinevezéseiről szóló dokumentumok, valamint az a Mindszenty József fogadására invitáló körlevél, amelyet Virág Ferenc pécsi megyéspüspök küldött 1947. október 17-én az egyházmegye papjainak és magasabb rangú tisztviselőinek. Persze a kiállított tárgyak között másféleképpen is megelevenednek a hazai történelem sötétebb korai: megtekinthető a Mindszenty ellen 1948-ban kiadott propagandakiadvány, valamint egy eredeti, forradalom jelképévé vált lyukas zászló 1956-ból.
A kiállításhoz hanginstalláció is kapcsolódik: a látogatók két CD hanganyagából összeválogatva Mindszenty József az ellene folytatott koncepciós perben az utolsó szó jogán elmondott beszédét, valamint az 1956-os szabadulása utáni első nyilatkozatát hallgathatják meg – sok más érdekes felvétel mellett. A tárlat anyaga egy multimédiás kioszk segítségével válik könnyebben megismerhetővé.

Fidelissimus pastor – Mindszenty bíboros fehérvértanúsága
A tárlat 2013. december 20-ig tekinthető meg a Janus Pannonius Múzeum Múzeum (JPM) Néprajzi Osztályán (Pécs, Rákóczi út 15.) keddtől szombatig 10-18 óra között.

 

Skanzen: kortárs művészet Amerikából

Trevor Amery amerikai kortárs képzőművész alkotásai láthatók csütörtöktől a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum bogyoszlói lakóházának tisztaszobájában. A fiatal művész Szabvány, praktikum, flanc című önálló szoborkiállítása a magyarországi ittléte alatt született alkotásokból született, és egy amerikai kortárs szemszögéből láttatja a magyar paraszti tisztaszobát.
A Fulbright-ösztöndíjjal nyolc hónapon át Magyarországon tanuló és alkotó Trevor Amery kutatásai középpontjában a paraszti tisztaszoba állt, s a kiállításban megjelenő alkotásait a falusi életben különleges szerepet betöltő tér ihlette. A hagyományos paraszti enteriőrben a szobrok különleges jelentést kapnak, az autentikus környezetben a modern műtárgyak gondolkodásra késztetik a szemlélődőt. Ilyen például az a fekete festett gipsz párna szobor, amely formájában az egykor a tisztaszobában mennyezetig tornyozott, a család gazdagságát jelző díszpárnák sokaságára emlékeztet, a festési technika és a stílus ugyanakkor az Amerikában népszerű autófestési technika. Az „autobody” a jelenre is utal, ahol az autó mint státuszszimbólum az újgazdagságra asszociál.
A kiállított szobrok párbeszédre késztetnek épített környezetünkkel és mindennapi életünkkel kapcsolatban, kérdéseket vetnek fel a praktikum szerepét, a hasznosság és a luxus viszonyát illetően, és megmutatják a kérkedésből fakadó abszurditást. Amery szerint egy mindennapi tárgy újraértelmezése alternatív lehetőséget jelent a közvetlen környezetünk formálásában.

Szabvány / Praktikum / Flanc
A magyar népi kultúrából merítő, társadalmi kérdések iránt érzékeny kortárs kiállítás szeptember végéig látható a szentendrei skanzenben.

Hódmezővásárhely: Sonkoly Tibor útjai

Sonkoly Tibor festőművész, Hódmezővásárhely képzőművészeti életének elismert és jeles alakja a közelmúltban ünnepelte hetvenedik születésnapját, ebből az alkalomból a Tornyai János Múzeumban az elmúlt húsz év "útkereső" műveiből nyílt. A hódmezővásárhelyi születésű Sonkoly Tibor kisiskolás korától rendszeresen látogatta Csikós Miklós és Füstös Zoltán rajzszakköreit. A festészet alapjait a zebegényi Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskolában sajátította el, ahol mestere Hincz Gyula volt. 1974-ben végzett a szegedi Juhász Gyula Főiskola rajz-földrajz szakán, majd három évtizeden át tanított szülővárosában, a Szántó Kovács János Általános Iskolában. 1989 óta rendszeresen kiállít a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon.
Sonkoly István megfontolt, töprengő alkatnak vallja magát, aki a megvalósítást már az ihletettség sodrára bízza. Úgy tartja, a valóságot csak rajtaütéssel lehet csapdába ejteni, tehát képei sorsa már az indításkor eldől.
Nagy Imre művészettörténész szerint Sonkoly Tibor művészete egyfajta bensőséges realizmus. Pasztell- és olajképein a családtagok, rokonok és barátok jelennek meg, amelyeken a látvány finom visszaadásával rögzíti a karakterek jellemvonásait, az ábrázolt alakok legkisebb belső, lelki rezdüléseit is. De hasonlóan bensőséges módon, finom ecsetkezeléssel nyúl a tájábrázoláshoz és a "rokon" művészeti szakmák bemutatásához – jellemezte a jubiláló művész alkotásait a Tornyai János Múzeum igazgatója.

 

Székesfehérvár: Képzavarok- Képzavarók

„A Képzavarok- Képzavarók című kiállítás valóban olyan lesz, amilyen még nem volt. Legalábbis Székesfehérváron biztosan nem. Művészek, művészettörténészek és múzeumpedagógusok rendeznek kortárs képzőművészeti kiállítást kifejezetten gyerekek, kisebb és nagyobb iskolások számára. Ezúttal tehát nem egy már meglévő kiállításhoz készül múzeumpedagógiai terv, hanem éppen fordítva, egy közös koncepcióhoz szerveződik maga a kiállítás. Ez a koncepció pedig a mű születésének és utóéletének bemutatása. Helyi alkotók és országosan ismert művészek (és alkotásaik) segítségével ismerkedhetünk meg egy mű keletkezésének fázisaival, utána pedig a legkülönbözőbb hagyományos műfajok (tájkép, portré, stb.) kortárs megvalósulásaival találkozhatunk, és csodálkozhatunk el azon: ami kortárs, mai, nem biztos, hogy érthetetlen. Csak meg kell ismerni minden részletét.
A kiállító művészek: Arany Gold Zoltán, Asztalos Zsolt, Borsos Lőrinc, Bukta Imre, Gerber Pál, Haraszti Zsolt, Keller Diána, Moizer Zsuzsa, Miklós János, Mondik Noémi, Paczona Márta, Pinke Miklós, Radák Eszter, Revák István, Rutkai Bori, Szabó Eszter, Szolnoki Szabolcs és Varga Gábor Farkas.”

KÉPZAVARÓK - kortárs képzőművészeti tárlat gyerekeknek

A június 21-ig látogatható kiállítás ideje alatt „Életképes”, „…lila dalra kelt” és „Bogozd ki!” címmel, előzetes bejelentkezés alapján, múzeumpedagógiai foglakozásokra várják a Terembura Kulturális Egyesület tagjai az általános iskola felső tagozatos tanulóit és a középiskolás diákokat.

 

JÖN!!! Hódmezővásárhely: fotókiállítás a rendszerváltás éveiről

Ilyenek voltak a rendszerváltást követő évek... címmel nyílik kiállítás május 28-án a vásárhelyi származású Rodolf Hervé képeiből a hódmezővásárhelyi Emlékpontban. Az Emlékpont új időszaki kiállítása a rendszerváltást követő időszak underground kultúráját és társadalmi változásait vizsgálja a hódmezővásárhelyi gyökerekkel rendelkező francia képzőművész és fotográfus, Rodolf Hervé kameráján keresztül – mondta Nagy Imre, a Tornyai János Múzeum igazgatója szerdán sajtótájékoztatón.     Sandly Orsolya, a kiállítás kurátora beszámolt arról, hogy Rodolf Hervé a Hódmezővásárhelyen született Elkán Lajos (művésznevén Lucien Hervé) világhírű fotográfus fiaként született 1957-ben Párizsban. A fiatal művész 1989 utolsó napjaiban érkezett Magyarországra, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy dokumentálja a rendszerváltás utáni éveket. Magyar kultúrájú külföldiként sajátos, szubjektív szemszögből követte nyomon és rögzítette a változás éveit, miközben maga is intenzíven részt vett az időszak szubkulturális életében.
Érdekes látásmódját adja a külső és belső nézőpont, amely az időszak sajátos képét formálja meg. Legjobban a politikai rendszer átalakulását követő "légüres tér" érdekelte, amelyben a régi rendszer szabályai elleni küzdelme már nem, az új tömegkultúra és az új szabályok pedig még nem voltak jelen. A kiállítás mintegy a "tűzvonalból" mutatja be az átmenet korát, a kulturális underground felszínre törésének idejét a tömegkultúra térhódításának előestéjén, egy furcsa, inspiratív, várakozásokkal teli, ellentmondásos korszakot.     A május 28-án nyíló, csaknem száz fotóból és mintegy hétórányi videóinstallációból álló kiállítás a dokumentátor és képzőművész szemével láttatja az 1989-től 1994-ig terjedő éveket. A tárlat július elejéig látogatható.