A punk halott és élvezi
Káoszból a kifutóra
Radikális baloldali ellenállási mozgalomnak indult, nem kímélve sem a fennálló rendet, sem az angol királynőt. Az elmúlt harminc évben a punk motívumai a mainstream kultúra kedvelt stíluselemei lettek, anarchián innen és túl.
| Hermann Veronika |
2013-06-29 09:00 |
A New York-i Metropolitan Museum of Art jelenleg megtekinthető divatkiállítása a lassan négy évtizede jelen lévő punk mozgalom előtt tiszteleg. A május 9-én nyílt Punk: Chaos to Couture (“Punk: Káoszból a kifutóra”) című tárlat a punktól kapott inspirációkat, a legnagyobb ikonokat és legfontosabb darabokat mutatja be, egészen augusztus 14-ig.
Anarchy in the UK
A punk története az 1970-es évek társadalmi regressziójában, azon belül is a reménytelen Angliában kezdődött, ahol széles rétegek számára vált mindennapossá a munkanélküliség és a kilátástalanság. A punk nemcsak a zenében, hanem az öltözködésben is hamar elterjedt: gyors, agresszív ritmusok, minden korábbi rend elutasítása, biztosítótűvel átszűrt, házilag felturbózott pólók és nyelvek, olcsó italok. Nagyjából így lehet leírni a korai punk jellegzetességeit, ennél azonban jóval több volt. Bizonyos értelemben a punk éppen olyan hatásos volt, mint az egy évtizeddel korábban induló polgárjogi mozgalmak, hiszen sokak számára hozta el az egyenlőség érzését. Mindent tagadni ugyanis egyszerűnek mutatkozott. A korszak leghíresebb együttese – egyúttal az angliai punkmozgalom katalizátora – a Sex Pistols nevű banda volt, akik ugyan mindössze egy nagylemezt adtak ki (Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols), mégis az egyik legnagyobb hatású formációvá váltak a könnyűzene történetében. 2006-ban az együttes tagjait meghívták a Rock and Roll Hall of Fame-be, azonban nem mentek el. Johhny Rotten, az egykori frontember azt nyilatkozta, hogy a múzeum egy “húgyfolt”, és ők annak idején éppen az ilyen intézmények ellen kezdtek el harcolni. Adja magát tehát a kérdés: mit keres a punk a világ egyik leghíresebb múzeumában?
SEX: a punkdivat origója
A zenei irányzatoknak jellemzően jól körülhatárolható és könnyen azonosítható vizuális jegyei is vannak. A belsővé tett tárgyik kultúra mindennél hatékonyabban kommunikálja az ideológiai elköteleződést, a személyes meggyőződést, vonzalmakat, hiteket és nézeteket. Nem volt ez másképpen a punk esetében sem. Johnny Rotten, a Pistols már említett legendás frontembere is egyike volt azon fiataloknak, akik rendszeresen látogatták Vivienne Westwood és Malcolm
McLaren London Chelsea negyedében található, SEX nevű butikját. Hivatalosan és nem hivatalosan is az 1974 és 1976 között létező üzlet alakította ki a korabeli punkok meghatározó stílusát. A bolt berendezése a társadalmi és szexuális konvenciók ellen tiltakozott, hiszen tele volt aktfotókkal, pornográf regényrészletekkel, és egyebek mellett anarchia feliratú, vagy Karl Marx arcképével díszített selyempólokat is lehetett náluk vásárolni. Westwood és McLaren saját tervezésű darabjai mellett olyan klasszikus brandek termékeit is árulták, mint az Atomage, a She-And-Me vagy a London Leatherman. Vivienne Weswoodot azóta is a punk királynőjeként szokás emlegetni, hiszen a későbbi haute couture kollekcióiban nagyon sokat megőrzőtt az eredeti punk jegyeiből: a tiszteletlen szabásvonalak, az anarchista üzenetek és a meghökkentő anyagkombinációk mindegyike a punk mindent elutasító, autoritás-tagadó gesztusaiként épültek be Westwood életművébe. Ahogyan aztán a punk minden évtizedben újabb virágkorát élte, az aktuális tervezőgenerációk újabb és újabb inspirációt találtak ebben a folyton változó, de alapvetően mindig minden ellen lázadó mozgalomban, és a hozzá kapcsolódó tárgyi kultúrában.
Káoszból a kánonba: 2013
A MET Costume Institute 2013-as nagy tavaszi kiállítása a punkszcénát, illetve annak az haute couture-re gyakorolt hatását mutatja be. A Punk: Chaos to Couture elnevezésű tárlaton több mint száz tétel szerepel. Eredeti punk darabok és mai, kifejezetten kifutóra, vagy ready-to-wear kollekcióba tervezett szettek is megtekinthetők, mely utóbbiak világosan megmutatják, hogy a
kortárs divat rengeteg elemet kölcsönzött az eredeti mozgalomtól. A kiálítás koncepciója egyszerű, de nagyszerű: a bemutatott anyagban ütköztetik a punk “csináld magad”-jelszavát a tervezői szcéna méretre szabott és aprólékos részletességgel kialakított darabjaival. Mindeközben emléket állítanak a punk két legfontosabb városának, New York-nak és Londonnak, és persze tisztelegnek azon punkhősök előtt, akik egyébként – a Sex Pistols tagjaihoz hasonlóan – kifejezetten kiakadnak mindenféle intézményrendszertől, vagy úgy egyáltalán: rendszertől. A punknak ugyanis tényleg egyetlen lényeges eleme van, ez pedig az intézmények és a fennálló társadalmi rend tagadása, legalábbis megkérdőjelezése. Külön gyönyörű, és mindenképpen anti-punk gesztus volt az idei MET Gala punk tematikája is. Az egyetlen, akit a legtöbb divatszakértő és magazin szerint esetleg punknak lehetett tekinteni, Madonna volt, ami persze nem csoda, hiszen az 1980-as években maga is része volt az akkor éppen második virágkorát élő mozgalomnak. Azt hinni azonban, hogy Beyoncé, Kim Kardashian vagy Lily Cole hirtelen punkká válhatnak, legalábbis szórakoztató gondolat. Amikor a díszvendégként meghívott Vivienne Westwoodot megkérdezte egy riporter, hogy mit gondol a kiállításról, ezt válaszolta: “Van itt oldalt egy WC. Még nem látogattam meg, de biztos vagyok benne, hogy az a legjobb az egész kiállításban.” Hiába: aki punk volt, az is marad.
Fotó: Mertopolitan Museum of Art, Airows, fmv.magazine
