Fodrok, rózsák, művégtagok
FRIDA KAHLO RUHATÁRA
Képzeljük el, hogy egy stílusikon, egy nem mindennapi művész évtizedek óta hétlakat alatt őrzött gardróbjának ajtaja egyszer csak kinyílik, s több tucat személyes ereklye, szerelmeslevél, gyógyszer, ékszer, színpompás viselet tűnik elő.
| Heilmann Anna |
2013-07-24 08:41 |
Az Égszínkék Ház kincsei
Pontosan ez történt Hilda Trujillo Sotoval, a Mexikóvárosban található Frida Kahlo Múzeum igazgatójával, amikor Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón 1954-es halála óta elzárt ruhatárába belépett. Először Frida férje, Diego Rivera rendelte el a ruha-és ékszeregyüttes teljes elzárását, majd miután ő is elhunyt 1957-ben, a művészpár közös barátja, Dolores Olmedo vette át a hagyaték őrzését, melyet 2002-ig gondosan a felügyelete alatt tartott.
Mexikóváros Coyoacán kerületében található La Casa Azul, a Frida Kahlo egykori otthonából kialakított múzeum „Füst és tükrök – Frida Kahlo ruhái” című kiállításán mintegy 22 tárgyi emlék, közöttük eredeti öltözékek, cipők, táskák, ékszerek, levelek és fotográfiák segítenek jobban megérteni a forradalmi nézetekről és szürreális képi ábrázolásairól ismert festőművésznő eddig soha nem látott oldalát.
Politika, divatmisszió, és feminizmus
A mexikói Vogue magazin és a múzeum kooperációjának gyümölcseként a rendkívül intim hangulatú tárlaton nemcsak Fridának a modern divatra gyakorolt karakteres és stílusformáló hatását, de tudatos patriotizmusát is megismerhetjük. Fontosnak tartotta gyökereit és – ahogy Diego is – igyekezett megismertetni a nyugati világgal hazájának kultúráját, szokásait és nem utolsó sorban a mexikói nők szépségét. Szinte védjegyének tekinthető, ahogy mesterien összehangolta Tehuana ruhaegyütteseit, kiegészítőit és kommunista elköteleződését. A tradicionális dél-mexikói népviseletek, a huipil blúzok azonban nem kizárólag politikai állásfoglalását szolgálták, de testi defektusainak, és a masszív fűzők okozta fájdalmainak ízléses módon való elrejtését is.
Frida ízig-vérig nő volt, erről is tanúskodnak a tárlaton felsorakoztatott sminkeszközei, változatos lakk-készlete, macskaszem formájú szemüvege, Pablo Picassótól kapott fülbevalója és a tűzpiros, hímzett magas sarkú csizmája, melyet lábprotézisén is gyakran hordott. Rendkívül ízlésesen keverte a legromantikusabb összeállításokat, a változatosabbnál-változatosabb anyagú textileket a férjétől kapott prekolumbiai ékszerekkel, a pazar fejkendőkkel: mintha mindaz a szenvedés, betegség, a vetélések sora, melyet életében átélt, a fodrok és virágminták erdejében halványulhatott volna.
Fotók: Miguel Tovar (La Casa Azul)
A múzsa kontra haute couture
Az öt teremben megrendezett tárlaton a kortárs divat vezető tervezői is tisztelettel adóznak a szürrealizmus leghíresebb ruháinak. Frida bőrfűzői, csipkés alsóneműi Jean Paul Gaultier, Rei Kawakubo, Alexander McQueen vagy a Comme des Garçon kollekcióin egészen új értelmezésben láthatóak. Egyedi stílusával és a divat világában betöltött domináns jelenlétével életében (is) számos (bár nem elég) magazin foglalkozott: leghíresebb példa erre az 1939-es francia Vogue címlapja (balra), melyet a szegedi születésű Nickolas Muray (eredeti nevén Muray Miklós) készített. A magyar származású, eredetileg sportoló, olimpiai kardvívó és fényképész számos világhírű portrén örökítette meg Frida egyéniségét és szépségét.
