A komor naturalizmustól a látképig
ITÁLIAI FESTÉSZET
A Szépművészeti Múzeum nagyszabású Caravaggiótól Canalettóig – Az itáliai barokk és rokokó festészet remekművei című tárlata a 2009-2010-ben ugyanitt megrendezett, 230 000 látogatót számláló Botticellitől Tizianóig folytatásaként nyílt meg októberben.
| Völler Dalma |
2013-12-05 07:50 |
„A látáson keresztül értjük meg a teremtett dolgok szépségét, a dolgok legnagyobbikát…” Leonardo da Vinci
A kiállítás előzményéhez hasonló sikerre számíthat, hiszen több mint 100 művész 140 művét vonultatja fel nyolc szekción keresztül. A válogatáshoz a Régi Képtár hatalmas itáliai festménygyűjteményéből származó 34 főmű mellett számos külföldi intézmény járult hozzá kölcsönzéseivel. Alapvető koncepciója szerint az inkább didaktikusnak nevezhető kiállítás a 17-18. századi itáliai művészet sokrétűségét, szerteágazó stílusáramlatait, technikáit és témáit igyekszik elénk tárni. A hatalmas anyag bemutatásához, tematizálásához hívja segítségül a tárlat a különböző szekciókat. A megszokottól eltérően az időszaki kiállítás terébe az előcsarnoktól balra, a korábban a Múzeum Shop-ba vezető bejáraton keresztül jutunk, így a gyakorlott múzeumlátogatónak az a benyomása támadhat, mintha visszafelé haladna.
A tárlat egyik aspektusa a Caravaggio nevével fémjelzett naturalizmus szemléletmódjának bemutatása, amit a kiállítás nyitóműve, a római Galleria Borghese-ből származó, 1593 körülire datált Fruttaiolo (Fiú gyümölcskosárral) is képvisel. A milánói Ambrosiana Gyümölcskosarával rokonítható korai Caravaggio-mű a természet tükrének szerepét vállalja fel; akárcsak későbbi alkotásainak alakjai, a gyümölcsök nélkülöznek minden eszményítést: a szőlőlevelek alapján még a nővényt megtámadó betegségek is azonosíthatók. Az ábrázolás megalkuvást nem ismerő őszinteségét az élet múlandóságára utaló figyelmeztetésként is felfoghatjuk, s a szekció több művén is felfedezhetünk vanitas-motívumot, így a szintén Caravaggio által készített Gyíktól megmart fiún, vagy a „Caravaggio majmának” titulált Spada A jövendőmondó című művén.
 |
 |
Caravaggio: Gyümölcskosár, 1597 k.
Pinacoteca Ambrosiana, Milánó
|
Caravaggio: Fruttaiolo (részlet),
1593 k. Galleria Borghese,
Róma
|
„Isteni fény – ördögi árnyék”
A Caravaggio kapcsán sokat emlegetett erőteljes fény-árnyék hatásokat mutatja be a következő egység: alakjai nyersen, keményen válnak ki a mély tónusú háttérből. Caravaggio követőinek munkái, Krisztus szenvedéstörténetének komor naturalizmussal ábrázolt jelenetei sorakoznak egymás mellett, köztük Mantegna Halott Krisztusának két parafrázisa. A drámai erejű, gyötrődő szentek között különös hatást kelt Caravaggio Keresztelő Szent Jánosa, melynek kompozíciója, az isteni szeretetet megtestesítő bárány helyett rajta szereplő kos, valamint a szent frivol mosolya szakít a konvenciókkal és többrétű értelmezést tesz lehetővé. Külön teremben leválasztva tekinthetjük meg a naturalizmusuk miatt megrázó, lefejezéshez kapcsolódó bibliai jeleneteket, Judit és Holofernész, valamint Salome és Keresztelő Szent János történetét.
 |
 |
Caravaggio: Ecce Homo, 1605 k.,
Palazzo Rosso, Genova
|
Caravaggio: Keresztelő Szent János,
1602,Pinacoteca Capitolina, Róma
|
Fenséges egyszerűség, akadémikus szépség
Caravaggio és követői ellenpontjaként szerepel a tárlaton az a rövid kitekintés, mely Annibale Carracci és az általa alapított bolognai Accademia degli Incamminati tagjainak – köztük Giudo Reni, Guercino, Domenichino – munkásságát vonultatja fel. Caravaggióhoz hasonlóan a manierizmus meghaladására törekedtek, ám vele ellentétben ezt nem a konvenciók megtagadásával, hanem a régi mesterek erényeinek egyesítésével, egyfajta „eklektikus” stílus kialakításával kívánták megvalósítani. A klasszikus szépségeszményt Raffaello festészetéből merítették, műveikre jellemző az egyszerű, harmonikus komponálás, a finom szín- és fényhatások alkalmazása.
 |
 |
Giudo Reni: Atalanté és Hippomenész, 1615-20,
Prado, Madrid
|
Domenichino:
A küméi Szibilla, 1622 k.,
Pinacoteca Capitolina,
Róma
|
A stíluspluralizmus kibontása a 17. századi érett barokk mozgalmas, a caravaggiói realizmustól igen távoli műveinek felsorakoztatásával folytatódik, majd egy tematikus egységgel próbálják átvezetni a látogatókat a 18. századi művészetet tárgyaló részhez. Itt az eddigi koncepciótól eltérően, műfajokra bontva tekinthetjük meg a 17-18. század csendéleteit, tájképeit, portréit és zsánerjeleneteit. Bartolomeo Bimbi grandiózus barokk kompozíciója egyszerre csendélet, botanikai illusztráció és a firenzei gyümölcstermesztés dicsőítése. A blokk olyan különlegességeket is tartalmaz, mint a korban újdonságnak számító hangszercsendélet, vagy a 17. század gyűjtői szemléletét tükröző Kunstschrank, kabinetszekrény trompe l’oeil ábrázolása.
 |
 |
Bartolomeo Bimbi: Citrusok, 1715,
Firenze
|
Rempsnek tulajdonítva:
Kabinetszekrény ritkaságokkal,
1689, Firenze
|
„A settecento mindenekelőtt Velence által vált naggyá”
A tárlat záróakkordjaként a 18. századi festészet legvirágzóbb központjának, Velencének a művészi termését tekinthetjük meg. Ebben az egységben kiemelt szerepet kapnak a
 |
|
Bellotto: A Piazza della Signoria Firenzében,
1740, Szépművészeti Múzeum
|
|
Szépművészeti tulajdonában található művek, így Tiepolo, Piazzetta és Ricci festményei. Könnyed festésmód, ragyogó színek, a rokokó életöröm megjelenítése jellemzi a mitológiai, bibliai és zsánerjeleneteket felvonultató műveket. Igazi újdonságot a 18. századi itáliai festészet a városlátképek (veduta) terén hozott, melyek kialakulása az európai, s főként az angol arisztokrácia Grand Tour-jához köthető, akik szívesen vásároltak emlékként utazásaik helyszíneit megjelenítő műveket. Canaletto, Guardi és Bellotto Itália letűnt dicsőségének ünneplői, festményeik zárják az itáliai művészet nagy korszakát.
Az egyik legfőbb tanulság: a kölcsönzött művek mellett a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből származó képek értéke, jelentősége semmivel sem marad el azok mögött, igazolva a magyar művészettörténet régi nagyjainak megállapítását, mely szerint a Szépművészeti műtárgyanyagát tekintve az európai múzeumi kínálat felső szegmensében helyezkedik el.
