Különleges magyar anyag, különleges olasz színhely
KIÁLLÍTÁS
A művelt élet művészei: reneszánsz költők a Duna partján - A Petőfi Irodalmi Múzeum milánói kiállításáról.
| Kalla Zsuzsa |
2014-02-10 08:58 |
A napokban szállítják Magyarországra azokat a könyveket, amelyekből egy különleges helyszínen, a milánói Pinacoteca Ambrosiana reneszánsz termeiben állt össze egy irodalmi kiállítás. Ritka kihívást és lehetőséget jelentett, hogy a hazai könyvtárak legszebb darabjai együtt, közös tárlókban, szellemi egységet alkotva szerepeltek a Biblioteca Ambrosiana köteteivel. Abban az intézményben rendezhettünk kiállítást, amely Leonardo da Vinci rajzainak legnagyobb gyűjteményét, a Codex Atlanticust őrzi, s amelynek 1625-ban kiadott katalógusa először használja a mai értelemben a Musaeum megnevezést – az egyetemes múzeumtörténet emblematikus helye.
Az ötlet, egy bécsi–budai humanista tudós társaság bemutatása egy olyan városban, amelyre a tagok, az Észak-Itáliát, Rómát mintának tekintő literátus értelmiségiek vágyakozva gondoltak, az Olasz–Magyar Kulturális Év keretében született meg. Hosszú egyeztetés eredménye volt a 2013. december 4-től 2014 februárjáig álló, olasz–angol kétnyelvű kiállítás lehetősége. Az intézmény tetszését elnyerte az a tématerv, amely a Reneszánsz utak – virtuális találkozások (20009) című kiállításunkra, illetve 2010-ben Brüsszelben, a Justus Lipsius Ház magyar tárlatán szereplő angol nyelvű multimédiás anyagokra alapozva készült el.
A kiállítás központi témája egy tudós társaság, a Római Akadémia mintájára alapított budai–bécsi Sodalitas Litteraria Danubiana. Tagjai kivétel nélkül a kor legtehetségesebb emberei: Jacobus Piso például a korszak leghíresebb gondolkodójával, Erasmusszal levelezett, Johannes Stabius új matematikai módszereket dolgozott ki, és csillagászati felfedezéseiről vált híressé, Giulio Milio a kor egyik legkiválóbb orvosa volt, Johannes Cuspinianus egyedülálló történeti művet írt a császárokról. A tárlat főhőse, a társaság alapítója, a kalandos életű bajor tudós, poétafejedelem, Konrad Celtis, világosan látta, hogy a rendszeresen, közösen végzett kutatások, vagy akár csak a szellemi eszmecserék – még ha a terített lakomaasztal mellett folynak is – látványosan felgyorsíthatják és megkönnyíthetik a tudományos élet működését. Velence, Padova, Bologna és Firenze után 1489-ben Rómába érkezett, majd Krakkóba Boroszlóba, Prágába, Nürnbergbe, Ingolstadtba, Regensburgba és Heidelbergbe vezetett az útja, és sorra alapította a tudós társaságokat. 1497-ben aztán elérte régi vágyát: I. Miksa császár kinevezte a bécsi egyetem retorikatanárává. Testét a betegségek és az örökös vándorlás felőrölték. Örült az állásnak, amely lehetővé tette, hogy ellátogasson Magyarország királyi székhelyére, Budára, találkozzon II. Ulászló király udvarának hivatalnokaival. A budai tudósok üdvözlőversek sorát írták a messze földön híres humanistának. Valószínű, hogy egy budai, késő tavaszi estén, miután vadhúsokból és zöldségekből álló bőséges vacsorájukat elfogyasztották, majd leöblítették finom szerémi borral, határozott úgy Piso Jakab, Girolamo Balbi, az olmützi Augustinus Moravus, Johannes Cuspinianus, Bohuslav Lobkowitz von Hassenstein, Johannes Stabius, Giulio Milio, Georg Neideck és Johannes Schlechta, hogy megalapítják társaságukat, a Sodalitas Litteraria Danubianát.
A milánói Gliartisti della vita intellettuale: poeti rinascimentali sulla riva del Danubio című tárlattal muzeológiai elképzelésünk az Itália és az Alpokon túli reneszánsz tárgyi öröksége különbségének bemutatása volt. Míg a falakon 15–16. századi olasz festők, köztük Botticelli, Vivarini, Bramantino, Bernardino Luini képei jelentették az „installációt” – addig a tárlókban, a könyvek mellett a magyar tárgykultúra egy-egy jellemző, a humanisták szimbólumrendszeréhez, személyes világához közel álló darabját helyeztük el: könyvvel díszített padlótéglákat, szemüvegeket, apró napórákat, könyvvereteket. A radikálisan eltérő műfajú, minőségű műtárgyak még jobban kiemelték azt a tényt, hogy a könyvek külleme, vagyis a szellem világa meglepően egységes. A bemutatott ritkaságok közül csak a műtárgyak aláírásai alapján lehetett elkülöníteni a milánói és magyarországi példányokat. Mindez jelzi, hogy az európai humanisták levelezésükkel, a fontos művek másolásával, a távoli ismerősöknek küldött művekkel képesek voltak létrehozni egy szűk, keveseknek szóló, mégis eleven virtuális világot.
A képzeletjátékra ráerősítettek a kiváló multimédiás programok: két teremben, hat tárlóban és hat képernyőn jelent meg tehát a Sodalitas Litteraria Danubiana világa. A kiállítás olasz sajtóvisszhangja és a fogadófél visszajelzései alapján állítható, sikerült sajátos színfolttal színesítenünk a milánói karácsony előtti turistaszezon múzeumi kínálatát.
