Szerelem a romok között
ISZTAMBUL
Az isztambuli Museum of Innocence nem csupán múzeum, hanem szöveg is, amely egyszerre teremti meg a láthatóság és az olvashatóság feltételeit.
| Hermann Veronika |
2014-06-03 08:59 |
Idén a tallini Art Museum of Estonia adott otthont az egyik legnagyobb európai múzeumi szervezet, a European Museum Forum djátadó ünnepségének. A 37. alkalommal megrendezett gálán az isztambuli Museum of Innocence (Masumiyet Müzesi) nyerte az Év Európai Múzeuma 2014 címet, és az ezzel járó vándordíjat, Henry Moore Tojás című kisplasztikáját.
Csak a szöveg
Orhan Pamuk 2008-ban megjelent, Az ártatlanság múzeuma című regénye az emlékezetről és a szerelemről szól. Tárgyakon keresztül meséli el egy kapcsolat és egy város történetét, az 1950-es évektől a 2000-es évek elejéig. A regény főhőse és elbeszélője a gazdag családból származó Kemal, aki beleszeret egy Füsun nevű lányba. A kettőjük között húzódó társadalmi szakadék lehetetlenné teszi a boldogságot, Kemal megházasodik, Füsun pedig nem akar várni rá egy életen át: csakhogy nem tudnak szabadulni egymástól. Kemal elkezdi gyűjteni a lányhoz kapcsolódó hétköznapi tárgyakat. A tárgyakon keresztül elmesélt szerelem történetében nemcsak két ember egymáshoz való kötődése, hanem egy város, és egy sok esetben identitászavarral küzdő társadalom képe is kibontakozik. Ez a szöveg vált a Museum of Innocence alapjává, amely sokkal több, mint várostörténeti múzeum.
A különböző kódok és metaforák bonyolult egymásra játszása olyan kulturális hálózatot hoz létre, amelyben az emlékezet egyszerre működteti a fikciós szöveget és a belőle teremtett, a lokalitás valódi regiszterébe beágyazódó múzeumot is. Megmutatja a jelenkori török társadalom kelet és nyugat között elfoglalt szimbolikus, ugyanakkor terhelt pozícióját, ahogyan azt is, hogyan válik a város olvashatósága a tárgyakon és az embereken átszűrve palimpszesztussá. A személyes és kollektív emlékezet fogalmait ugyanúgy próbára teszik, mint a szerző diszkurzívan íródó fogalmát. A szövegben a tárgyak textuális metaforái emlékhelyet hoznak létre. A szerelem feloldódik a hétköznapok tárgyaiban, amelyek ezzel új funkció-összefüggésbe kerülve a lány és a város fetisizált metonímiáivá válnak. A szenvedély ugyanis nemcsak Füsun, hanem Isztambul felé is irányul. A kettő együtt alkotja az ártatlanság múzeumát, amelyben a tárgyak képviselik őket. Emlékezet, város, tárgy és szöveg így válnak egyenrangúvá az elbeszélés szövegszerű és teresült narratíváiban. Az irodalmi-és filmnyelv számára ez nem szokatlan megoldás – hasonló történik például Alain Resnais és Marguerite Duras Szerelmem, Hiroshima című mozijában – csak ezúttal múzeummá válik.
Az ártatlanság tárgyai
Az 1990-es évek közepén induló projekt különlegessége, hogy Orhan Pamuk egyszerre gondolkozott regényben, és a regény emlékműveként létrejövő múzeum koncepciójában is. A múzeum gyűjteményét bazárokból, bolhapiacokról és magángyűjteményekből szedte össze, a kiállításban képzőművészeti alkotások, filmrészletek, fotók és cigarettacsikkek is szerepelnek.
 |
|
A regényben gyűjtött tárgyak a szöveg illusztrációjaként is értelmezhetők, miközben bemutatják Isztambul szubjektív történetét és a különböző kulturális rendszerek határán egyedivé váló örökségét. A múzeum 2012 tavaszán nyílt meg Isztambul Beyoğlu nevű kerületében. Az állandó gyűjtemény katalógusának címe The Objects of Innocence, és bizonyos értelemben a regény inverzeként működik. Pamuk a szöveggé tett tárgyak fizikai jelenlétét visszaírta a katalógusnak a regénytől meglehetősen különböző műfaji kódjaiba. Ezzel a fogással a posztmodern értelmezési keret olyan típusú dekonstrukcióját végezte el, amely, miközben a legnagyobb közhelyeket működteti, egymásra épülő rétegeket hoz létre, amelyek így már nemcsak – a városhoz is köthető – palimpszesztust, hanem taxonómiai példatárat alkotnak. A kiállítás látogatója, miközben a katalógusszövegeket olvassa, voyeur-pozícióba kerül, hiszen voltaképpen más szerelmének fétistárgyait látja. Az olvasó, aki immáron látogató és kukucskáló is, összehasonlítja a szövegeket, gyanakszik, kutakodik, kombinál, képzelődik, s így megszületik az a kreatív és aktív, sajátságos jelentéseket konstruáló újraolvasó/látogató, aki a kiállítás tárgyaiban azonosíthatja a textuális metaforákat.
Szerelmem, Isztambul
Az ártatlanság múzeuma nemcsak szöveghely, hanem valódi hely is egy olyan városban, amely az elmúlt időkben nem a kulturális sokszínűség miatt került címlapokra. Recep Tayyip Erdoğan sokat és joggal kritizált, iszlamizálódó és autoriter jegyeket mutató rendszerében egyre kevésbé működnek a demokratikus normák. A tavalyi kormányellenes megmozdulások után a napokban azzal sikerült feltűnést kelteni, hogy a tüntetés első évfordulóján élő adásban tartóztatták le Ivan Watsont, a CNN tudósítóját. Idén tavasszal az úgynevezett “igazságügyi reform” és az internet cenzúrája miatt az EU-tagállamok, különösen pedig a német külügy aggodalmát fejezte ki. Ez azonban egyelőre kevésnek tűnik. Egy másik jobboldali populista rendszeren belül jól látható, hogy az ilyen típusú vezetőknek mennyit számít az EU aggodalma. Ennek ellenére az ártatlanság múzeuma európai múzeumi elismerést kapott, megérdemelten. Különös viszonyokat alakít ki tárgyak, szövegek és emberek között. Tematizálja a médiumok és kulturális terek közötti átjárhatóság kérdéseit, felkínálja az emlékezet és a szerelem különböző koncepcióit. Az értelmező ezáltal a szöveg látogatójává, és a múzeum olvasójává válik. A kulturális diverzitás és az önmegértés emlékhelye: szöveg, múzeum és szerelem a romok között.
Fotók: Masumiyet Müzesi, Iditis
