Felelősséggel a közösségért
BROOKLYN
A Brooklyn Museum igazi közösségi központ: szélesre tárja kapuit a legkülönfélébb társadalmi csoportok számára, miközben kiállításai valóban megszólítják a befogadót; cselekvésre, gondolkodásra késztetik.
| Kocsis Katica |
2014-07-07 08:08 |
A Brooklyn Museum egyike a legrégebbi és legnagyobb amerikai művészeti múzeumoknak: gyökerei 1823-ig nyúlnak vissza, amikor megalapították a Brooklyn Apprentices’ Library-t a fiatal kereskedők tanítása céljából. A könyvtár 1841-ben a Brooklyn Lyceum épületébe költözött, majd 1843-ban a líceum és a könyvtár Brooklyn Institute néven egyesült, ahol már alkalmanként festészeti és szobrászati témájú kiállítások is helyet kaptak. Az intézet 1846-ban döntött egy állandó szépművészeti galéria létrehozása mellett, a folyamatosan növekvő gyűjtemény 1893-ban kapott saját teret a Brooklyn Botanic Garden mellett: ez lett a Brooklyn Museum, ami már akkor több volt, mint egyszerű múzeum, hiszen oktatási és kutatási központként is szolgált.
A Brooklyn Museum legfontosabb missziója már a kezdetektől fogva az volt, hogy gyűjteményével és kiállításaival hidat képezzen a világ különböző kultúrái között, mintegy megvalósítva azt, amit James Clifford contact zone-ként definiál. Ez a múzeum igazi transzkulturális tér, ahol „ahol a kultúrák találkoznak, összeütközésbe kerülnek, birokra kelnek egymással” – a kiállítások ugyanis igyekeznek megszólítani a különböző kultúrákból érkezőket, legyen az Brooklyn sokszínű helyi lakosságának egy tagja, élményre vadászó turista vagy akár a múzeumi világ fontos szereplője.
A kultúrák találkozása a kiállítások szintjén is megvalósul, hiszen a négyszintes épületben a kurátorok igyekeznek olyan időszaki kiállításokat létrehozni, amelyek önmagukban is érvényes kérdéseket feszegetnek, ugyanakkor egymással is párbeszédet folytatnak. Jellemzően három-négy időszaki kiállítás fut egy időben, ezek részben monografikusak, részben tematikusak. A monografikus kiállítások esetében a nemzetközi hírű alkotók bemutatása mellett nagy hangsúly van a helyi, brooklyni alkotók munkáinak kiállításán is, míg a tematikus tárlatok minden esetben valamilyen társadalmi problémára reflektálnak, aktív szerepre, felelősségvállalásra késztetve a befogadót. Ottjártamkor ez a világos koncepció a követezőképpen állt össze: a harmadik és negyedik szinten futó, Ai Weiwei művészetének átfogó bemutatására vállalkozó kiállítás mellett szerepelt Swoon Submerged Motherlands című óriási helyspecifikus installációja, mely az ősi és épített környezet viszonyát vizsgálja, valamint az otthon és az intim környezet fogalmaival kapcsolatban fogalmaz meg reflexiókat. A két alkotó közötti párhuzamok adottak: az aktivizmus és a művészetükben megjelenő személyes szál köti őket össze. A földszinten a Civil Rights Act 50. évfordulója alkalmából megvalósított Witness: Art and Civil Rights in the Sixties címet viselő tárlat azokat a festészeti munkákat, grafikákat, fotókat és szobrokat gyűjtötte egybe, melyek a faji diszkriminációval szembeni tiltakozás jegyében fogantak. A kiállítás alkotói különböző kulturális közegből érkeztek – vannak közöttük fekete, latin-amerikai, európai, indián művészek –, esztétikai kifejezőeszközeik is eltérőek – absztrakt, minimalista, pop-art munkák is szerepelnek a kiállításban –, azonban munkáikkal mindannyian a faji határok áthidalásáért küzdöttek. A kiállítás önmagában azon dolgozik, hogy érzékennyé tegye a befogadót az eltérő kultúrák iránt, miközben Ai Weiwei és Swoon installációihoz kapcsolódva újabb szempontokat hoz be a művészi aktivizmus reflexív megközelítéséhez. A Brooklyn Museum nagy hangsúlyt helyez a feminista művészet árnyalt bemutatására is, az erre kialakított termekben jelenleg Judy Chicago korai munkái, valamint Dinner Party installációja kaptak helyet.
A kiállítások egymáshoz kapcsolódását az informatív feliratok is világossá teszik, ugyanakkor a földszinten egy külön teremben kialakított, oktatási célokat is szolgáló interaktív sarok gondoskodik arról, hogy a befogadó az egyes tárlatok megtekintését követően megfogalmazhassa saját reflexióit az aktivizmussal kapcsolatban.
A többi szinten kaptak helyet a Brooklyn Museum gyűjteményét bemutató, néhány évente megújuló állandó kiállítások. A legfelső szinten egy körüljárható, oktogonális teremsorban American Identities címmel mutatják be az amerikai művészetet, főként annak korai időszakát. A nyolc teremben az enteriőrszerű elrendezés dominál, így, kontextusba helyezve a kevésbé kvalitásos festészeti és iparművészeti anyag is színvonalas keretek között, az új muzeológia elvei szerint kerül bemutatásra. Hasonló a helyzet a múzeum 19. és 20. századi dekoratív művészeti alkotásaival – ezek a munkák is inkább a kevésbé kvalitásosak közé sorolhatók, ugyanakkor a kurátorok ezeket a hiányosságokat nagyszerűen elfedik a rendezéssel: az iparművészeti és néprajzi vonatkozású anyagot szintén enteriőrökbe helyezik, különböző stílusú lakóházak kialakításának segítségével. A befogadó belép ezekbe a “házakba”, ahol teljesen felszerelt, berendezett helyiségek tárulnak elé, melyekben az egyes művek helyett az összkép válik fontossá, amelyben az egyedi tárgyak is elnyerik méltó helyüket – a látogató teljes és összművészeti élményt kap. A házakból kijutva egy kortárs galériába jutunk, ahol a nemzetközi hírű alkotók mellett szintén nagy hangsúllyal szerepelnek a helyi művészek munkái.
Egy szinttel lejjebb egy rendkívül kvalitásos egyiptomi anyagot mutatnak be (melyen egyébként minden bizonnyal elámulnánk, ha nem találkoztunk volna még a Szépművészeti Múzeum hasonlóan értékes egyiptomi anyagával). A szobrokat, sztéléket, írásos dokumentumokat és eredeti múmiákat is bemutató tárlatban a kurátorok nagyon sok ötletes megoldással élnek, melyek segítségével valóban közel tudják hozni a látogatóhoz az ősi egyiptomi kultúrát. Az egyik teremben például hatalmas és autentikus szentélyt építettek a művek köré, míg a halotti kultusz tárgyait bemutató térben egy sokkal intimebb, szórtabb fényekkel operáló környezetet alakítottak ki. Ugyanezen a szinten kerül bemutatásra az európai festészeti anyag, melynek darabjai egy körfolyosón kronologikus rendben állnak egymás mellett.
Lentebb jutva a következő szint az iszlám, koreai, japán, indiai, kínai művészeté, sajnos ez látogatásomkor éppen átrendezés alatt állt, viszont a földszinten a The Great Hall-ban és a körülötte levő folyosón betekintést engedtek ebbe a rendkívül kvalitásos anyagba is Connecting Cultures és African Innovations címmel.
A Brooklyn Museum esetében tehát minden térben az egyedi látogató személyes tapasztalata az elsődleges. A kurátorok a kiállításokat úgy valósítják meg, hogy az ne egyszerűen szórakoztassa, hanem felelősségvállalásra és reflexív gondolatok megfogalmazására ösztönözze a befogadót. A befogadó-orientált szemlélet ölt testet a kiállításokba elhelyezett interaktív táblákban is, melyekben maguk az alkotók köszöntik a látogatót, bemutatkoznak, majd ezt követően a nézőnek lehetősége nyílik arra is, hogy megfogalmazza saját kérdéseit a művész, jelen esetben Ai Weiwei vagy Swoon felé. A látogatható raktár alkalmat ad arra, hogy bepillanthassunk a múzeum tárgykezelési és -feldolgozási módszereibe, hiszen itt sem csupán a vitrinekben sorba rendezett tárgyakat szemlélheti a néző, hanem egy informatív szóróanyagnak köszönhetően megértheti, hogy mi szerint csoportosították, rendezték a tárgyakat, hogy azokat milyen módon próbálják meg katalogizálni.
Fontos még megemlíteni azt is, hogy a múzeum milyen diszkrét és egyébként meglehetősen hatékony eszközökkel csalogatja be a látogatót a kiállítási terekbe. 2004-ben a múzeum eredeti lépcsőjét eltávolították, és helyére egy sokszintes, áttetsző üvegpavilon került (vö. Szépművészeti Múzeum, lépcsőbevágás), amely építészeti kapcsolatot teremt az épület és a külső környezet között – a kültéri padok, az üvegfelület, a szökőkutak mind azt a célt szolgálják, hogy megszüntessék a múzeum templom/szentély jellegét, illetve felerősítsék a közösségi funkciót – , ennek köszönhetően csökkenhet a látogató és a múzeumi tér között levő távolság és a befogadó nagyobb valószínűséggel lép túl a “küszöbfélelmén”. Ha pedig már bent van, akkor a hatalmas előcsarnokban ízelítőt kap néhány kiállításból – most például néhány Ai Weiwei alkotást és szobrot helyeztek el a térben – , melyek felkeltik kíváncsiságát, és valószínű, hogy ennek hatására belépőjegyet vált a múzeumba.
