Heti vegyes
AJÁNLÓ
Tudástár, Hervé fotográfiák, miskakancsó, front- és hadifogolyszínházak - e témák köré rendeződnek a heti ajánlatunkban szereplő kiállítások.
| MTI - MMO |
2014-07-18 15:02 |
Ezzel a címmel nyílt meg kedden a szegedi Somogyi könyvtár gyűjteményében található kiemelkedő gazdagságú, muzeális értékű lexikonokat és enciklopédiákat bemutató kiállítás. Az utóbbi években különösen a világháló térhódításával a tudástár kifejezés divatossá vált. Tudástárak azonban már az ókorban is léteztek, például a ninivei könyvtár agyagtáblái vagy az alexandriai könyvtár tekercsei. A királyi könyvtárak hatalmas gyűjteményei is a tudás megszerzését szolgálták, ahogy a kolostorok, egyetemek könyvtárai is. Az ismeretek rendszerezése, összegzése; a tudás rendszerbe foglalt átadásának igénye hozta létre a nagy összefoglaló műveket, enciklopédiákat, lexikonokat.
A bemutatott kötetek - amelyek többsége a könyvtáralapító Somogyi Károly gyűjteményéből származik - között az egyik legérdekesebb a 10. századi bizánci kézirat, a Szuda vagy Suidas két 18. századi kiadása. A 30 ezer bejegyzést tartalmazó lexikon olyan szövegeket is átörökít, amelyek már régen megsemmisültek.
A válogatásban a hatalmas, egyetemes lexikonok, enciklopédiák mellett bibliai, földrajzi, matematikai, történeti, politikai, nyelvészeti, ókortudományi, orvosi, növénytani és egyéb szaklexikonok is szerepelnek.
A magyar enciklopédiák közül Apáczai Csere János Utrechtben 1653-ben megjelent Magyar Encyclopaediája a legrégebbi, a legfiatalabb a Somogyi Károly közreműködésével írt Egyetemes Magyar Encyclopaedia, amelyet a Szent-István-Társulat adott ki 13 kötetben 1859 és 1876 között. A nagy francia enciklopédia két kiadása mellett ritkaság a 37 kötetes, Madridban megjelent Enciclopedia Moderna, amelynek kiállított példánya Miksa mexikói császáré volt.
Az október közepéig látogatható tárlaton természetesen szerepel az első önálló – nem fordításon alapuló – 16+2 kötetes, 1893 és 1900 között megjelent magyar lexikon, a Pallas Nagylexikona, ráadásul két változatban, az eredeti kötetek mellett digitalizálva, DVD-n is.
Rodolf és Lucien Hervé fotográfiái
Rodolf és Lucien Hervé Hódmezővásárhelynek adományozott fotográfiáiból nyílt kiállítás szerdán a Nemzeti Táncszínház Kerengő Galériájában. A közelmúltban Judith Hervé, a világhírű, vásárhelyi születésű fotóművész, Lucien Hervé özvegye harminc különleges fotográfiát adományozott Hódmezővásárhely városának.
A Budai Várban nyíló tárlaton a 20. századi építészeti fotográfia megújítója és legnagyobb alakja, valamint fia, a szintén fotós Rodolf e 15-15 művét mutatják be.
Lucien Hervé 1910-ben Elkán László néven látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen. 1918-ban szüleivel Budapestre költözött, majd Bécsben tanult rajzolni. 1929-ben továbbment Párizsba, és ettől kezdve 2007-es haláláig a francia fővárosban élt. 1933-tól divattervezőként, majd 1938-tól fotóriporterként dolgozott. 1946-tól díszleteket, színpadi kosztümöket tervezett, plakátot készített, festett és újra fényképezett.
1949-ben megismerkedett Le Corbusier-vel, a modern építészet meghatározó alakjával, akinek barátja és fényképésze lett. Negyven építészeti folyóirat közölte munkáit, számtalan publikációja, kiállítása járta be a világot. Bár tisztelői úgy emlegetik, mint aki az architektúra fényképezését művészi rangra emelte, portréi, zsánerképei, csendéletei, valamint a természetről és a véletlen jelenségekről készült képei ugyanúgy magukon viselik egyedi látásmódjának karakterét.
Rodolf Hervé (1957-2000), a világhírű fotográfus fia Párizsban született. A fiatal művész 1989 utolsó napjaiban érkezett Magyarországra, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy dokumentálja a rendszerváltás utáni éveket. Magyar kultúrájú külföldiként sajátos szemszögből követte nyomon és rögzítette a változás éveit, miközben maga is intenzíven részt vett az időszak szubkulturális életében. Mintegy a "tűzvonalból" örökítette meg az átmenet korát, a kulturális underground felszínre törésének idejét a tömegkultúra térhódításának előestéjén.
Miskakancsók
A péntektől szeptember 21-ig látogatható kamaratárlaton a Néprajzi Múzeum gyűjteményének 65 darabja látható. A jelen ismeretek szerint a különböző gyűjteményekben mintegy 150 miskakancsót őriznek az 1820-as és 1940-as évek közötti időből, az ismert daraboknak pedig csaknem a fele a Néprajzi Múzeumban található. A kiállítás így a miskakancsók készítésének teljes időszakát bemutatja: 1828-tól kezdve az 1900-as évek közepéig, addig, amíg hagyományosan készültek a darabok. A tárlaton készítőket, műhelyeket, műhelyköröket, a miskakancsók egyes motívumainak a "mozgását" igyekeznek felvázolni. Miskakancsót hagyományosan csak az Alföldön készítettek, a legrégebbi darab Hódmezővásárhelyről való 1824-ből. Ezt követően Mezőcsáton, Tiszafüreden és Mezőtúron is alkottak miskakancsókat: ezeket a készítőhelyek szerint, időrendben, műhelyek, mesterek szerint ismertetik meg a közönséggel.
Színészkatonák, fogolyprimadonnák
Ezzel a címmel az első világháború front- és hadifogolyszínházait bemutató kiállítás nyílik szombaton a Zsámbéki Színházi Bázison. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet új időszaki kiállításán a színháztörténet kevéssé ismert fejezetét idézik fel az első világháború kitörésének centenáriuma alkalmából. A Színészkatonák, fogolyprimadonnák című tárlat a háború idején szervezett hivatásos és amatőr frontszínházakat és a szibériai magyar fogolyszínházakat mutatja be.
Az Első Magyar Frontszínház több mint egyéves működését (1917 áprilisától 1918 nyaráig) számos fotó, grafika, plakát, levél dokumentálja.
A társulat bejárta az orosz, a szerb, az olasz és a román frontot, a "vándorlás" során készített fotóanyag színházi és hadtörténeti szempontból egyaránt érdekes. A kiállításon megemlékeznek a harcok szünetében rögtönzött, katonák által rendezett színielőadásokról is.
A szibériai magyar hadifoglyok által létrehozott, 1915 és 1922 között működő fogolyszínházak világa fotókon, grafikákon, kéziratokon, újságokon, plakátokon keresztül elevenedik meg. A tárlaton olyan ritkaságok is láthatók, mint a nyikolszki hadifoglyok kabaréjának nagyméretű, festett plakátjai vagy az egy példányban, kézírással készült Napkelet című szibériai magyar újság lapszámai, amelyek Trojckoszavszkban és Verhnyeugyinszkban jelentek meg.
A fogolyszínházak működését, színészeit bemutató dokumentumok jól tükrözik a magyar hadifoglyok küzdőképességének, találékonyságának, életszeretetének legyőzhetetlenségét. Azokról a színészekről sem feledkezik meg a kiállítás, akik katonaként szolgálták a hazát, vagy a hátországban maradva jótékonysági akciókkal vették ki részüket a háborúból. A vándorkiállítás augusztus 10-ig látható a Zsámbéki Színházi Bázison.
