A fehér ember kultúrfölényének megdöntése
INDIÁNOK
A National Museum of the American Indian New York-i intézménye, a George Gustav Heye Center fontos szerepet vállal abban, hogy az évszázadok során a többségi kultúrába asszimilálódott indián törzseket és hagyományaikat újból láthatóvá tegye.
| Kocsis Katica |
2014-08-14 09:00 |
Az intézménynek otthont adó épületet, az Alexander Hamilton U.S. Custom House-t 1907-ben adták át, ám akkor még nem múzeumi funkciókat látott el, hiszen nagyon sokáig vámházként használták, ennek megfelelően az épületen számos olyan díszítőelem és szobor bukkan fel, amely valamiképpen kapcsolatba hozható a kereskedelemmel: ott vannak például a bejáratnál a négy földrészt allegorizáló szoborcsoportok, vagy a bejárat feletti boltív zárókövén a Mercurius-fej, az attikán a világ tengereit szimbolizáló alakok. E korábban árucserét szolgáló épületben nyitott meg 1994-ben a National Museum of American Indian, azzal a céllal, hogy a kiállítások és különféle programok révén a bennszülött népekről szóló párbeszédeknek terepet biztosítson.
A beaux-arts stílusjegyeket viselő épület tehát egészen reprezentatív helyen található: a Broadway lábánál, a Battery park mellett, számtalan nemzeti emlékhely, intézmény és emlékmű közvetlen közelében. Lényegében a múzeumot egy nacionális szimbólumokkal telített, az amerikai/New York-i azonosságtudatot értelmező és interpretáló térbe helyezték, ezzel a gesztussal pedig implicite az indián kultúrát is a nemzeti identitás részévé tették. Ráadásul az intézmény nemzeti múzeumként üzemel, ami még inkább ráerősít arra, hogy a bennszülött népek kultúráját a nemzetfogalomba beágyazva, annak szerves elemeként értelmezzék. A városvezetés tehát a múzeum megalapításával és elhelyezésével ténylegesen elkötelezte magát a multikulturalizmus és a lokalitás kultusza mellett, ezzel nagymértékben segítve a kisebbségi indián kultúra virágzását, újbóli láthatóvá válását, illetve azt, hogy a saját kultúrfölényét evidenciának tekintő fehér ember leszámoljon farkasvakságával, és párbeszédre lépjen a kisebbségi kultúrákkal.
A kiállításokat is lényegében úgy alakítják ki, hogy a látogatók az indián kultúrákat mélyebben megismerhessék, így érzékenyebbé és elfogadóbbá válhassanak a bennszülött törzsek iránt. Kontaktzónákat hoznak létre, ahol a többségi kultúra találkozik a kisebbségivel, ahol az egyetlen igazságok megdőlnek, és helyükre a pluralista szemlélet kerül. Az állandó kiállítás, az Infinity of Nations közel 700 alkotáson keresztül világít rá az indián kultúrák változatosságára, különbözőségeiken és közös pontjaikon keresztül.
A falakon hatalmas üvegvitrinekben, földrajzi régiók szerint lebontva találkozunk a különféle kultúrák jellemző vallási és mindennapi tárgyaival, illetve öltözeteivel, melyeket egymás mellé rendezve tárnak elénk a kurátorok. Ez a bemutatási mód nem éppen a legszerencsésebb, ugyanis a tárgyakhoz tartozó feliratok a vitrinek alján kaptak helyet, így ha az egyes tárgy esetében többet szeretnénk tudni annál, mint hogy melyik indián törzshöz tartozik, le kell guggolnunk, és hosszas böngészéssel megkeresnünk a hozzá kapcsolódó feliratot. A látogatók nagy része a sokadik vitrin után már nem fog hajlongani, emiatt a kurátorok által átadni kívánt tudás nagy valószínűséggel nem ér célba. Az is némi problémát jelent, hogy a feliratok nem mindig eléggé informatívak, pedig ha a cél az, hogy az indián kultúrákat rétegzetten mutassák be, akkor alkalmanként több információ közlésére lenne szükség.
  |
Ezeket a hiányosságokat némiképpen pótolják az egyes vitrinek elé helyezett nagyobb tablók, amelyek az adott térség törzseinek kultúráját mutatják be, illetve a terem közepén egy épített szerkezetben van néhány olyan kiemelt tárgy, amelyek felett interaktív táblákat helyeztek el. Ezekben nagyon sok videoanyag és leírás között tallózhatunk, amelyek mindegyike információkat oszt meg az adott tárgyról. A kiállítás kiemelt tárgyaival kapcsolatban tehát mindent megtudhatunk keletkezésükről, jelentőségükről, művészi színvonalukról, jellemző motívumaikról stb. Az oldalt futó, kissé unalmas vitrines megoldásért ez a dinamikus, interaktív elrendezés nagyszerűen kárpótol, itt a látogató már elegendő információt kap a különféle indián törzsek mindennapjairól és kultúrájáról, anélkül hogy az ismeretszerzést kényszeresnek érezné. Emellett a kurátorok végig figyeltek arra, hogy az előre meghatározott földrajzi határok lazák és átjárhatók legyenek, mert így rámutathatnak arra, hogy habár nagyon sokféle szuverén indián törzs létezett a kontinensen, azok mégis folyamatosan kapcsolatban álltak a kereskedelmi, háborús, migrációs folyamatok miatt.
Az állandó kiállításokon túl a National Museum of American Indian földszinti tereiben mindig jut hely két időszaki kiállításnak is. Az egyik szárnyban mindig egy kortárs, indián gyökerekkel rendelkező alkotó munkáit mutatják be. Az intézmény ezekkel a tárlatokkal utal arra, hogy a bennszülött népek ma is élő, aktív közösségeket alkotnak, azaz nem kihalt vagy eltűnt népcsoportokról van szó, hanem olyanokról, amelyek ma is meghatározzák a nemzeti identitást.
A másik oldalon a kurátorok igyekeznek olyan kiállításokat összeállítani, amelyekben a klasszikus bennszülött alkotásokat állítják párbeszédbe kortárs képzőművészeti munkákkal. A látogatásom idején ez a kiállítás bizonyult a legizgalmasabbnak, mert itt a kurátorok valóban úgy állították össze az egyes tárgyakat, hogy aktív párbeszédet folytassanak, olyan élő és aktív teret hoztak létre, ahol a különféle kultúrák dialogikus viszonyba léphettek egymással.
E három nagy kiállítási tér mindegyike a középen található rotundába torkollik, amely megjelenésében és anyagában is az épület eredeti, kereskedelmi funkcióját idézi vissza. A falakon látható freskók és festmények még ebből az időből származnak, a térben pedig egy középen kialakított pados szerkezeten táblák futnak végig, amelyek az épület történetéről tájékoztatnak a kezdetektől napjainkig. Az informatív szövegek ellenére ez a tér leginkább mégis arra szolgál, hogy a látogató megpihenjen, szemlélődjön és feldolgozza az egyes kiállításokon szerzett élményeket.
Az intézményhez tartozik még egy auditórium is az alagsorban, amely időről időre különféle oktatási és kulturális programoknak ad otthont. Ebben a térben kap helyet a Circle of Dance kiállítás is, amely a különféle bennszülött törzsek táncruháit mutatja be; ezzel egyrészt rávilágít arra, hogy a tánc milyen fontos szerepet tölt be az őslakos népek szellemi, kulturális és társadalmi identitásának meghatározásában, másrészt a különféle táncok egyedi jellemzőivel szintén az egyes indián kultúrák sajátosságait helyezi előtérbe.
A New York-i National Museum of American Indian betölti feladatát: kiállításai kiválóan alkalmasak arra, hogy a többségi kultúra elfogadja a kisebbségit, hogy az indián kultúrák teljes értékű részeivé váljanak az amerikai identitásnak, az amerikai nemzetnek.
