Feminista punk a Narancsvidéken
TOJÁS HELYETT
Május 24-ig látogatható a Riot Grrrl mozgalom hatását feldolgozó Alien She című kiállítás a Newport Beach-i Orange County Museum of Artban.
| Hermann Veronika |
2015-04-03 17:00 |
Gonna California
Annak ellenére, hogy először gyakran a felszínesség és Hollywood, nem a magaskultúra ugrik be róla a legtöbbeknek, Kalifornia világviszonylatban is kifejezetten fontos szerepet tölt be a kulturális szcénában. Már az 1950-es évek végén olyan új, szubverzív galériák jelentek meg Los Angeles körül, mint a Mizuno vagy a Dwan Gallery. A levegőben már ott voltak azoknak a társadalmi változásoknak az előjelei, amelyek néhány évvel később nemcsak az Egyesült Államokat, de az egész nyugati világot felforgatták. A művészet egyre erőteljesebben társadalmi és a politikai ügyek képviselőjévé vált. A University of California különböző kampuszain (San Diego, Irivine, Berkley, Los Angeles) olyan művészek tanultak, mint Barbara Smith, Chris Burden, Judy Chicago vagy Allan Kaprow. A szabad és innovatív légkörnek köszönhetően a hallgatók társadalmi aktivitása is megnőtt, nem véletlen, hogy a polgárjogi mozgalmak nagy része is innen, a jó nevű, nyugati-parti egyetemekről indult. Ekkor vált az oktatás részévé az a gyakorlat is, amely a mai napig jellemzi a legtöbb amerikai konceptuális művészt. Nem csupán az említett tömegmédia, de általában a populáris kultúra különböző elemeit kezdték vizsgálni, és kritikusan felhasználni. Így a fogalmiságot kiterjesztették a társadalom olyan diskurzusaira, amelyeknek korábban nem volt sajátja az elvontnak tartott konceptuális tartalom. Egy dinamikusan fejlődő művészeti szcéna és egy fejlődésre képes jóléti társadalom találkozása kifejezetten nagy dolgokat hozhat létre.
Az Orange County Museum of Artban rendezett Alien She című kiállítás az első, amely bemutatja és feldolgozza a Riot Grrrl nevű, nagy hatású underground-feminista-punk mozgalom múltját, jelenét és jövőjét, azokra a kortárs alkotókra fókuszálva, akikre hatott a csoport eddigi munkássága. Az angol munkásközpontokból átszivárgó punkmozgalom New York mellett Kaliforniát is nagyon hamar elérte, elég csak a Dead Kennedys zajos sikereire gondolni. Az 1970-es években számos olyan női punk előadó vált ismertté, akik később a Riot Grrrl mozgalom ethoszát is táplálták. A legfontosabbak közülük Siouxsie Sioux, Joan Jett és a The Runaways, illetve Patti Smith – akinek Kölykök (Just Kids) című pompás önéletrajzi könyve magyarul is olvasható.
Az identitás stratégiái
A Riot Grrrl mozgalmat Washington D. C.-ben és Washington államban alapították. A névazonosság ellenére a kettő elég távol esik egymástól, az egyik a keleti, a másik pedig a nyugati parton található, ez azonban nem volt akadály. A kemény magot elsősorban proto- és posztpunk lánybandák alkották, például a Bikini Kill, a Huggy Bear, a Skinned Teen, vagy a Bratmobile (a név a híres New York-i punkklubra, a Beat on the Bratre utal). A Riot Grrrl mozgalom tagjai a patriarchális rend, a családon belüli erőszak, a nemi erőszak, a szexuális zaklatás, a genderalapú elnyomás és az erőszakosan felállított identitáskategóriák ellen küzdöttek, nemcsak a dalszövegek narratíváiban, hanem vizuális és ikonográfiai megoldásokban is. Olyan, korábban tabunak számító témákat is feldolgoztak, mint a mentális betegségek vagy a különféle testképzavarok, és az 1990-es években kibontakozó digitális forradalomban is szerepet játszottak.
Aktivista és szervezőmunkájuk is ismert, csoportgyűléseket, akciókat, közösségi performanszokat és tüntetéseket szerveztek, hogy felhívják a figyelmet a nők fősodorbeli alulreprezentáltságára, illetve azokra a sztereotip szerepekre, amelyekbe a társadalom – és benne a tömegkultúra – a nőket kényszeríti. A lezárt identitáskonstrukciók helyett a választás szabadságát hirdették, és az eredeti punkmozgalom alapvető maszkulinitását és erőszakkultúráját is megkérdőjelezték. A Riot Grrrl első kiáltványa 1989-ben jelent meg a Puncture magazinban, Nők, szex és rock and roll (Women, sex and rock and roll) címmel. A mozgalom alapvetései az amerikai feminizmus harmadik generációjának elméleti és gyakorlati módszertanában gyökereznek. Teresa de Lauretis feminista filmteoretikus amellett érvel, hogy a harmadik generációs feminista identitás nemcsak az önazonosság cselekvő felszabadítása, hanem önmagában is egy stratégia. Hasonló jelenséget nevez Lawrence Grossberg popkultúra-kutató „inautentikus autentikusságnak”, amely egyben a klasszikus korai punkmozgalmak autentikusságfogalmát is felülírja.
Rebel girl, you’re the queen of my world
A Riot Grrrl mozgalom hatására nők generációi kezdték aktívan előállítani az addig csak keresett és elemzett domináns jelentéseket és kulturális kódokat. Az Astria Suparak és Ceci Moss által kurált Alien She kiállítás a nyomozás metaforáját térbelivé fordítva, a mozgalom korai történetének elemeit vezeti végig a kortárs feminista művészek különféle médiumokon megjelenő alkotásaiban. A kurátorok nyilatkozata szerint a kiállítás olyan heterotopikus platformot akar létrehozni, ahol a világban uralkodó előítéletek helyett a társadalmi igazságosság utópiája valósulhat meg. A hét művész munkájára koncentráló kiállításban közel 900 tárgy és műtárgy található. Nem lineáris és történeti, hanem koncentrikus és asszociatív módon próbálják meg feldolgozni a mozgalom hatását és jövőbeli lehetőségeit. Teszik mindezt egyébként a világ egyik legboldogabb, társadalmi diverzitás szempontjából leginkább prosperáló részén, ahol a marginális identitások lassan, de biztosan bejutnak a fősodorba. A feminista punk a két szubkultúra legprogresszívebb elemeit ötvözve, olykor radikális, de mindenképpen figyelemfelkeltő módszerekkel mutatja meg a közönségnek, hogy a társadalmunkba kódolt szexizmus ellen harcolni még manapság is aktuális. Még a boldog Kaliforniában is, nemhogy mifelénk. A punkcsajok nem halhatnak meg.
