Szívszaggatás a múzeumban!
SZAKÍTÓS PROGRAM
Szerelmi csalódás múzeumi dimenzióban? – avagy látogatás a zágrábi Broken Relationship Múzeumban
| Joó Julianna |
2015-04-13 11:30 |
Mit jelent valakivel szakítani? Hogyan éljük túl a csalódást? Mihez kezdjünk, ha rájövünk, hogy fájó emlékeinktől a lelkünk mélyén nem tudnunk megszabadulni? Ezeket a nehéz kérdéseket – melyeket sokan akár egész életen át hordoznak – próbáljuk megválaszolni, feldolgozni, tanulni belőlük. Vannak azonban emlékek, akár tárgyak formájában, amelyek még jobban nehezítik a felejtést. Nos, hogy ezek a tárgyak, emlékek egy múzeumban legyenek kiállítva – valljuk be, merész ötletnek tűnik!
A zágrábi Broken Relationship Museum (Széttört Kapcsolatok Múzeuma) kollégái erre feladatra vállalkoztak – nem meglepő módon a múzeum 2011-ben elnyerte a legkülönlegesebb, legegyedibb kategóriát díjazó Kenneth Hudson-díjat. A Broken Relationship utazó kiállításból nőtte ki magát azzal a koncepcióval, hogy bemutassa a sikertelen szerelmi kapcsolatokat és ezek „romjait”. „Bármi legyen is a motiváció, akár személyes tárgyak, legyen az puszta exhibicionizmus, terápiás enyhítés vagy csak egyszerűen kíváncsiság – az emberek elfogadták azt az elképzelést, hogy a szerelem kiállítása egyfajta rituálé, ünnepélyes keretek között”, írják.
A múzeum létrehozásának gondolta egy horvát művészpáros, Olinka Vištica és Dražen Grubišić fejéből pattant ki; talán nem meglepő módon az ötlet kapcsolatuk tönkremeneteléből eredeztethető. Érdekes kérdéseket feszegetnek: „a társadalom arra kötelez, hogy a házasságot, a temetést, az érettségit ünnepeljük meg, de a szakítás nehéz pillanataival ne foglalkozzunk, noha a szakítás erős érzelmi hatást vált ki belőlünk”, írják a múzeum kitalálói, és mennyire igazuk van!
Szóval az egész egy pedálos gyerekautóval kezdődik, melyet egy fiú kap a szerelmétől, gyerekkori vágya beteljesítéseként; ezzel is jelezve, hogy a szerelem mindenre képes. Talán ez a kiállítás egyetlen pozitív példája, itt még szakításról szó sincs.
Aztán csak szakítások, csalódások, kiábrándulások következnek! Sorra tárulnak fel a különböző szívszaggató szerelmi sztorik, durvábbnál durvább eseményekkel fűszerezve. Az Igaz Szerelem meséire senki ne építsen: a csöpögős hollywoodi romantikus filmek rajongói csak a kiábrándulásra számíthatnak, mert – üzenik a kiállítás rendezői – a szerelem bizony kemény dolog!
„A múzeum gyűjteménye segítséget nyújt az érzelmi összeomlás feldolgozásához”, vallják a honlapjukon a művészek. Így van vagy sem, az biztos, hogy ez a kiállítás valamit megmozgat az emberben, akarva-akaratlanul is előhozza saját fájdalmas történeteit; úgyhogy csak óvatosan a kiállítással!
Ilyen például az a szerelmi történet, amely a cuki Snoopy plüssállattal kezdődik, melyet a lány kapott szerelmétől 17 éves szülinapjára, aztán 30 év házasság után a férj bejelenti, hogy igazából ő sosem szerette a nőt… Vagy az apró kerámiadarab, amely egy szicíliai egyetemi együtt nyaralás emlékét őrzi, a közös házépítésre, együttlétre utal; lett is belőle házasság, két gyerek, majd válás.
Másik „szép” példa a betört orrú kerti törpe esete: a férfi leparkol a Mercivel a kertben, miközben betöri a kerti törpe fejét – szakítás lett a vége. Vagy a „ginger bread” sütis történet, miszerint a pár az Oktoberfesten találkozik, nagy a szerelem, aztán Paul levelet ír a lánynak, hogy nagyon szereti, de felesége és két gyereke van. Vagy itt egy fél pár tűsarkú, amelyet a nő dobott a megcsalt pasija után... Mit is lehet erre mondani. Ehhez hasonló történetek kelnek életre a múzeumban!
A kiállításrendezést egy kicsit szegényesnek éreztem, monoton hatást keltettek a hagyományosan, egy sorba, egy magasságba helyezett tárgyak; a kiállított anyag talán lendületesebb tempót ért volna meg! Ezenkívül hiányoztak az ülőalkalmatosságok, a pihenőszigetek. De ha végignézünk a kiállítótéren, nem szokványos jelenségeknek is szemtanú lehetünk: egyrészt megjelent a digitalizált z-generáció a múzeumban, és lázasan olvassa a falszövegeket... még hogy a z-generáció csak a kütyüit bújja, ugye? Külön tanulmányban volna érdemes foglalkozni azzal, milyen kiállításokat látogat egyáltalán ez a generáció, hogyan érdemes őket megszólítani.
A kiállítás után, a múzeumi kávézóban ücsörögve óhatatlanul felmerül bennünk a gondolat: vajon nekünk milyen tárgyaink vannak a múltból? Aki kedvet és elég merszet érez magában, hogy a tárgyat és a hozzá kapcsolódó történetet elküldje a múzeumnak, bátran megteheti a honlapjukon keresztül! Eddig összesen körülbelül 2400 tárgyuk van, és a kurátori csapat kezében a döntés.
A múzeum rajongói tábora egyre nagyobb, hiszen a fiatal intézmény szinte az egész világot bejárta már Amszterdamtól kezdve Londonon, Berlinen, Párizson, Brüsszelen át egészen San Franciscóig; jelenleg éppen a kanadai Yukon Arts Centerben debütál. Vajon a magyar közönség mikor találkozhat ezzel a „szívszaggató” gyűjteménnyel?
