Corvinák, fotográfiák, üvegek és a vörös horizont
KIÁLLÍTÁSOK
Heti ajánlónk több száz évet ölel át az első reneszánsz fejedelmi bibliotékától a kortárs orosz műtárgyakig.
| Magyar Múzeumok Online |
2015-06-05 08:59 |
André Kertész és Szigetbecse
André Kertész Szigetbecsére hagyott 119 fotóját és a világhírű fotográfusról szóló filmeket, interjúkat, dokumentumokat mutat be a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház kiállítása a Ritkán látott képek kiállítás-sorozat részeként. A Kertész Andor néven született fotográfus már felnőttként emigrált Párizsba, majd az Egyesült Államokba; mindent, amit a fényképezésről tudott, Magyarországon tanulta. A Budapesten felnőtt Kertész gyermek-, majd fiatalkorában anyai rokonait látogatni járt a Csepel-szigeti Szigetbecsére, ahová még halála előtt egy évvel, 1984-ben is ellátogatott. Ezután adományozta a falunak 120 eredeti felvételét - melyek közül egy időközben elkallódott -, ez az anyag képezi a Mai Manó Ház kiállításának gerincét.
Kertész fiatalkori Csepel-szigeti képein visszaköszön az a tájélmény, amely később egész életművére jellemző volt. Az első terem szigetbecsei felvételei közül egymás mellé került például egy 1913-ban és 1984-ben ugyanott készült képpár, amely mutatja, hogy Kertész fotográfiai látásmódja milyen hamar kialakult.
Barátok, Esztergom, 1917. szeptember 3. © André Kertész Emlékmúzeum, Szigetbecse
A második egység három terme André Kertész első világháborús és magyarországi felvételeit gyűjti egybe: a képek megidézik többek között a frontkatonák mindennapjait, a 1910-es, 1920-as évek Tabánját, Budafokját, Ráckevéjét vagy Esztergomját. A Szigetbecsének adományozott anyagban helyet kaptak későbbi, Párizsban és New Yorkban készült képek is, ezekkel az emeleten találkozhatnak a látogatók, a Kertész 1984-es magyarországi látogatását megörökítő képek mellett. A kiállításhoz egy dokumentumfilm is készült, amelyben André Kertész alakját idézik fel az őt egykor ismerő magyar pályatársak. A tárlat október 4-ig látogatható.
A királyi könyvtár a Széchényi Könyvtárban
címmel ma nyíló tárlaton Hunyadi Mátyás (1458-1490) magyar király Corvináinak hiteles másolatai lathatók. A szeptember 27-ig látogatható kiállításon a nemzeti könyvtárban őrzött 35 Corvina hiteles másolatait és a kódexekből származó fotóanyagot tekinthetik meg az érdeklődők. A közönség képet alkothat a teljes egykori Corvina Könyvtárról, a részletes kísérőszövegek segítségével pedig megismerheti a Corvina történetét és a kódexek gazdag világát. Hunyadi Mátyás magyar király könyvtára - korabeli nevén Bibliotheca Corvina vagy Bibliotheca Augusta - az első reneszánsz fejedelmi bibliotéka volt Európának az Alpoktól északra elterülő részén. A körülbelül 2000 kötetet számláló gyűjtemény elsősorban humanista érdeklődést tükrözött: antik szerzők, egyházatyák és kortárs szerzők műveit foglalta magába, az akkoriban értékesnek tartott irodalom és tudás teljességét kívánta felmutatni.
A kódexeket részben Itáliából - elsősorban Firenzéből - vásárolták, részben pedig a budai műhelyben állították elő, de bekerültek a királyi könyvtárba korábbi tudományszerető magyarok egykori kötetei is.
A királyi palota reprezentatív részén, a kápolna mellett és a trónterem közelében díszes könyvtárteremben őrizték a pompás állományt, amelynek elemeit egyedi, egyenesen a budai királyi könyvtár számára kifejlesztett, aranyozott bőrkötéssel vagy színes bársonykötéssel vonták be, a kódexek címlapjára Mátyás címerét festették.
A királyi könyvtár a török hódítással, 1526-ban és 1541-ben, Buda bevételekor pusztult el végleg, egy részét a törökök Isztambulba vitték. Azok a kötetek élték túl az évszázadokat, amelyek még a hódítás előtt Nyugat-Európába kerültek. Ennek köszönhetően ma körülbelül 216 hiteles corvinát ismerünk, ebből Magyarországon 53 kötet található, az OSZK-ban 35-öt őriznek. A kiállítás megrendezését a Corvina Alapítvány támogatta.
Vörös horizont
Jurij Leiderman: Megszületett, vidám, meghalt, 295 × 283 × 2,5 cm, 1989. Fotó: Rosta József © Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest
címmel mától látogatható a Ludwig Múzeum új kiállítása, amely a gyűjteményében található orosz és ex-szovjet művekből ad átfogó válogatást. A budapesti Ludwig Múzeumot alapító Peter és Irene Ludwig egyik legfontosabb törekvése az volt, hogy kulturális tevékenységükkel közvetítő szerepet töltsenek be az egykori Kelet és Nyugat között. Úttörőnek számítottak a kortárs szovjet művészet gyűjtése terén: az úgynevezett poszt-sztálinista művészet korábban egyetlen nyugati gyűjtő vagy múzeum érdeklődését sem keltette fel, a hetvenes évek végén azonban a házaspár érdeklődése a kortárs művészet felé fordult - emlékeztet a kiállítás ajánlója. Peter Ludwig az évek során több mint ezer kortárs orosz műtárgyat vásárolt meg, melyekből több kiállítást is rendeztek a nyolcvanas évek elején. A budapesti Ludwig Múzeumba 1989-es alapításakor ajándékként, illetve 1991-ben tartós letétként került mintegy negyven orosz-szovjet műtárgy. Ezt egészíti ki néhány olyan munka, amelyet a kilencvenes évek végén, illetve a kétezres években vásárolt a múzeum. A mostani kiállítás az anyag minél szélesebb körű bemutatását tűzte ki célul. Fontos kérdés ezekkel a művekkel és művészekkel kapcsolatban a hatalomhoz való viszonyuk: nem könnyű meghatározni, hogy ki tartozik a hivatalos/nemhivatalos, illetve a konform/nonkonform művész kategóriájába, hiszen minden művészeti egyetemet végzett pályakezdő automatikusan az állami művészeti szövetség tagja is lett.
A művészi nyelvben vagy stílusban sem találni mindig feltűnő különbségeket; az eltérés inkább a kritikai attitűdben, illetve a nyilvánosság kérdésében bontakozik ki. A hivatalos (konform) művészek állami megrendeléseket kaptak és állami kiállításokon vettek részt, míg a nemhivatalos művészek alternatív helyeken, szabadtéren, lakásokban rendezhettek csak tárlatokat. A nyolcvanas évek végére megerősödött a rendszer- és hatalomkritikus szemlélet, ami tükröződik a Ludwig-féle vásárlásokban is. Stílusát tekintve a gyűjtemény egy része a realizmus különböző alakváltozatait - szigorú stílus, fotórealizmus, expresszív realizmus, szürrealizmus - vonultatja fel, melyek többnyire a hivatalos művészet kategóriájába sorolhatók, ugyanakkor szellemiségüket tekintve nem minden esetben tartoznak ide. A másik csoportot a geometrikus irányzatok, illetve a moszkvai konceptualizmus mára legendás képviselői (Vlagyimir Jankilevszkij, Dmitrij Prigov) alkotják. A szerteágazó, sokféle stílusú anyagot a Lumú nem irányzatok szerint vagy kronologikus rendben, hanem tematikus csoportokban mutatja be, ahol sokszor egymás mellett szerepelnek, illetve egymással konfrontálódnak a hivatalos és a nemhivatalos művészek által létrehozott alkotások. A kiállítás szeptember 6-ig látogatható.
Átadták az Üvegvárost Salgótarjánban
Átadták a Salgótarjáni Öblösüveggyár történeti és üvegművészeti tanulmányi raktárát a Dornyay Béla Múzeumban.Az állandó kiállítás 400 négyzetméterén több mint ötezer tárggyal mutatják be a helyi üveggyártás 120 éves történetét. Dekorkönyvek, termékrajzos könyvek és műszaki rajzok mellett üvegformázó eszközök teszik teljessé a kiállítást, így a tervezéstől ismerhetik meg a látogatók, hogy hogyan készül el egy üvegtárgy. A három éve indított beruházást 100 millió forinttal támogatta az Európai Unió, 12,5 millió forinttal Salgótarján önkormányzata.
A múzeum emeletén látható Üvegváros kétfunkciós, a vitrinekkel, nagyított fotókkal kialakított kiállítótérben hangtechnikával, prezentációs pulttal felszerelt oktatótér is helyet kapott, így a legmodernebb technikai eszközökkel, video-, hang- és képanyaggal mutatják be az öblösüveggyári hagyatékot. A térrendezésnél figyelembe vették a mozgáskorlátozottak speciális igényeit, a vakokat és gyengénlátókat számítógépes program segíti, a tapintható műtárgyak a látók és nem látók számára is élményt nyújthatnak. A terem négy oszlopán érintőképernyőkön kapnak információkat a látogatók. A gyűjtemény az öblösüveggyár történetének valamennyi korszakát reprezentálja.
A nagyközönség előtt június 20-án, a Múzeumok éjszakáján nyitják meg az Üvegvárost.
