Őrült vagyok, te végzetes ifjú...

KIÁLLÍTÁS

Anna és Amedeo – Ahmatova és Modigliani – titkos szerelmének története az orosz látogatók számára az egyik legizgalmasabb felmerülő téma a Modigliani-kiállítás tárlatvezetése közben.

Nyikolajeva Marija 2016-09-13 19:09
Cikk küldése e-mail:

Ám mivel hiába keresik a Magyar Nemzeti Galéria termeiben az Annát ábrázoló rajzokat és szobrokat, elbizonytalanodnak: „Igaz egyáltalán ez a történet?” Hiszen a fiatal és romantikus költőnőknek nem muszáj feltétlenül találkozniuk azzal, akibe később szerelmesek lesznek. Gondoljunk csak Marina Cvetajevára, aki beleszeretett Rilkébe, pedig nem is ismerte személyesen, vagy Paszternakba, akit szintén alig-alig. Ahmatova és Modigliani azonban valóban találkozott 1910 tavaszán a Rotonde kávéházban.

Aki el szeretné mesélni ennek a szerelemnek a történetét, bizony könnyen eltévedhet a feltételezések, emlékek és tévhitek szilánkjai között.

Azt tudjuk, hogy Nyikolaj Gumiljov, ekkor már ismert költő, Párizsba vitte fiatal feleségét, Annát nászútra. Az ifjú pár csalódott és zavart volt, elmaradt a friss házasokra jellemző ragyogó, felhőtlen boldogság – inkább nyomasztotta őket az együttlét. De Párizs mégis Párizs, azon a még békés, gyönyörű tavaszon csak kicsalogatta Nyikolajt és Annát a parkjaiba, utcáira, kávéházaiba. A Rotonde-ban Modigliani éppen az egyik rajzát tépte szét, és ahogy felemelte tekintetét, meglátta őt, a szomorú arcú tüneményt, aki ábrándozó volt és törékeny a maga húsz évével és híres, nem szláv, inkább egyiptomi vagy görög arcélével. Nem véletlen, hogy egy év múlva Modigliani többször is ábrázolta a költőnőt egyiptomi ékszerekkel és fejékkel. Anna amint belépett a kávéházba, észrevette a rajzoló fiatalembert. Ahmatova fél évszázadon át mesélt erről a pillanatról, sokaknak és mindig másképpen, megteremtve ezzel a saját Amedeo-mítoszát: „ő nem hasonlított senkire a világon...”

 

Talán néhányszor még találkoztak 1910 tavaszán, de biztosan nem tudhatjuk. Otthon, Oroszországban Anna szüntelenül szerelmes verseket írt, lírájának gyöngyszemeit, és meg sem próbált közelebb kerülni Nyikolajhoz. A sértett Gumiljov is verssel válaszolt neki, egy kijevi sárkányfészekből való boszorkánynak nevezte a feleségét, és két hónappal a párizsi út után Afrikába menekült, mert inkább oroszlánra vadászott volna, mint hogy Annával, a „sebzett madárral” maradjon. Alighogy visszatért, Ahmatova Párizsba utazott, egyedül. Eltelt egy év. Ismét tavasz. Anna azt állította, hogy egy évig leveleztek Modiglianival, verseket cseréltek, azonban egyetlenegy levél sem maradt fenn abból az időből. Ami Ahmatova szerelmes verseit illeti, már szárnyalnak, lobognak, mint a tűz, a hazatért Gumiljov ki is akarja őket adni: „Anna, költő vagy, eljött az első könyved ideje.”

 

 

Anna és Amedeo szerelme 1911 nyarán teljesedett be, és bár csak néhány hétig tartott, „gyorsan ellobbant lelkes szerelme”, de évtizedeken keresztül elevenen élt Ahmatova lírájában. A Modigliani-mítosz része a 16 darab Annát ábrázoló gyönyörű akt. A szovjet nemzedék számára a Modiglianival való találkozás az egyik ilyen rajzzal kezdődött, azzal, amelyik a költőnő híres Idő futása című verseskötetének borítóját díszítette. Maga Anna választotta ezt a könnyed skiccet. Ahmatova mindvégig azt állította, hogy Modigliani az összes rajzot neki ajándékozta, és ezeket el is vitte Oroszországba, ahol sajnos egy kivételével mind elpusztult vagy a forradalomban (a vöröskatonák cigarettapapírnak használták őket), vagy a második világháborúban, Leningrád ostroma alatt – hol itt, hol ott, ahogyan Anna története változott. Az a rajz menekült csak meg, amelyiken ruhában látható, és amelyet az ágya felett tartott bekeretezve. Ezen Anna egyszerre hasonlít Michelangelo Éjére (Giuliano de’Medici szarkofágján) és egy egyiptomi szfinxre. (Bár Ahmatova egyik szemtelen fiatal tanítványa inkább fókához hasonlította az orosz költészet nagyasszonyát, és a véleményét versbe is szedte.)

"Ikrem e faragott márvány szobor..." - Anna Ahmatova

1911 nyarán a költőnő hazatért, és csak várta, várta Modigliani levelét a veszekedéssé fajult búcsú után, az engesztelő levél azonban sosem érkezett meg. Ősszel Anna megírta az Utolsó találkozás énekét, amelyet azóta is az egyik leghíresebb orosz versnek tartanak. Annyira divatos és népszerű volt, hogy Ahmatova időskorában elkezdte utálni, mintha féltékeny lett volna fiatalkori önmagára.

Anna prózában is megírta találkozásuk és szerelmük történetét, ami„maga volt a káprázat”. Évekig, 1958-tól 1964-ig dolgozott ezen az Amedeo Modigliani című esszéjén.

Halála előtt Ahmatova még egyszer eljutott Párizsba. Felkereste és megállt a korábbi szobájának ablaka alatt, ahogyan ezt Modigliani is tette 1911-ben. Anna pedig fent várt rá, „éjszaka lámpafénynél”. „Hányszor látogatott meg itt – mondta. – A szerelmünk az életünk prelúdiuma volt: az ő oly rövid életének és az enyémnek – az oly hosszúnak.” 1966-ban Anna Ahmatova, az orosz irodalom egyik legjelentősebb alakja, örökre elhallgatott. Majdnem 50 évig őrizte annak a röpke mesének az emlékét.

Az örökre elveszettnek hitt művek 1993-ban azonban felbukkantak egy velencei Modigliani-rajzkiállításon, amely Paul Alexandre magángyűjteményét mutatta be. Alexandre doktor 1907-től 1914-ig volt Modigliani barátja és támogatója. Velencében az orosz látogatók arról vitatkoztak, hány Ahmatova-portréja is lehet a kiállításon: 9, 16, 23... De akárhány rajz ábrázolta is Annát, mind ugyanazt az alakot mutatta, ugyanannak a portrénak az aspektusai. Kinyílnak ezek a rajzok, mint egy legyező a kezünkben, mindegyik skiccen a vonal ugyanazt a dallamot énekli, ami akkor a művész szívében csendült fel. Igen, ezek egy szerelmes férfi rajzai. Nemcsak egy gyönyörű női testet vázol fel a festő, hanem magát a keresést, a megtalálást, a megismerést, a beteljesülést. Elmeséli a két lélek találkozásának a történetét. Modigliani vonalai „a lélek vonalai”, ahogy Jean Cocteau mondta egyszer.

Skiccek a velencei kiállításról, 1993

Bár Anna Ahmatovával sajnos nem találkozhat a látogató a budapesti tárlaton, de más gyönyörű női akttal és arcképpel igen. Csendben, nyugodtan, komolyan, saját lelkükbe tekintve várakoznak. „A boldogság egy komoly arcú angyal.”

 

Modigliani
Magyar Nemzeti Galéria
2016. június 29. -  október 2.

Arcok az emberiség templomából – Modigliani

KIÁLLÍTÁS

A Picasso-kiállítással egy időben és egy épületben, ráadásul Magyarországon először láthatunk egy bő merítést a festő- és vetélytárs, Modigliani életművéből.

2016. július 07. Götz Eszter

Modigliani

KIÁLLÍTÁS

A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása az olasz festő életművének első nagyszabású bemutatója Magyarországon, hatvanegy alkotása-aktok, portrék és szobrok – látható

2016. június 06. Magyar Múzeumok Online

Borszerdák Picassoval és Modiglianival

PROGRAMAJÁNLÓ

Szeretne kicsit kiszakadni a hétköznapokból, meginni egy pohár bort, gyönyörködni a magyarországi festészet remekműveiben és élvezni az esti panorámát? Júliusban szerda esténként ismét várja az érdeklődőket...

2016. július 07. Magyar Múzeumok Online
 
Az Erimtan Múzeum Ankarában
 
Baselitz. Újrajátszott múlt
    Muzeumok.hu Rss betöltése...