„Csak a kincs mesél”- Avarok aranya Miskolcon
KIÁLLÍTÁS
A kora-középkori Európa leggazdagabb kincslelete, a „nagyszentmiklósi kincs” látható, sőt, le is rajzolható a miskolci Herman Ottó Múzeumban.
| Szathmáry-Király Ágnes |
2017-03-29 08:56 |
CEMEC – vagyis Connecting Early Medieval Collections lázban ég a történész-muzeológus szakma Európában. A projektben a 21. század legkorszerűbb technikája „keltette életre az avarokat”, a kora középkort hét európai múzeumban. Interaktív panoramikus idővonal, holografikus kivetítések, 3D modellek, fény- és hangeffektek teszik teljessé a látogatói élményt Magyar Nemzeti Múzeumban is. Eközben az ország keleti felében empirikus megtapasztalás révén a látogatók maguk vethetik papírra a kora-középkori Európa leggazdagabb kincsleletéről, a Nagyszentmiklóson talált fejedelmi étkészletről szerzett intuícióikat. Megélik, élvezik és művészetté alakítják a múzeumi inspirációt. Szegedről Miskolcra, a Herman Ottó Múzeumba érkezett az „avarok aranya”.
A nagyszentmiklósi kincs az egyetlen olyan ma ismert leletegyüttes, aminek segítségével képet alkothatunk arról, hogy az avarok fejedelme, vagy egy magas rangú főméltóság asztalánál ülve milyen pompával találkozhattak az udvarába érkező vendégek, távoli követek. A tárgyak funkciójából kiindulva sokkal nagyobb helyigénye nincs ennek a páratlan kincsnek egy étkezőasztalnál.
Éppen ezért jelent kihívást a bemutatásába csempészett izgalom, a látogatónak nyújtott élményszerzés lehetőségének felvetése a kurátorok részéről. A miskolci időszaki tárlat az Avas alján, a Papszer 16.századi öreg múzeumépületében kapott helyet. Az alacsony belmagasságú, boltozott terek letisztultsága önmagában is különleges, mégis természetes miliőt kölcsönöz a kiállításnak. Nem a ma oly divatos, dobozba rendezett enteriőrkép. Az első, bevezető terem a két kanapéjával, olvasólámpáival, könyvespolcaival, dossziéival, rajzmappáival és kőszobor-torzóival valami új megismerésének lehetőségét vetíti elő. Bár a felismerés, a felfedezés mindig izgalmakkal jár, a terem berendezése a nyugalmat árasztja.
Egyetlen témára utaló műtárgyával, egy szinte díszítetlen aranykancsóval nem ront a látogatóra, hanem könnyedén vezeti be az avarok főúri világába. Ebben a teremben van lehetőség az ismeretek begyűjtésére. Szó szerint. A látogató minden információt, még szakkönyveket is megtalál a polcokon. Lapozgathatja azokat a kanapén ülve, vagy a tárgyleíró kartonokat magához véve útnak is indulhat. „Olvasni többnyire jobb otthon, a megszokott fotelünkben, a megszokott világítással. A múzeumban sem tekinthetünk el teljesen az olvasni valótól, de akkor annak is meg kell teremteni a körülményeit”- véli Pusztai Tamás múzeumigazgató, a kiállítás kurátora.
A három apró egymásba nyíló terem végében, a középpontba helyezve, szinte hívogató az arannyal terített asztal. Nincs, ami elterelje a látogató figyelmét erről a fókuszról. Ahogy a kurátor is megfogalmazta: „kibontottuk a házat a kiállítások fogságából. Hagytuk a boltozott tereket is élni. Csak önmagukért. Ők meg cserébe segítenek kiemelni az utolsó szobában a kagán asztalának pompáját”.
Nincsenek kísérő tárgyak – pedig Miskolc közelében az 1990-es években Lovász Emese vezetésével két avar temetőben (Ároktőn és Sajópetriben) összesen közel 900 sírt tártak fel a régészek -, és nem is hiányoznak. Ez nem régészeti kiállítás. Itt csak a kincs mesél. A fejedelmi arany étkészlet, ami hatalmi szimbólumként értelmezve egy társadalomrajzot is ad. A termekben a falon, a tárgyak mellett nincsenek rájuk vonatkozó szövegek, leírások, csak olyan szolid feliratok, melyek a vendégek látogatóvá nevelését szolgálják: hol mit érdemes tenni annak érdekében, hogy maradandó élményt szerezzenek.
A 21 bemutatott korsó, tál, pohár hiteles másolata a bécsi Szépművészeti Múzeumban (Kunsthistorisches Museum) őrzött nagyszentmiklósi kincsnek. A 19,5 és 22 karátos bizánci aranyból készült edények 1799-ben kerültek elő egy szőlősgazda telkén kerítésépítéskor. Bár a páratlan eurázsiai lelet az idők során a magyar kultúrtörténet és szellemiség szerves részévé vált, eddig csak kétszer volt kiállítva hazánkban, 1884-ben és 2002-ben. Az eredeti kincsről 1910-ben készült galvanoplasztikai másolatok a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből érkeztek Miskolcra. Május közepéig láthatók a megyeszékhelyen.
Ez alatt a rövid idő alatt kell a múzeumnak tudást átadni, mégpedig hosszútávon elraktározható élmények révén. Erre duplán segít rá a vizualitás eszközével a Herman Ottó Múzeum. Élt egyrészt a lényegre koncentráló kiállításépítéssel, másrészt az alkotás örömével. Ecsetet, ceruzát adott a látogató kezébe. A kiállítás egy grafikai stúdió, a kincsből komponált csendéletekkel, amit bárki megfesthet saját kezűleg. A tárgy mellé ülve megfigyelheti annak díszítéseit: a griffeket, az oroszlánokat, a pávasárkányokat, a hetes korsó gólyáját békával a csőrében. A részletek tovább fokozzák a kor hangulatáról alkotott élményt. Ez összeáll egy nagyobb csendéletté, amit már távolabbról, egészében kell szemlélni, és megalkotni az ultrahangos riasztófüggöny túloldalán kialakított stúdióban. A múzeumi rajzórán megsokszorozódik a látogatót ért vizuális hatás. Jobban rögzül, bevésődik a kora középkor objektív képe.
Az Avarok aranya – Rajzóra a múzeumban! című kiállítás azt támasztja alá, hogy egy páratlan kiállítási anyag mellé nem kell feltétlenül erőltetni a kiegészítést. Elég egy egyszerűségbe burkolt remek ötlet.
Fotó: Baranczó Benedek
Kiállítási látványterv: Dienes Ágnes díszlettervező (Herman Ottó Múzeum).
