A szépség katartikus pillanatképei
A hiúság vására a divatfotográfiában
A bécsi Museum Quartier kulturális komplexumában található Vanity (Hiúság) című kiállítás évtizedeken átívelő divat- és stílusbarangolásra invitálja a látogatókat.
| Heilmann Anna |
2012-02-02 12:48 |
A kronologikus elrendezést követő, mintegy kétszáz, az F. C. Gundlach Gyűjteményből származó fotokópia az 1920-as évek végétől napjainkig harminckét fényképész objektívjén keresztül az évek alatt átformálódó divat erejét tárja fel. A divattörténet széles időintervallumát felölelő kiállítási anyagból a szépség jelenléte masszív erővel tör elő, a mára már legendás klasszikus divatképek örök eleganciája, valamint a mai képek lendületessége nem kizárólag a témában járatos hozzáértőket ragadja magával. A zömében fekete-fehér fotók az aktuális korszak trendjei, manöken-múzsái és szabásformái mellett, a képzőművészek és fotográfusok kapcsolatát, az ebből születő izgalmas műfajkeveredést és halhatatlan szépségpillanatait is megörökítik. S hogy miért épp hiúság? Ki tekinthető hiúnak voltaképp? A tárlaton felvonultatott impozáns alkotógárda? A tökéletes alkatú modellek, vagy éppen a kíváncsi, a ruhatervezés és a divatfényképészet világában valószínűleg otthonosan mozgó ember?
A tökéletes szintézis
A tárlat pezsgését és a cím összetett jelenségét a bejárat mellett vetített divatklipp összegzi, melyet a grandiózus fotográfus Franz Christian Gundlach leghíresebb fényképei követnek. Portréin a pop és op art stílus minden kellékét felvonultatja az optical art divatjelképének is tekinthető sziluettől kezdve a hatvanas évek prüdériáját meglovagoló miniszoknya-őrületen át a Missoni-blúzokig és az André Courréges nadrágszettjéig bezárólag. Portréin a nő, a ruha és a háttér tökéletes szintézise valósul meg, sokszor építészeti koncepcióba burkolva.
Fotó: F.C. Gundlach, 1966
Patetikus kéztartás vagy gyermeki tisztaság
A korai divatfotográfia sztárfényképészei közül George Hoyningen-Huene 1931-es pizsamasorozatát a meghittség, az antik görög báj és kellem jellemzi, a Horst P. Horst és modelljét ábrázoló fénykép puritán kompozíciója pedig messze túlmutat egy 1930-as Izold fürdőruhamodell reklámképén. Az évtized legkarakteresebb beállításairól híres alkotócsoportból többek között Cecil Beaton, valamint a patetikus kéztartások és drámai fényviszonyokról ismert Horst P. Horst szoros barátságot és szakmai együttműködést tartott fenn az avantgárd festőkkel, többek között Salvador Dalíval és körével, akiktől drasztikus festészeti elemeket és beállításokat vettek át. Leglátványosabban Imre Von Santho kollázsfotóin vagy akár Erwin Blumenfeld kubista, tükörjátékot idéző és vízeffektes portréin találkozhatunk ezzel a hatással. Mások, mint például YVA (Elsa Neulander-Simon) 1930 körüli gyermeki tisztaságot sugalló arcképein a puritán képrendezés valósul meg, festészeti hatásoktól mentesen.
Kecsesség és természetellenes pozitúrák
Az 1917-ben született Lillian Bassman absztrakt, mégis törékenységet idéző, a Harper’s Bazaarnak készített fény(árny)képein a nők életének intim pillanatfelvételein rejtélyes sziluettek, lágy női formák és kecses mozdulatok körvonalazódnak.
A kor legnépszerűbb alkotója, „Hollywood nagyura”, George Hurrell 1940-es évekbeli glamúrzsánerein a mozi világának szinte összes szereplőjét megörökítette. Nőmodelljei a lehengerlő erotikájú vagy éppen az angyali tekintetű asszonyok prototípusai.
Az 1950-es és 1960-as évek vezető divatlapjaiban is dolgozó fényképészek közül Louise Dahl-Wolfe, Melvin Sokolsky, Richard Avedon, Irving Penn és William Klein lélegzetelállító összeállításai a korszak ruhaújdonságait és a női szépséget magasztalják. New York és Párizs divathullámzását füstös enteriőrök közé és instant buborékokba zárták. A figyelem ezeken az alkotásokon a ruhákon túl egyaránt összpontosul a modellek kecsességére vagy éppen a sokszor természetellenes pozitúrákra. Fotó: George Hoyningen, 1930.
Impulzusváltás
Már a hetvenes években elkezdődött az a ritmusváltás, illetve felgyorsulás, mely majd a 21. század egészére lesz határozottan jellemző. Az 1939-es születésű Ralph Gibson New York-i fényképész személytelenített és arctalan portréin zakószárnyak és olajos hajhullámok hirdetik a „tiszta divat” eszméjét, mely nem szorul rá a modell karizmájára. Meghökkentő és erotikus kisugárzású képein a női test és a nemi szervek pőresége szinte égeti a fotópapírt. Fotó: George Hurrell, 1941
Képtelenség nem megemlíteni Helmut Newton 1974-es „Fur Power” (Szőrmeerő) provokatív képét, mely tökéletesen összegzi a szemtelen fricskák és a női test vad mágusának véleményét a divatban is előforduló prűd szemléletről.
Deborah Turbeville az amerikai Vogue-nak fotózott 1997-es törökfürdőházi életképein a gőz és a törölközők tengerében a modellek pőreségük révén teremtik meg a szépség tökéletességét, felidézve Delacroix festményeit.
Púderfelhő-robbanás
A régi idők klasszikus tartását elfeledő, vad szexuális és politikai, társadalomtudományi kérdéseket csipkébe csomagoló véleménynyilvánítást többek között Kristian Schuller fotóin követhetjük nyomon. 2010-ben készített „90 nap” sorozatában valóságos púderfelhő-robbanás, cirkuszi kábaság, szürreális lepkevadászat és vad organzalüktetés ragadja magával a nézőt.
Etűdök a divatgépezetre
A nyitott galériaszinten a Vogue, a twen, a Film Und Frau, a Harper’s Bazaar, az Elegant Welt és a die neue Linie című magazinok eredeti divatcikkei olvashatók, valamint a Vogue – számtalanszor divattörténelmet író – címlapjaiban gyönyörködhetünk, melyek 1935-től 2011-ig prezentálják a vezető divatmagazin arculatváltozásait.
Ezen a szinten ismerhetjük meg Scott Schuman pályáját, aki The Sartorialist néven 2005-ben elindította ma már világhírű blogját, mely az utca emberének személyes divatvéleményét örökíti meg. Kétségtelenül tanúsítja, hogy nem kizárólag a magazinok steril lapjain teremtődhet meg a divat maga, hanem a mindennapok nagyvárosi aszfaltján is. A kiállítást Kristian és Maria Schuller 2011-es rövidfilmje és Guy Bourdin 1970-es évek elején készített filmetűdcsoportja zárja. Fotó: Melvin Sokolsky, 1965.
A Vanity április 1-jéig tekinthető meg a Kunsthalléban. Bővebb információ: www.kunsthallewien.at
