Zsolnay, Rippl-Rónai és 100 évnyi régészet
Kiállítások vidéken
Aki vonzódik a régészeti leletek és ásatások világa iránt, annak érdemes Nyírbátor és Tata felé vennie az irányt,akit inkább az eozinkísérletek eredményei és gyönyörű mázminták izgatnak, ki ne hagyja Pécset,de útközben érdemes beugrani Székesfehérvárra is
| MTI - MMO |
2012-04-21 09:18 |
Zsolnay család- és gyártörténeti kiállítás Pécsett
A Zsolnay család és a nevét viselő, nemzetközi hírűvé vált porcelánmanufaktúra több mint másfél évszázados történetét mutatja be az állandó kiállítás a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben. A Zsolnay dinasztia felújított egykori lakóépületének két szintjén berendezett és mintegy 300 millió forintra biztosított tárlat látogatói 400 műtárgy mellett számos korabeli dokumentumon és a nagyközönség elé eddig még soha nem tárt archív felvételeken keresztül ismerhetik meg a magyar kerámiaipar meghatározó személyisége, Zsolnay Vilmos és utódainak életét, a gyár fejlődését, termékeit, kiemelkedő tehetségű művészeit.
A kiállításon olyan érdekességek vehetők szemügyre, mint Zsolnay Vilmos eozinkísérleteinek eredményei, festékpróbáinak mázmintái és a híres keramikus Miklós fiának keleti, valamint Teréz és Júlia lányának népművészeti kerámiagyűjteménye is. Az érdeklődők megismerkedhetnek az 1902-1948 között egészségügyi (szaniter) áruk és burkolólapok előállításával foglalkozó Zsolnay-féle Budapesti Porcelán- és Fajanszgyár Rt. működésével, a pécsi gyárnak a szocializmus idején készült művészi termékeivel, s olyan vezető tervezőinek munkásságával, mint Fürtös György, Gazder Antal, Török János vagy Nádor Judit.
A Zsolnay dinasztia tagjainak életéről szóló, gazdagon illusztrált írások érintőképernyőn olvashatók. Zsolnay Vilmos 1865-ben vásárolta meg testvérétől az apjuk által 1853-ban alapított pécsi majolika- és porcelángyárat, amely ezt követően hatalmas fejlődésnek indult. A tulajdonos példátlan eredményeket ért el új eljárások, gyártási technológiák bevezetése terén, épületdíszítő terrakottáit, tűzálló tégláit, mázas edényeit a külföldi piacok vásárlói is szívesen fogadták. Munkásságának legjelentősebb elismerését kapta meg, amikor az általa az 1890-es években kikísérletezett, eozinmázzal bevont porcelánfajansszal nagy aranyérmet nyert és tevékenységéért francia becsületrendet kapott a párizsi világkiállításon. A keramikus által kifejlesztett kerámiaanyagok több ezer hazai épületet díszítettek és díszítenek, köztük a Gellért Fürdőt, az Iparművészeti Múzeumot, a Földtani Intézetet és a kecskeméti Cifra Palotát.
A Zsolnay gyár a 19-20. század fordulóján az Osztrák-Magyar-Monarchia legnagyobb kerámiaüzeme volt, ahol használati és díszedényt, építészeti kerámiát és kályhacsempét, porcelánszigetelőt, kőagyag csöveket egyaránt gyártottak. Az első világháború és az azt követő békekötés megtörte a nagy ívű fejlődést. A két világháború közötti időszak az újrakezdés és a modernizálás ideje volt. Újabb fordulópontot jelentett az államosítás, a hagyományok megszakítása, majd a feltámasztásukra irányuló művészi-technikai kísérletek. A gyártörténet a Zsolnay család szerteágazó és izgalmas története is. A tárlat Zsolnay Vilmos mellett megemlékezik Zsolnay Miklósról, Júliáról, Terézről, Sikorski Tádéról, Mattyasovszky Jakabról.
Kiállítással ünnepli 100 éves fennállását a tatai múzeum
A tatai várban a helyi régészet 100 évét bemutató kiállítással ünnepli fennállásának évszázados évfordulóját a Kuny Domokos Megyei Múzeum. A kiállításon egy ásatás helyszínét rekonstruálták, a helyszín valódi feltárását filmen mutatják be. A kiállító-teremben berendeztek egy olyan területet is, ahol a látogatók találhatják meg a föld alá rejtett római és középkori leleteket. A múzeum múltjához kötődő jelentősebb feltárásokat pedig térképen jelenítették meg.
A tatai múzeum elődje a piaristák tanító rendjének házi gyűjteménye volt, amely a diákok és a város lakossága által talált és behozott, illetve az öregdiákok által ajándékozott tárgyakból állt. Ezt a kollekciót rendezte valódi múzeummá 1912-ben Dornyay Béla piarista tanár.
Trianon után Tata múzeuma nagyobb hangsúlyt kapott, mivel a Komárom Vármegyei és Városi Múzeum Révkomáromban maradt. Tata és Tóváros nagyközségek egyesítése után 1938-tól aTatatóvárosi Múzeum nevet viselte.
A szerzetesrendek vagyonának kisajátításával a piarista múzeum is állami kézbe került. 1950-ben hozták létre az állami múzeumot, majd a múzeum 1954-ben került a tatai várba és az egységes fajanszgyűjtemény után Kuny Domokos tatai keramikusról nevezték el. A középkori eredetű várkastélyban az ásatás és a műemléki helyreállítás után állandó történeti kiállítás fogadta a látogatókat 1974-től.
Bíró Endre igazgató a legértékesebb tatai műemlék épületeket mentette meg azzal, hogy megszerezte őket a múzeum számára. A néprajzi gyűjtemény előbb a Miklós-malomban, majd a Nepomucenus-malomban lelt otthonra. A lebontásra szánt zsinagógában a Szépművészeti Múzeumtól örökölt antik szobormásolati anyagot rendezte be. Az edzőtábortól átvett angolkerti nyárilak, a 18. századi kis kastély lett a múzeum székháza, s fogadta be a múzeum 30 ezer tételes szakkönyvtárát. Vaszary János villája vendégház és a múzeumbaráti kör találkozóhelye lett.
Ritka régészeti leletekből nyílt kiállítás a nyírbátori múzeumban
A "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön..." - Raktárleletek és kincsek a Dunától keletre az őskortól a 20. századig alcímet viselő tárlat lényegében az újkőkortól a 20. századig követi a tezaurálás (értékfelhalmozás, kincsképzés) történetét. A tárlaton elsősorban a nyíregyházi Jósa András Múzeum gyűjteményeiben található leletek kaptak helyet, de a kiállítási anyagba a szegedi Móra Ferenc, a miskolci Herman Ottó és a debreceni Déri Múzeum is kölcsönzött ritkán látható tárgyakat. A szabolcsi kisváros múzeumában így megtekinthető például a csókai ásatások során megtalált újkőkori leletek egy része is.
A kiállításon nem a szó köznapi értelmében vett "kincseket", azaz színesfémeket és pénzérméket, hanem inkább a korai időkben értékesnek számító nyersanyagokból, így például az obszidiánból és rézből készült tárgyakat láthat a nagyközönség: elsősorban használati és viseleti tárgyakat, ékszereket és fegyvereket. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kiemelkedően sok úgynevezett bronzdepóval rendelkezik európai viszonylatban.
A vaskorban az arany mellett az új fémből készült tárgyak, elsősorban a lószerszámok és a fegyverzet felhalmozása számított értékes kincsnek. A tárlaton Árpád-kori ékszer- és pénzleleteket egyaránt bemutatnak, amelyeket vélhetően a fenyegető tatárjárás elől rejthették el tulajdonosaik, de már nem állt módjukban kiásni azokat. A látogatók emellett megtekinthetik az újkorból származó urai, a nyíregyházi Selyem utcai, illetve a nyíregyházi tűzoltókincseket is.
A június 17-ig látható régészeti tárlaton a tárgyak mellett poszterek mutatják be a kincskeresés történetét, a kincsek szerepét a régészeti leletekben, a téma iránt érdeklődők pedig az illegális műkincs-kereskedelem büntetőjogi vonatkozásait is megismerhetik.
„Valahol otthon…Kaposvár, Párizs, Budapest”
Ezzel a címmel nyílt kiállítás Rippl-Rónai József munkáiból a székesfehérvári Városi Képtár-Deák Gyűjteményben. A tárlaton a posztimpresszionista és szecessziós törekvések kiemelkedő hazai képviselőjeként számon tartott művész 77 grafikája és festménye reprezentálja munkásságának négy alkotói korszakát. A kiállítás ízelítőt ad a művész párizsi tartózkodása alatt született, úgynevezett fekete képeiből, válogatást láthatnak a tárlatlátogatók a mozaikszerűen felhordott, különleges kukoricás festményekből, továbbá a kaposvári enteriőröket megörökítő alkotásokból, zsánerképekből és a pasztell munkákból. A bemutatott művek közül tíz a Városi Képtár-Deák Gyűjtemény tulajdona. Köztük van az a hamisítvány is, amelyet az 1960-as években védetté nyilvánítottak, majd később a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum munkatársa és szakértője, Horváth János megállapította róla, hogy hamis. A mintegy 4,5 millió forintos költséggel megrendezett tárlat része annak, a 19-20. századi alkotókat bemutató tárlatsorozatnak, amelynek keretében eddig Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál munkáiból láthattak kiállítást a székesfehérváriak.
A november 4-ig látható tárlat kiegészítéseként számos múzeumpedagógiai foglalkozást rendeznek, a város önkormányzatának támogatásával pedig megteremtik a lehetőségét annak, hogy a diákok ingyenesen tekinthessék meg a kiállítást.
