Fénnyel rajzolt képek műhelye

Fridrich Fényirda, Szentes

A műszaki és technikatörténeti emlékekben nem túl gazdag alföldi tájon igazi kuriózumnak számít a Kurca-parti város főterén álló egykori megyeházában székelő Koszta József Múzeum ipartörténeti bemutatóhelye, egy fényképészműterem.

Cikk küldése

e-mail:

A város közepén - a más nagyobb templomokhoz képest - szinte csak guggoló Szent Miklós-, magyar ortodox templom mögött egykor elhelyezkedő, mára elbontott Görög-udvar egyetlen megmaradt épülete a Fridrich-féle fotóműterem. Ahogy akkoriban nevezték, a fényirda ma messze földön ritka technikatörténeti emlék.

Napfényműterem

A villanyvilágítás kezdeteit megelőzően a fényképezés csak természetes megvilágítással történhetett. A célszerűen kialakított, ún. napfényműtermek tették lehetővé a fényképezés elterjedését, a gyorsan növekvő - elsősorban polgári - tömegigény kielégítését. Az egykori ilyen műtermek egyik fala vagy tetőszerkezete lényegében nagy üvegablak volt, amit egy- vagy többrétegű fényzáró, fényoszlató és a fényképezéshez szükséges, megfelelő fény biztosítása érdekében mozgatható textilfüggöny borított. Az 1910-es évekig számos ilyen műterem volt a fővárosban és az országban egyaránt. Számuk a villamos- és a műfényvilágítás elterjedésével rohamosan csökkent. Néhány egykori budapesti műterem még ma is létezik, de berendezve, múzeumi kiállítóhelyként csak a Nagymező utcai Mai Manó Ház három napfényműterme, valamint itt, Szentesen a Fridrich-féle fényirda látogatható. (Jelenleg is működő napfényműterem hozzánk legközelebb Székelyudvarhelyen található.)

A mester

Fridrich János fotográfussegédi éveit szakmai vándorlással toldotta meg, s miskolci, kassai és szombathelyi mesterektől, majd a helyi piactéri műterem tulajdonosától megtanult-ellesett fortélyokat is felhasználva 1905-ben építette fel saját napfény-fotográfiai műtermét. A szecessziós vonásokat sem nélkülöző, megemelt homlokzat és portál mögött a kis fogadó előtérből nyílik a napfénytetős műterem. Mennyezetén a dróthuzalokkal mozgatható, fehér textilanyag a fény derítésére szolgál, de mondják, korábban nádfonatot is tettek az üvegtetőre a túlzottan erős fényhatások megtörésére.

Halhatatlanná tett ünnepek és hétköznapok

A mester jó fotográfus volt, maga is jól rajzolt és festegetett, s e tudását a fényképein is alkalmazta. Kiváló portrékat készített, de tehetsége valójában a szabadtéri felvételein mutatkozik meg. A kiállított képek között igazából a környékbeli tanyákon, gazdaságokban, majorságokban, vagy éppen a helyi piacon, az utcán készített életképek és a nem beállított portrék a művésziek. A kiállításon is látható nagy fakameráját szekérre rakott szalmába ágyazva vitte a környező vidékre, uradalmakba és tanyákra, ahol megörökítette a dolgos hétköznapokat és az ünnepeket, módos gazdákat és cselédeket, vándorcigányokat, vagy éppen a legelésző nyájat. A műterem egyik falát egy nagygazda tanyájának több felvételből álló, szinte panorámaképe uralja, amelyet a művészetkedvelő mester maga festett színesre. Kisebb, modernebb kameráival a műtermi felvételeket készítette, és ezekkel volt jelen a város jelentős eseményein is. Mint lokálpatrióta, megörökítette a város minden jeles épületét is, felvételei a helytörténet értékes forrásai is egyben.

Műterem és művészet

A fotográfusmester a művészetekhez több más szállal is kapcsolódott. Műterme a helyi művésztelep festőinek találkozóhelye volt, s maga Fridrich mester több művész kiállításához nyújtott segítséget, sőt támogatást. Koszta József, Rudnay Gyula, Tornyai János s más festőművészek számára készített számos fényképfelvételt, egyrészt beállított vagy ellesett előfelvételeket készülő munkáikhoz, másrészt nagyon sok kész művet (közte Koszta József valamennyi festményét) rögzített üveglemez-negatívra.

Fotók és vizitkártyák

A fényudvaros műteremben készült és kiállított képei között sok a zsáner-, a portré, a páros- és a családkép. A hosszú megvilágítási idő miatt sajátos eszközöket kellett alkalmaznia, mint például a kengyelszerű fej- és kéztámasztó vasállványt, karosszékeket és könyöklő díszletoszlopokat, amire támaszkodva nem mozdult el a fényképezett személy. A felvételeket a műteremből nyíló kis laboratóriumban hívta elő, ahol a megvilágítás forrása az udvarról tükörrel odairányított és kondenzátorlencsékkel párhuzamosított fénynyaláb volt. A korhűen berendezett laboratóriumban egykoron elkészült fényképek nagy hányada - sok ilyen van kiállítva - ún. vizitkártya volt. Vastag kartonlapját maga a mester keretezte-díszítette, hátlapján pedig magát és műhelyét reklámozta, a jövőre is gondolva: "Utánrendelések évek múlva is eszközölhetők."

Az örökösök

Mindhárom lányát maga tanította fotográfusnak, a műtermet Erzsébet lánya vitte tovább. A Fridrich-műterem változatlan formában egészen 1985-ig működött, majd a városnak ajánlották fel múzeumi bemutatás, gyűjtemény- és kiállítóhely létesítése céljából. Ide gyűjtötték aztán össze a másik két leány hagyatékát is, műhelyeik fennmaradt eszközeit, fényképfelvételeit.


Tipp!
Nézd meg a múzeum honlapját!